Felelős Szülők Iskolája   Szívesen lennél te is Szigetlakó? Van már egy csodálatos Szigeted neked is? Amikor először került a kezembe ez a könyv, a színes illusztrációk vonták azonnal magukra a figyelmet, a könyv borítóján látható kapucsínó színű mosolygós kislányarc hatalmas fekete gombszemekkel. Amikor elolvastam, a történet repítette a képzeletemet messzire. Szigetlakó lettem én is egy rövid időre.   Eredetmese Honnan jöttünk? Hová tartunk? Kik a gyökereink és milyen hagyományaink vannak? Ilyen és hasonló kérdéseket vet fel az olvasóban ez a történet. A Kölyökparkban rendezett könyvbemutatón Vágási Emőke, a Cor Leonis Kiadó tulajdonosa, örömmel jelentette be, hogy már kapható a Pulitzer-díjas író, Junot Díaz Szigetlakó című könyve. A ropogósan a nyomdából érkezett könyvet Kárász Eszter, Tihanyi Rita és Tibenszky Moni Lisa közreműködésével keltettük életre. Ott ültek a gyerekek előttünk, körülölelték őket a színes játékok, a papírfigurák, virágfűzérek, óriás mangó, ananász és minden olyan kellék, ami az időutazáshoz kell. A Szigetlakó meséje főszereplőjének, Lolának a Szigetét varázsoltuk oda egy délelőttre a gyerekeknek, nem kevés zenével, szituációs játékkal. A történet egy dominikai kislányról szól, aki már nem emlékszik arra helyre, ahonnan született. Éppen ezért nagy a kihívás és a feladat, aminek eleget kell tennie a tanítónője kérésére: le kell rajzolnia azt a helyet, ahonnan jött. És hogy ezt teljesíteni tudja, elkezd kérdezősködni, mindenkit kifaggat, aki el tudja mesélni ismeretlen hazájának szépségeit, árnyoldalait, rejtélyeit. Minden történet, visszaemlékezés alapján készít egy színes rajzot, lerajzolja távoli szigetét olyannak, amilyennek elképzeli. És a végén tényleg megtalálja a Szigetét, az elképzeltet, a csodálatosat, színeset… „Csak mert nem emlékszel egy helyre, nem jelenti azt, hogy nem él ott benned.” Ez a mese kicsit másként eredetmese, mint ahogyan azt az iskolákban tanítják, mert nem csak a nemzeteknek, hanem a családoknak is vannak gyökereik, hagyományaik, anekdotáik, amelyekre szívesen emlékeznek vissza – persze csak akkor, ha érdeklődnek ezekről. Nem feltétlenül a hely és a rítusok fontosságát nyomatékosítják bennük, hanem átadnak valamit abból a hangulatból, amely valahol ott lapul mindenkiben, fészket rak, nyomot hagy, lelkesít vagy épp könnyeket csal a szemekbe, esetleg mosolyként lapul meg a szájak szegletében.   Hősök, bálnák, lovasok, szörnyek… és tánc Mint minden mesében, ebben is megjelennek a mese szereplői, akik maguk is színesek, titokzatosak, néhol félelmetesek. A történet bevezetője után – a drámajátékkal kialakított bemutatón - megszólalt a zene, és a gitár hangjait, Kárász Eszter énekét hallva elképzelhettük mindannyian a Sziget vidám, pezsgő életét. Képzeletünk zajos, színes forgatagában megjelent a színes otthon, ahol „az emberek még álmukban is táncolnak.” És a gyerekek a mese és a zene kapcsán nem csak csillogó tekintetükkel követték a történetet, hanem résztvevő szereplőivé váltak. Figyelve őket pillanatok alatt mi is gyerekké válhattunk, és már spontán koreográfiával játszottunk, énekeltünk velük. Milyen a Te titkos, belső saját Szigeted? A mese sok kérdést vet fel, ha figyelmesen végigolvassuk. Nyilván egy gyerekben maga a történet marad meg legelőször, de okosan kérdezgetve drámapedagógiai eszközökkel rávezethetjük őket arra, hogy mindenkinek SAJÁT szigete van. Legyenek kérdéseik a szüleikhez, nagyszüleikhez! Merüljön fel az igényük arra, hogy megtalálják a helyüket a világban, és nem baj, ha ez a hely csak bennük születik meg. Az emlékeink, vagy mások emlékei adják az alapot ahhoz, hogy kikössünk a Szigeten! Tegyél te is egy rendkívüli utazást a Szigetedre..! Junot Díaz Szigetlakó című érzékenyítő meséje kiváló felütést ad már egészen óvodáskortól, hogy a mese apropóján, akár a családunkban, akár egy rendhagyó osztályfőnöki órán beszélgessünk a másságról, a különböző kultúrákról, szokásokról...és ez egy olyan játék, képzeletbeli utazás , mely messzebbre és mélyebbre visz mint gondolnánk. "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!” (Tamási Áron)