A 8. Aranymosás Irodalmi Válogatón egy mesével kerültél a nyertesek közé. Mesélj kicsit Pöttöm Pötty történetéről, mire számíthatnak a gyerekek? Pöttöm Pötty olyan, mint a legtöbb gyerek: sok barátja van, szereti az édességet és néha nagyot mond. Utóbbi azonban jó kis kalamajkába sodorja, mikor azt találja mondani, hogy nem fél a manóktól. Ezt Züzüke, a leggonoszabb manó nem hagyhatja és elrabolja Pötty két legjobb barátnőjét és az Ízek Birodalmában viszi őket. Pötty útnak indul, hogy megtalálja őket és közben sok izgalmas kalandba keveredik. Hogyan született meg ez a mese, mi jutott eszedbe először, milyen ötletből nőtte ki magát? Mindig is szerettem volna egy táplálkozásról szóló mesét írni, azonban nagyon sokáig nem öltött konkrét formát az ötlet. Azt tudtam, hogy úgy szeretnék átadni fontos információkat, hogy a gyerekek közben ne érezzük úgy, hogy egy tankönyvet olvasnak. Úgyhogy először a témát kellett kitalálnom, így jöttek az élelmiszercsoportok ötlete, aztán a többi már jött magától. Dietetikusként dolgozol, és ebben a mesében is megjelennek a különböző élelmiszercsoportok. Miért tartod fontosnak, hogy akár már kisgyerekkorban is szóba kerüljön a teljes kiőrlésű kenyér vagy a zöldség, gyümölcsök íze? Szerintem a prevenciót, vagyis megelőzést nem lehet elég korán kezdeni. Itt természetesen most nem arra gondolok, hogy már óvodában sulykoljuk a gyerekekbe a táplálkozás tudományát, hisz ebben a korban még leginkább a szülőkre vannak utalva, de úgy gondolom, igenis fontos, hogy a helyes táplálkozás alapjaival minél hamarabb tisztában legyenek. A meseolvasás éppen ezért egy nagyon jó áthidaló megoldás lehet, hisz a szülők és gyerekek együtt olvasnak és lehetőségük van megbeszélni az olvasottakat, miközben jól szórakoznak. Melyik helyszín, kaland vagy karakter a legkedvesebb neked? Ha helyszínt kéne mondanom, akkor egyértelműen Zöldségország zöldségeskertje a kedvencem, a fejemben ez egy élénk, színes, buja kertként él, nagyon drukkolok, hogy illusztrációként is láthassam. Ráadásul Pötty zöldségországi kalandja is az egyik kedvencem. Szereplők közül talán meglepő, de nagyon megszerettem Berkenyét, azt hiszem ebben a tündérlegényben sokkal több van, mint amit elsőre gondolnánk róla. Mióta foglalkozol írással? Végeztél kurzusokat? Hogyan fejlesztetted magad? Történeteket nagyjából azóta találok ki, mióta az eszemet tudom, de tudatosan néhány éve kezdtem el foglalkozni az írással, amikor az első kéziratommal nem jutottam át az Aranymosás előszűrésén. Azóta több kurzust is elvégeztem, illetve több könyvet is olvastam a témában. De szerintem, ami a legnagyobb löketet adta – a kurzusok mellett – mikor bekerültem az Apolló Tintafoltjai baráti körébe. Ott egy biztonságos, baráti közegben olyan lelki és technikai támogatást kaptam, amiért nem tudok elég hálás lenni. Van bevált író időd, technikád, ami segíti a fókuszálást? Úgy bő egy éve határoztam el tudatosan, hogy mindennap fordítok valamennyi időt az írásra, illetve kitaláltam magamnak egy napi karakterlimitet, vagyis mindennap írok minimum 1000 karaktert. Persze ezt nem mindig sikerül tartani, de legalább van egy célkitűzésem, ami sokat segít. Most egy mesével kerültél be a kiadóhoz, de korábban regénnyel is pályáztál már az Aranymosás Irodalmi Válogatón és egy novellád bekerült a kiadó Meghitt pillanatok című antológiájába is. Neked mi a könnyebb, egy hosszabb lélegzetvételű mű megírása, vagy valami rövidebb történet, mint egy mese vagy novella? Szerintem mindkettőnek megvannak az előnyei és a buktatói. Rövid lélegzetvételű műveknél talán már egy icipicit magabiztosabban mozgok, de ott úgy gondolom, a karakterlimit miatt nagyon fontos, hogy ütős témát találjunk, ez pedig néha nagyon nehéz. Pötty meséjét például kb. 3 évnyi gondolkozás és tervezgetés előzte meg. Hosszú lélegzetvételű műveket szintén nagyon szeretek írni, jó elmélyülni jobban egy-egy karakterben és a történetben, de ott még kicsit bizonytalanabbul mozgok, de remélem ez hamarosan megváltozik. Milyen élmény volt a szerkesztés? Már a Meghitt pillanatok-ban megjelent novellánál is nagyon élveztem a szerkesztést, jó látni ahogy az írásod, amin sokat dolgoztál még jobb lesz a szerkesztés által. Ez most is bebizonyosodott. Katona Ildikó, aki a mesét szerkesztette, nagyon jó kérdéseket tett fel és olyan dolgokra is rámutatott, amikre én nem is gondoltam. Bízom benne, hogy másoknak is tetszeni fog a végeredmény. Hogyan tovább? Dolgozol most valamin? Sajnos nagyon rossz szokásom, hogy mindig dolgozom valamin és mindig több dolgon. Ezen igyekszem változtatni és jobban fókuszálni egy műre. A fő projektem most Pötty következő kalandja, ahol terveim szerint a folyadékok kerülnek majd központba, de egyelőre maradjunk is ennyiben. Ezenkívül dolgozom egy YA regényen, amit épp a dramaturgia kurzuson szedünk ízekké, nagyon szeretem ezt a történetet, így remélem, sikerül majd kihoznom belőle valami nagyon jót. Forrás: aranymosas.konyvmolykepzo.hu