Egy hártyás szárnyú pendülés képe Számos egyéb mellett, a Csimota Kiadó nagy érdeme, hogy előszeretettel ad megbízást a gyerekkönyv területén ismeretlen alkotók számára. Nem oly rég Nagy Norberttel „ajándékozott” meg bennünket. Ezúttal pedig Remsey Dávidot nyerte meg egy gyerekkönyves kalandra. Mi, nézők mindenképp csak nyertünk rajta, mert valami kivételesen izgalmas képi vállalkozásnak lehetünk részesei. „…kialakított egy teljesen új, egyéni világot, modern technikával, ami a gyerekkönyv területen is egy izgalmas színfolt…”

 

Borbáth Péter hősei, Sündör és Niru már az Egyszervolt meseantológiában is szerepeltek, akkor Paulovkin Boglárka egy rajzának kíséretében. Most a teljes meseregényt veheti kezébe az olvasó, amely minden bizonnyal az év egyik legkülönösebb teremtménye: sci-fibe oltott kalandregény, amelynek fényvadász és zajgyűjtő hősei a Csillanó Fém Birodalmában kóborolnak.     A szerző leírása szerint e furcsa fantáziabirodalomban paladombok és vashegyek magasodnak, vándoraink acélhuzal mezőkön és cseréphalmokon kelnek át, hogy begyűjtsék a számukra oly kedves villanásokat és pendüléseket. Remsey Dávid ehhez e bizarr látomást olyan képekben hívja elő, amelyek emlékezetes módon életre keltik a leírtakat.     A könyv képei a szó legklasszikusabb értelemében vett illusztrációk, olyan jelenetek, amelyek a szöveget szorosan kísérve adnak vizuális formát a leírtaknak. S lássuk be, igencsak elkel ez a támpont egy ilyen szokatlan történet esetében. Remsey kompozíciói nem színesek, nem kerekek és nem édesek, ahogy Borbáth szövege sem illeszkedik a szokvány gyerekirodalmi klisékhez: története eredeti, nyelvhasználata gazdagon árnyalt. Remsey rajzai monokróm kompozíciók, vagy pontosabban színeket csak egészen haloványan használó, inkább csak a színek emlékét hordozó jelenetek. A hely, azaz a Csillanó Fém Birodalmának karakterét már az első, két oldalas tájábrázolás megteremeti, ahol a leírásban szereplő vashegyek, paladombok és rozsdapatakok alakot kapnak. Képein a különféle matériák változó felszíne jut főszerephez, a karcos, kemény, dörzsölt, tüskés, kristályos, porózus vagy iszamos anyagszerű benyomások halmozásából bontakozik ki ez a holdbéli táj. Stílusának igen jelentős művészettörténeti előzménye van Csernus Tibor személyében, aki 1960 körül, emigrációja előtt számos kötetet illusztrált itthon. Szürnaturalizmusként aposztrofált stílusának alapja az volt, hogy a festék anyagába cuppantott, kapart, dörzsölt, ily módon hozva létre különös, a véletlen és a tudatos manipuláció közti sajátos felületi hatásokat. (Technikáját Max Ernst és Hantai Simon hatására és ösztönzésére dolgozta ki.) Egyik legismertebb illusztrációsorozata Cyrano de Bergerac Holdbéli utazásához 1962-ben készült monotípiái. Remsey tehát egyértelműen – és ezúttal igen szerencsés módon – visszautal a magyar könyvillusztráció e szürrealista hagyományára. (A végeredmény szempontjából másodlagos, hogy ezúttal nem a festékanyag közvetlen megmunkálásáról, hanem számítógépes technikáról van szó.) Szerencsés, amennyiben a szöveg irodalmi karakteréhez illeszkedő kifejezésmódot választ, és szerencsés, amennyiben ezt a gazdag és művészileg magas színvonalú képalkotási metódust a mai gyerekkönyvek közegébe vonja be. Történeti előképe ráadásul még némiképp fel is erősíti a felnőtt néző-olvasóban azt a benyomást, hogy az egész művet együttesen a hatvanas-hetvenes évek sci-fi hangulata lengi be, felidézve a Galaktika Magazin és a Kozmosz Fantasztikus könyvek füzeteinek illusztrációit. Remsey e szürnaturális stílust nem csak az organikus elemek, ásványi jelenségek, növényi televények ábrázolásánál alkalmazza, hanem ebből bontja ki figuráit is. Nincs könnyű dolga, mert Borbáth szövegének egyik legsajátosabb vonása, hogy szereplőinek úgy ad határozott karaktert, hogy mineműségüket homályban hagyja.   Így például bizonytalan, hogy a főhősök miféle lények, ahogy Mirminyó vagy Zazil esetében sem tudhatjuk, hogy emberek, állatok vagy fantázialényekkel van-e dolgunk. Remsey ennek megfelelően lebegteti főhősei alakját (nemét), a pilóta szemüveg-félét és viselő Sündör többször feltűnik ugyan, de Niru csak egyszer, háttal látható. Ennek ellenére Remsey határozott, egyedi karaktert ad Bocskojánnak, a sziklaembernek vagy Mirminyónak, elefántoid anyáskódó mamókának. Általa kap formát az óriás szemüveget viselő tudós, Zazil és a megfoghatatlan (Gulácsy Lajos Bolondját és Csernus Holdbéli utazóját egyszerre megidéző) Tivonul Buffogó alakja, akinek bűzlő, varkocsos hajában neonzöld hernyók bújnak meg. Igazán nagy kihívást azonban a történet főszerepét játszó különös gépezetek, eleven fények és zajok megformálása jelentett. Az organikus-ásványi felületek mellett Remsey rajzainak másik rétege a mechanikus, mérnöki szerkezetek sorából rajzolódik ki.   Zazil gépezetei, a pillanatszorító vagy a villámfogó gépek 19. századi tudományos illusztrációkból montírozott, azok hangulatát megidéző masinák. Ebből a cyber-punkos gesztusból eredően a történet zajlásának ideje éppoly bizonytalan képileg mint szövegében: archaizálóan futurisztikus. E rajzilag nagyon is anyagszerű, realisztikusan pontos ábrázolásmódból eredően Remsey az optikailag felfogható tartományon kívül eső jelenségeknek is határozott tárgyi karaktert képes kölcsönözni. Ilyen a fények pszeudo-tudományos rendszertanának részlete: a reggelfény, csigafény és sparheltfény klasszifikációja. De mindenekfölött a Niru által szenvedélyesen gyűjtött hangok (csusszanás, darapergés, esőkoppanás, rozsda marás vagy egy hártyás szárnyú pendülés) és Sündör által vadászott fények biomorf alakzatai, ezek az absztrakt és szerethetően antropomorf vonásokból szintetizált lények. Borbáth Péter sosem volt fantáziavilága Remsey Dávid illusztrációi révén sosem volt formát kapott. Olyan egyedit és különlegeset, amely nélkül aligha lehet már ezentúl elképzelni a Csillanó Fém Birodalmának kalandvágyó hőseit. Olyat, ami után késztetést érezhet arra az olvasó, hogy maga is formát társítson a számítógép csendes zúgásához vagy a téli fagy éles napsütéséhez. Forrás: barkaonline.hu