Anyaaaa, mi az a hobbi? A hobbi az, édesfiam, amikor valaki úgy játszik azzal, amit nagyon szeret, hogy közben igazából tök más dolga lenne. Hmm. És ha valaki gyerek, és az a dolga, hogy azzal játsszon, amit nagyon szeret? Hááát, a gyerekeknek nincs hobbija, kisfiam, csak dolga. És ebben maradtunk. Azt hiszem egyből látszik, hogy Mészöly Ágnes legújabb mesekönyvének már a címe is fontos kérdéseket feszeget. A kötetbe belelapozva elégedetten állapítottuk meg a gyerekkel, hogy a könyv valóban lényeges témákat jár körbe: kártyavárépítés, háziállat-reptetés, borúlátás, túláradó tehetség, körültekintő fűnyírás, kemenceépítés, vagy példának okáért, térképolvasás. Engem rögtön meggyőzött a kötet szülőbarát formája: a két-három oldalas szövegek, az egész oldalas illusztrációkkal kiegészítve bármelyik estén bevethetőek, csak az aznapi történetek számát érdemes előre gondosan letisztázni a hallgatósággal. A főhős, Dalmorka foglalkozását tekintve varázsló (és itt meg is bicsaklik a hobbielméletem), aki a lézengős semmittevés és a megszállott alkotói láz között mindig megtalálja a módját annak, hogy Natti kistündér tanyáján az eperfa alatt szörpöljön egyet. Az örökké szorgoskodó Natti kistündér (a szereplők neve eposzosan egybe van forrva megnevezésükkel) nemcsak népes állatseregletének és veteményesének viseli gondját, hanem a portáján felbukkanó barátainak ügyes-bajos dolgaival is igyekszik foglalkozni. Márpedig a tanyán pezseg a társasági élet. A koboldtól a tündéren át megfordul ott varázsló, dúsgazdag mexikói dzsungelkutató vagy a szomszéd, nyugdíjas könyvtáros Ancsa néni. A történetek a színes kompánia napjaiba engednek belátást, ahol a leghétköznapibb tevékenységek is képesek egy picuri elhajlás mentén egészen váratlan irányba elmozdulni. Tovább pezsdíti a nyüzsgést, hogy a teljes háztáji gazdaság, a paradicsompalántától a tyúkudvarig, ott furakszik, sertepertél az események sűrűjében. Utoljára talán a Négyszögletű Kerekerdőben volt ilyen lelkes a részvételi szándék. Az Kerekerdőhöz hasonlóan a kis gazdaság is zárt világ, bár emez fenntartja a kapcsolatát a külvilággal. A tanyát átszövő varázslat észrevétlenül tud belesimulni a valóságba, nincs szükség átjáróra a két világ között, mert mindkettő része a másiknak. Igaz, a közös megegyezés értelmében biciklivel nem illik berepülni a piactérre, hanem rendeltetésének megfelelően pedálozni kell vele. Még a hobbivarázslóknak is. Fontos megemlítenem, hogy a varázslat még véletlenül sem holmi szivárványszínű hókuszpókusz formájában jelenik meg a történetekben. Sokkal inkább egy mindent átfogó természetes szövetként: „A varázslat a váratlan lehetőségek költői összekapcsolása.” A figurák hétköznapi esendősége, az események természetes bája egy szintre emeli a varázslatot a mindennapi képességekkel, ekképpen az híján van bármiféle hivalkodásnak, kiválasztottságnak. Mindenképpen ki kell emelnem a kötet nyelvezetét. A történetek balladai tömörsége és nyitva hagyott befejezése hibátlanul köti össze formailag a fejezeteket. A lényegre szorítkozó plasztikus leírások érzékenyen vezetik végig a fantáziát a tanya békésen nyüzsgő napjain. A szereplők dialógusainak friss humora és a szöveg áthallásai, finom kikacsintásai gyereknek, felnőttnek egyaránt szórakoztatóak. Egyes fejezeteknél (pl. Csigafutam, Varázslények, Varázstérkép) a nyelv olyannyira a játékossá válik, hogy a vihorászás közepette a hallgatóság könnyen elveszítheti az események fonalát, és emiatt a felolvasó újra és újra kénytelen visszakanyarodni ugyanoda, ami további féktelen vihorászást eredményezhet. A nyitott történetlezárások jól illeszkednek az egész könyvet átható filozofikus költőiséghez. Noha a mesék egyáltalán nem szűkölködnek tanulságokban, a szerző rá meri bízni az olvasójára a válaszokat. Ezzel további beszélgetéseknek teremtve lehetőséget. És ezek a beszélgetések a következő történetek felé mutatják az utat. És így gyűrűzik tovább a kötet a végtelenbe. Forrás: barkaonline.hu