Rofusz Kinga pasztellszínű háttér előtt lebegő, légies figuráit már számos mesekönyv lapjain megcsodálhattuk. A jelenleg a Gross Arnold Galéria és Kávézóban, az Otthon című könyv megjelenése apropóján látható kiállítás azért jelentős vállalkozás (mind a művész pályáján, mind a magyar könyvkiadás terén), mert egy itthon még kevéssé elterjedt műfaj, a silent book meghonosítására tesz - igen magas színvonalú - kísérletet. Bár a szöveges tartalmat teljes egészében nélkülöző silent booknak a nemzetközi gyerekkönyvpiacon már-már hagyománya, a szakmai közönség szemében pedig komoly létjogosultsága és külön dedikált díja van, itthon még jócskán gyerekcipőben jár. Ennek egyik oka az a vásárlói attitűd, hogy a mesekönyveket válogató (szülő), annak értékét jobbára a benne foglalt szövegmennyiségben mérve, hamar csalódottan teszi vissza a könyvesboltok polcaira a címen kívül egyetlen betűt sem tartalmazó könyveket. Így talán az is magyar specifikumnak tekinthető, hogy Maros Krisztina silent book döntős könyvéhez a kiadó utólag (még ha mennyiségét tekintve csak jelzésértékű) szöveget “adagolt” (Milyen színű a boldogság? Szabó T. Anna. Ill. Maros Krisztina. Pozsonyi Pagony Kft., 2017). Nem nevezhetjük valódi silent booknak a Csimota kiadó Design-könyveit sem, hiszen a befogadásnak más mechanizmusáról van szó a közkézen (és köztudatban) forgó klasszikusok esetében, ahol a történet alapvető ismerete is segíti a megértést. A silent book óhatatlanul interaktív műfaj. Jellegéből fakadóan közös történetmesélésre hívja a befogadót és az alkotót, új jelentésrétegek felfedezését, eltérő nézőpontok és interpretációk végtelen tárházát kínálja a gyermek és szülő számára. Igaz, ehhez az olvasónak (befogadónak) is hozzá kell tennie – legalább a képzeletének szabadságát. Az Otthon című könyvet a Vivandra Könyvek Kft. adta ki. A kiadó illusztráció tekintetében is megmutatkozó kezdeményező hozzáállásáról tanúskodnak a korábbi évekből Hervé Tullet formabontó képeskönyveinek magyar kiadásai is. Az Otthon megjelenését gondos előkészületek, mintegy két évig tartó tervezés és alkotás, és számos könyvmakett készítése előzte meg. Erre azért is volt szükség, mert ugyan Rofusz Kingának animációs filmjei révén már van gyakorlata a szöveg nélküli történetmesélésben, egy lineáris képsorokból építkező, kiemelésekkel és kihagyásokkal dolgozó statikus műfaj esetében másféle képi narratíva komponálása a cél. Illusztrátori szempontból éppolyan nehéz, mint amennyire izgalmas terep a szöveges támpontot nélkülöző könyv megalkotása. A történetet a művész személyes élménye ihlette és alapvetően – ahogyan azt Szilágyi Gábor művészettörténész is kiemelte megnyitó beszédében – az otthon definícióját, lényegi jelentésének kérdését boncolgatja egy konkrét esemény, a család költözésének a kisfiú szemszögéből történő bemutatása révén. Lapjain az otthon elvesztése és újrateremtése során végbemenő belső folyamatokat rajzolja le. A könyvbe, mint egy ablakon (az otthon ablakán) át tekinthetünk be a puhafedeles borító nyílásán. A kevés színnel, világos háttérrel operáló képek kompozícióiban kialakul egy ritmus, ami a hagyományos könyvekével ellentétben nem a szöveg és kép relációjából, hanem az üres és kitöltött felületek egymásra épüléséből fakad; hasonlóan az animációkat kísérő zenei betétek és a csend váltakozásához. A kisfiút óvó anya hajzuhatagának folyóvá duzzadó vöröse, a gyökértelenség és gyökeret eresztés vizuális átiratai, álom és valóság összefonódása mind hozzájárulnak a művésztől már ismert sejtelmes atmoszférájú szürreális világ felépítéséhez. A képek kétértelműsége, az első átlapozásra még észrevétlen apróbb mozzanatok, a kihagyott részek súlyozása újabb és újabb átlapozásra hív. A szimbólumok gazdagsága (az újrasarjadó virággal éledő új remény, a kiállításon is bemutatott, a régi kertből elhozott kis madáretető/játékház, a borús időben, az esernyő sötét burája alatt arctalanul megköttetett üzlet) mellett a humort sem nélkülözi a kötet (a költöztetők karakterfigurái vagy a gyerekszoba játékai). A könyv egyetlen kvázi szöveges eleme a teljes oldalpárt uraló ELADÓ tábla. Hasonló légies figurákat, illetve felületkezelést és az üres és motívumokkal kitöltött terek váltakozó ritmusából fakadó játékot látunk az idei silent book contest győztesének, Anastasiia Suvorovának, finom foltokból építkező illusztrációin. A könyvből a Magyar Média Mecenatúra támogatásával a KGB Stúdióban animációs film készül, amelyben cél a digitális technika mellett a manuális technika látszatának megőrzése is, hogy az akril, a montázs, az eltérő textúrák a filmen is visszaköszönjenek. Forrás: prae.hu