|
 Az írás, meseírás nem idegen terep Simon Zoltán Ákos számára, pályafutása során volt már kritikus, szövegíró, jelenleg a Café Communications ügyvezető igazgatója. Varázsigék című mesekönyve azonban fejlett pszichológiai érzékről is tanúskodik.
Pszichológiai kutatások szerint egy kisgyermek csak kapcsolatokon keresztül tudja átérezni a másik érzéseit, gondolatait. A jó emberi kapcsolatok nélkülözhetetlen feltétele, hogy úgy tudjak valakivel beszélgetni, kapcsolatban lenni, hogy el tudjam képzelni a másik érzelmeit.
Az egymással kapcsolatokban a jó és a rossz élményeinket együtt éljük meg.
A Meztelen Csóka, Irigy Kutya, Megmondalak Manka és társaik története hozzásegíti a gyerekeket, hogy felnőve képesek legyenek a mentalizációra.
Változása során a társadalom bizonyos szempontból az értékvesztés jegyeit mutatja. Ajánlom ezt mesekönyvet azoknak a szülőknek, akiknak fontos, hogy gyermekeik megoldásokat találjanak az őket foglalkoztató problémákra. És mindenki másnak.
Részlet a Kupáncsapfa című meséből:
- Én hallottam egy olyan fáról, amelyiknek a termését a földről is elérnéd, mégis megfájdulna tőle a fejed. – fordult hozzá Panni.
- Olyan rossz az íze?
- Dehogy. Egyszerűen csak kupán csapna.
- Engem ugyan nem! – fogadkozott Pufi. – Miféle fa az?
- Kupáncsapfa a neve.
Pufi verse a háláról:
"Hogy is kezdjem, öhöm-köhöm,
ha a nyelvem el is töröm,
Akkor is jobb, ha kibököm,
Amit adtál, azt köszönöm!"
Pszichológiai kutatások szerint egy kisgyermek csak kapcsolatokon keresztül tudja átérezni a másik érzéseit, gondolatait. A jó emberi kapcsolatok nélkülözhetetlen feltétele, hogy úgy tudjak valakivel beszélgetni, kapcsolatban lenni, hogy el tudjam képzelni a másik érzelmeit. Az egymással kapcsolatokban a jó és a rossz élményeinket együtt éljük meg.
A Meztelen Csóka, Irigy Kutya, Megmondalak Manka és társaik története hozzásegíti a gyerekeket, hogy felnőve képesek legyenek a mentalizációra. Változása során a társadalom bizonyos szempontból az értékvesztés jegyeit mutatja.
"Pontos Idő szerint a második nyúl is lassabban futott, mint legutóbb. A répa megint lefelé mutatott.
– Itt a versenyzők nem egymás ellen versenyeznek? – kérdeztem csodálkozva.
– Van, aki nagyobbnak születik a többinél, és van, aki kisebbnek. Az egyiknek hosszabb a lába, a másiknak meg rövidebb. De olyan is van, akinek akkora a füle, hogy akadályozza a futásban – magyarázta türelmesen.
Ekkor a harmadik futó is célba ért. Gyorsabb volt, mint korábban bármikor! A répa máris felfelé fordult, a közönség pedig boldogan tapsolt a mancsával és a fülével.
Közben Pontos Idő elmesélte, hogy itt nem az a lényeg, hogy a legjobb legyél a többiekhez képest, hanem hogy mindig egyre jobbat hozzál ki saját magadból."
"Az Álomfarkas ijesztőnek nézhet ki, ám a mese elolvasása után, csak azt fogjuk tudni mondani: Annyira cuki."
 Mihályi Réka
"Egy újabb gyöngyszemre leltem!!!!
A Varázsigék c. mesekönyv szerzője egy háromgyermekes apuka, Simon Zoltán, aki mesénként az élet varázsigéit gyűjtötte össze, amiket nemcsak a gyerekek, de sokszor mi is felnőttek elfelejtünk, mint pl. kérem, köszönöm, bocsánat!
A könyv illusztrátora egy tünemény tehetség Balázs Gabriella.
Bárcsak minden gyerekeknek szóló anyag, ilyen profi lenne! "
Erős Antónia
"Mindenki megpróbál mesélni a gyerekének, és mindenkinek megfordul a fejében, hogy ki kellene adni könyv formájában, mert annyira jól sikerült. Mindenkit óva intenék ettől!
Simon Zoltánnak viszont tényleg sikerült valami, amivel azt érte el, hogy a gyerekeim még később alszanak el, mint eddig, mert végig akarják olvastatni az összes történetet, és mert annyit nevetnek közben, hogy egyre éberebbé válna. Pedig ismernek már minden, sokszor ismételt „varázsigét”, amivel – a felnőttek szerint- minden könnyebb lesz.
Egy apuka őszinte varázsigéi valahogy mégis jobban hatnak, mint bármi. Használjátok hát bátran az övéit!"
Tóth Judit Nikoletta
Kérem. Köszönöm. Bocsánat
Néhány hete került kereskedelmi forgalomba Simon Zoltán Ákos első családi kikapcsolódást és összekovácsolódást kínáló, Balázs Gabriella illusztrációival kiegészített Varázsigék című mesekönyve. A valaha színházkritikus, szövegíró alkotótól soha nem állhatott messze az, hogy képzeletével egészítse ki saját véleményét az általa szerethető és élhető világról, és az abban zajló történésekről. A mesekönyv megszületéséhez azonban édesapjától gyerekkori hagyatékként beleivódott esti meséi mellé a szülőként megszerzett tapasztalataiból, és kislányai fantáziájából is merített. A mesék szerzőjét ugyanis saját bevallása szerint a gyermekeivel rendszeres tevékenységként végzett közös mesélés motiválta a történetek megírására.
A Balázs Gabriella által pasztellszínekbe öltöztetett tucatnyi történet mindegyikében, a hősök kivétel nélkül egy-egy alapvető emberi érték fontosságára és nélkülözhetetlenségére jönnek rá. Ez által nem csak egy kedves jelenkori, családi, szinte meghitt történettel gazdagodnak a kis olvasók, de az azok végén mondókában is megfogalmazott és kiemelt egy-egy érték által az élmény még egy megerősítést kap. A legkisebbeknek ugyanis nagyon nagy szükségük van személyiségfejlődésük mentén arra a tapasztalatra, amikor rájönnek, hogy mindenki ugyanazon értékkészletből reagál a rá irányuló helyzetekre. De abban, hogy a gyermek rendelkezésére milyen válaszlehetőségek állnak ezekre a szituációkra, nekünk felnőtteknek nagyon nagy felelősségünk van.
Nem csak a kezébe adott olvasmányokon, az együtt végzett tevékenységeken, de a saját, a helyzeteinkre adott reakcióinkon keresztül is. És ezek, a mindannyiunk napjaiban előforduló helyzetek megoldására pont a könyv beszédes nevet viselő hősei – Meztelen Csóka, Irigy Kutya – adják meg a választ, hogy aztán varázsigékként beépüljenek már az óvodás korosztály életébe is. Így ott a későbbiekben is alapvetésként tudjanak megnyilvánulni az előforduló helyzetekre. Mert, hogy a szerző szavait idézzem: “A legnehezebb helyzetek is megoldódnak, ha kimondjuk azt, ami a szívünkön van. Egyszerűen, hangosan és bátran.”
Az egyszerű, igényes, modern de mégis bájos illusztrációkkal ellátott, kemény kötésű, fényes papírra kinyomtatott könyv történetei indokot szolgáltathatnak mindenki számára arra, hogy korosztályos különbségeinket elhagyva, beszélgetve meséljünk egymásnak.
Simon Zoltán Ákos modern, mégis klasszikus mesevilágán egy póni és egy törpe barátságán keresztül játszi könnyedséggel érinthetünk együtt olyan témákat, mint a kihívás, árulás, irigység, a bocsánatkérés, a rend fontossága, az akarat és az akaratosság különbözősége, az igaz barátság természete. De szó esik a cselekményekben olyan jellemvonásokról is ami erősíthető, mint a bátorság, a hűség, a hála. A könyv történetei által a rendelkezésükre bocsátott “értéktár” igazi varázsige gyűjteményt kínál olvasóinak, nemtől és kortól függetlenül. Mert szülői korba érve – ha csak önmagunknak is – válaszoljuk meg őszintén a kérdést, hányszor és hányféle szituációba keveredve feledkezünk meg akár naponta is ezeknek a varázsigéknek a fontosságáról. Márpedig mi baj érhet minket, ha Simon Zoltán Ákos hőseivel azonosan mondjuk ki azt, ami a szívünkön van?
Forrás: artnews.hu
2. bővített kiadás
Kiadó: BALTO Kft., 2017
Oldalszám: 116
Elfogadás, kérés, megbánás, közösséghez tartozás - a kötet fontos értékeket közvetít a gyerekeknek.
"Simon Zoltán Ákos meséiben egy kicsi lány két varázs-baráttal utazik, tanul és fejlődik.
A közös kalandozások során megtanulják, milyen felszabadító ereje van az emberi kapcsolatokban a tiszta, kritika mentes elfogadásnak, hogy milyen ereje van a köszönetnek és az egyértelműen megfogalmazott kérésnek.
Megtapasztalják, hogy az őszinte megbánás ledönti az sértett felek közé emelt falakat és hogy a közösséghez való tartozás milyen nagy érték. "
 
„Varázslat maga a mese: amikor úgy és azt meséljük gyermekeinknek, amit jól ért és amire épp akkor szüksége van. Arról mesélünk, ami épp érdekli, amibe beleütközik. Az ő világában vagyunk, az ő szemével látjuk a dolgokat és mégis: tovább tudjuk segíteni az elakadt dolgokat. A konfliktusok, nehézségek megoldódnak, akár olyan tudományosan is alátámasztható módszerekkel, mint az az Álomfarkas meséjében történik, akár a felnőtt hétköznapi bölcsessége, emberi tapasztalatai segítségével, mint például a Megmondalak Manka esetében.” (Farkas Mária gyerekpszichológus)
Részlet a mesekönyvből
FÜRGE LÁB
 Az eredményhirdetés úgy történt, hogy azok, akik javítani tudtak a régi idejükön, közösen felálltak egy hatalmas dobogóra.
– Most már elárulod, ki van a fényképen? – kérdezte Pufi később.
– Én vagyok, csak egy évvel korábban. Azért nézek úgy ki rajta, mintha a saját öcsém lennék – magyarázta Fürge Láb.
Pufi zavartan vakargatta a fejét a sapkája alatt.
Búcsúzás előtt Panni megkérdezte Fürge Lábtól, mit tanácsolna nekem a másnapi versenyre.
A válasz rövid volt, és egy bajnokhoz méltóan magabiztos.
– Csak magadat kell legyőznöd, senki mást!
– Ez úgy hangzik, mint egy varázsige.
– Igen, valami olyasmi.
 PANNI
Szegény Panni valóban olyan gyenge volt, hogy alig tudta az egyik lábát a másik elé rakni. Szinte összerogyott a súlyom alatt. Már éppen le akartam szállni róla, amikor hátrafordította a fejét, és megkérdezte:
– Az előbb csak tréfáltál, ugye?
Nem értettem a kérdést. Mi az, hogy az előbb? Amikor azt mondtam Apának, hogy megyünk egy kört a barátommal?
A választ keresve nagy barna szemébe néztem, és egyszerre megértettem, hogy mit szeretne hallani:
– Dehogy tréfáltam! – súgtam a fülébe. – Tényleg azt szeretném, hogy legyél a barátom!
Több sem kellett neki. Megrázkódott, mint egy mobiltelefon, amikor bedugják a töltőbe. A teste kikerekedett, a szőre pedig kifényesedett, szinte felragyogott. Boldogan nyerített, és néhány szökkenéssel utolérte a karavánt.
A NAGY FALTÖRŐ
 – Szeretnél mondani valamit? – mennydörögte a sárkány, amikor Nagy Faltörő már farokcsapásnyi távolságon belülre került.
– Engedj át a hídon... – kezdte a barátunk reszkető hangon, majd megköszörülte a torkát, és kimondta a varázsigét:
– Kérem szépen.
– Hogyan mondtad?!
– Kérem szépen!
– Na azért! – dörgött a válasz. – Már azt hittem, örökké csak fejjel fogsz rohanni a falnak.
Azzal a hatalmas fenevad félrehúzódott a kistermetű kos elől, amíg az átkocogott mellette a túloldalra.
Mi pedig egymás nyakába ugrottunk, és az innenső partról gratuláltunk neki.
 IRIGY KUTYA
Egy napon azonban a Gazdi feleségének kerekedni kezdett a pocakja. Babát várt. A kutya, akit akkor még nem hívtak irigynek, rövidesen azt vette észre, hogy a csöppség bár még meg sem született, máris fontosabb lett nála. Egyre kevesebbet jártak vele kiképzésre, kirándulni, de még sétálni is. Amikor pedig az újszülöttet hazahozták a kórházból, hirtelen minden rosszra fordult.
Azt sem engedték meg neki, hogy megszagolja az új családtagot. Sőt, bár korábban bent alhatott az előszobában, most még a házból is ki kellett költöznie. Az ajtót is becsapták az orra előtt. A lábtörlőn fekve hallgatózott és szaglászott befelé egész nap.
Varázsigéket a gyerekeknek!
 Hajdu Zsanett
A kisgyerekek világágban teljesen hétköznapi dolog egy-két csoda. Ha azt szeretnéd, hogy a gyereked meg is értsen valamit abból, amit félelemről, megbocsátásról, irigységről, akaratról, együttműködésről magyarázol neki, ha úgy kívánja a helyzet, akkor az egyetlen helyes út, ha az ő nyelvén, a fantázia nyelvén közelítesz.
A gyerekeknek már a borító és az illusztrációk is egyből felkeltik az érdeklődésüket. Az enyém legalábbis bőszen lapozgatni kezdte, és követelte a felolvasást. (Mondjuk nem csoda, ha a borítón csillogó betűk és égbolt is van...)
Örömömre szolgált, hogy a képek beljebb sem okoztak csalódást, sőt! Balázs Gabriella illusztrátor pontosan tudja, mi az, ami megfogja a gyerekek figyelmét. Pont annyira aranyos, hogy még a szülőknek is tetsszen, pont annyira vicces, mint a mesék, és pont annyira izgalmas a képek dinamikája, hogy a gyerekek fantáziáját meglendítse.
 A főhősünk egy nagyon szerethető kislány, Csiribiri, aki bizony már nehezen hisz a varázsigékben. Legalábbis, amikor felnőttekkel beszélget. De amikor az apukájával elmennek az Állatkertbe, megérti egy póni szavait, akit történetesen Panninak hívnak. Panni pedig képes öklömnyi nagyságúra zsugorodni, és bemászni Csiribiri zsebébe.
De ez még messze nem minden, csak a meseregény legeslegeleje, mert Panni el tudja repíteni Csiribirit a legkülönlegesebb helyekre, amikről talán azt hittük, hogy nem is léteznek.
Ha megnézted a borítót, akkor láthattad, hogy Panni hátán nemcsak Csiribiri, hanem egy kis kerti törpe is csücsül, akiről eddig nem esett szó, és – ahogy ismerem – ezen nagyon felmérgesedne. Ő Pufi, akivel a kerti kis házban ismerkedett meg Csiribiri, és aki – most figyelj! – ha Csiribiri sapkáját a fejére húzza, láthatatlanná válik.
Ezzel máris megérkeztünk oda, ahol a gyereked nap mint nap tengeti az idejét, a gyermeki fantázia birodalmába, ahol bizony megannyi fantasztikus varázslény társaságában és szoros barátságában játszadozik. Az, hogy a mesék képzeletbeli hősei egy szempillantás alatt láthatatlanná válnak a felnőttek számára, pedig tökéletesen tükrözi azt, amit a gyerekek nap mint nap tapasztalnak – a felnőttek bizony tényleg vaksik az ilyesmire, amikor pedig próbálkozni kezdenek a mímeléssel, elég viccessé válhatnak.
Csiribirit teljesen átlagos impulzusok és megtapasztalások érik, mint bármelyik másik kisgyereket.
Esténként például fél az álombeli farkastól.
Aztán a kislány rájön, hogyha Pannival és Pufival együtt gondolnak valakire, itt mondjuk az álombeli farkasra, akkor Panni hátán szempillantás alatt odarepülhetnek. Csiribiri persze retteg az újabb találkozástól, ám rájön, hogy a varázsigék pont az ilyen helyzetekben működnek, és sikerül szembenéznie a félelmével.
Aztán ott a Kupáncsapfa, aki rávezeti Csiribirit, hogy mi az a hála. Ez szintén egy teljesen jogos téma könyvben – a gyerekek négyéves kor körül kezdik el megérteni, az akaratuk beteljesedése bizony nem egyből és egyértelműen kell, hogy bekövetkezzen. Ez egy szomorú és nehéz megtapasztalás, amiben nem árt, ha segítesz neki, mert itt bizony véget ér a boldog babakor.
Amikor Csiribiri felháborodik, hogy már nem kap fagyit a cukrászdában, hiszen az neki jár, akkor ellátogatnak a Nagy Faltörőhöz is, aki történetesen egy kos. Ő aztán mindig ajtóstul ront a házba, ám egyszer, egy sárkány állja az útját, és akármekkora erővel iramodik is neki, nem tud átcsörtetni rajta.
Mit gondolsz? Melyik varázsige hallatára lesz egyből jámbor és készséges a sárkány?
A Nagy Faltörő történetét a makacs Bocsi Csacsié, az Irigy Kutyáé, Megmondalak Mankáé, Fürge Lábé, Tévé Tivié és sok már hősé követi... Egyik mese jobb, mint a másik, mindegyiken lehet nevetni, izgulni és elgondolkozni.
 Tizenkét mese segít a gyerekeknek feldolgozni azokat a megtapasztalásokat, amik a hétköznapok nap mint nap az orruk alá dörgölnek, de nem olyan könnyű elfogadni őket.
Az egyik kedvencem lett a kisnyuszi története, amivel akkor találkozik Csiribiri, amikor az iskolai futóversen miatt izgul. Fürge Láb minden évben indul a versenyen, amiről szuper nyelvi finomsággal csak a mese végére derül ki, hogy a nyulak nem egymás ellen futják, hanem a tavalyi eredményük ellen. Minden nyuszi csak önmagához képest állít maga elé elvárásokat, és csak saját magukat meghaladására kell törekedniük.
Fontos kiemelni, hogy egyik téma sem ad hoc jelenik meg Csiribiri életében, hanem mindegyiket egy teljesen hétköznapi helyzet, vagy konfliktus előz meg.
Aztán jöhet a megoldás, a mese a mesében: ahogy Csiribiri használja a képzeletbeli, varázslatos rácsodálkozásokat, megtapasztalásokat, úgy ad iránytűt az a gyerekeknek ahhoz, ahogyan ők használni tudják Csiribiri történeteit.
Forrás: pagony.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
