Mesélj rólam! Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek? Mesélj anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna? A virágok A réten a virágok elvarázsolt lányok. A pipacsok piros szoknyában illegetik magukat, a búzavirágok kékben, a margaréták fehérben. Nem szomorúak, mert ha a szél arra jár, kézen fogva táncolnak mind, és arra várnak, hogy a kertből eljöjjön értük a tulipánfejű királyfi, és elvigye őket túl az Óperencián, messzire.   A sárkány Ancsa azt képzeli, hogy a szekrényben lakik egy sárkány. Fél is arra menni. Én csak nevetek rajta, milyen buta. Persze, mert lány. De azért ráfordítom a kulcsot, hogy ne féljen. Pedig akkor se jönne ki belőle a sárkány, ha az ajtaját sarkig kinyitnám, mert a sárkány egyáltalán nincs is a szekrényben. Én csak tudom, hiszen itt lakik az ágyam alatt.   Tótágas A fejemen van a cipő, lábamon a sapka. Nyávog minden kisegér, és cincog minden macska. A fákon madarak nőnek, a levelek fészket raknak. Az emberek kalitkában, a pintyek meg házban laknak. Mit radírral rajzolgatok, ceruzával eltüntetem. Aki rossz volt, jutalmazom, a jókat pedig büntetem. Örömömben sírtam nemrég, bánatomban jót nevettem. Éhes voltam, vizet ittam, megszomjaztam, jókat ettem. Nyaranta a fagytól fázom, télen hőségtől izzadok. Egyet kérnek, adok kettőt, ötöt kérnek, adok hatot… …és ha mindezt megunom, szépen visszafordítom: a lábamon lesz a cipő, fejemen a sapka, cincogni fog a kisegér, s nyávogni a macska, a fákon levelek nőnek, a madarak fészket raknak, a pintyek kis kalitkában, az emberek házban laknak, ceruzával rajzolgatok, radírral meg eltüntetem, aki jó volt, jutalmazom, a rosszakat megbüntetem, bánatomban sírtam nemrég, örömömben jót nevettem, szomjas voltam, vizet ittam, megéheztem, jókat ettem, télen hideg fagytól fázom, nyáron hőségtől izzadok, kettőt kérnek, adok kettőt, hatot kérnek, adok hatot. Visszaállt a világ rendje, mehetek már egyetemre   "Gyermekverseket több évtizede írok, köszönet érte a gyermekeknek. Az élet nagy ajándéka a gyermekkor, gyökereiből táplálkozunk mindvégig. A Dörmögő Dömötörtől kezdve antológiákon, az MTV Cimbora adásain és az alsós tankönyveken át az internetig jelentek, jelennek meg gyermekeknek szóló verseim, írásaim. Bábszínházak (Bóbita, Csodamalom) adták elő a legkisebbeknek írt darabjaimat. Eddigi gyermekversköteteim (Csókolom, jól megnőttem!; Segítség, felnövök!; Falra hányt borsó) után a Mesélj rólam! a negyedik. Nemcsak az óvodás és alsós korosztálynak, hanem a felnőtteknek is ajánlom, hiszen “A gyermekkor múlik, mint a nyár, mire rájössz, hogy volt – már tovaszáll; de ha a szívedben helyet adsz neki, onnan a felnőttkor ki nem űzheti.” Külön öröm nekem, hogy a kötetemet Bodonyi Panni illusztrálta, akit kislány kora óta ismerek, s aki érett művészként láthatóvá tette e kötet versvilágát." Csorba Piroska