1. Az élet játéka Kiadás éve: 2015 Oldalszám: 190 Milyen is egy gyermek? Olyan, mint aki egyenest az égből jött. Héber szójáték szerint: az eget szopja. Isten képe még torzítatlan benne. A világi okosság, a felnőttek mesterkedései még át nem formálták. Nem tud még semmiről, és semmije sincsen. Hamvas, eredeti és közvetlen. Védettségben él, és mindenestül átadja magát azoknak, akik szeretik. Ámulva néz szét maga körül. Ami rossz, hamar elfelejti, s mindjárt fölfedez mindenben valamit, aminek örülhet. Örökké játszik, nem fárad bele napestig. Tudat alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk.  E kis regényben nem a felnőttek világa öli meg a gyermekit, hanem megfordítva: egy hús-vér gyermek hódítja meg varázsával a felnőttek állig begombolkozott világát – szinte játszva.   Régi sérelmektől megkeményedve és a boldogság gondolatát is elfelejtve éli puritánul egyszerű és hasznos életét Polly kisasszony, a Harrington kastély jómódú úrnője. Napjai átgondolt tevékenységek sorával telnek, magányát csak Nancyvel, a mindenessel és Tommal, az öreg kertésszel osztja meg.   Egy júniusi napon azonban megérkezik a kastélyba a kisasszony elárvult unokahúga, Pollyanna, aki jelenlétével felforgatja nemcsak Polly kisasszony, de az egész, szigorú szabályok szerint szervezett kisváros életét is.   A Harrington ház úrnője hiába írja elő Pollyannának a hasznos élet szabályait, hiába bünteti meg heveskedéseiért és a szabályok áthágása miatt, a kislány alaptermészetét nem tudja megváltoztatni. Pollyanna ugyanis egy szokatlan - meghalt édesapjától tanult - játékot alkalmaz a nehézségek leküzdésére: megtalálni minden bajban és történésben azt a valamit, aminek örülni lehet.    Ez az élet játéka, amely a mindent legyőző szeretetről, az élet feltétlen szeretetéről szól, amelynek játékszabályait valamennyiünknek tanulni és gyakorolni kéne.   2. Az öröm játéka örök Kiadás éve: 2013 Oldalszám: 260   "Tegyük fel, hogy ez az ember játssza a játékot. Ha azzal foglalkozott volna, hogy mindenben, ami történik vele, megtalálja azt, aminek örülhet, egyszerűen nem maradt volna ideje morgolódni és zsörtölődni a rossz dolgok miatt. Így mindenképpen nyert volna. Ráadásul nem csak neki, de a barátainak is sokkal boldogabb lett volna az élete. Ez az ember még a sajtban is a lyukat nézi, nem annak örül, hogy van mit ennie. Pedig ha a sajtnak örülne, és nem a lyuk miatt panaszkodnia, attól igazán nem lenne rosszabb az élete! Sőt, még könnyebb is lenne, mert a sok keserűség nem okozna neki gyomorfekélyt.   Én mondom neked, nagy butaság folyton a bajokat emlegetni! Túl sok tüske áll ki belőlük."   Pollyanna örömjátéka folytatódik ebben a fordulatos, eseménydús, meglepetésekkel teli regényben. Az élet játéka című regényből megismert kislány lassan felnő, de a világhoz és az emberekhez való hozzáállása nem változik: egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Pollyanna és játéka a derűs, boldog, kiegyensúlyozott élet receptjét kínálja mindannyiuknak. A regényt Fazekas Attila grafikusművész, számos klasszikus képregény híres rajzolójának illusztrációi díszítik.   Farkas Lívia   Érdekes a kapcsolatom Pollyannával, a könyv főhősével. Éveken át “ismertem” őt – tudtam, hogy az a kifejezés, amikor az angol nyelvben azt mondják valakire, hogy “Don’t be such a Pollyanna” azt jelenti, hogy ne légy már olyan mindenben jót kereső, optimista. (Hogy miért ne, az sosem derült ki, de ezt a tulajdonságot valamiféle gyengeséggel szokták azonosítani.) Hogy Pollyanna igazából egy könyv szereplője, és tényleg egy mindenben jót kereső kislány, azt pár hónapja tudtam csak meg. Eleanor H. Porter 1913-ban írta meg a Pollyanna című regényt, ami magyarul a – szerintem még jobban leíró – Az élet játéka címet kapta. Egy lelkész kislányáról szól, akinek az édesapja tanít egy “játékot”: meg kell keresni minden helyzetben azt, aminek örülni lehet. Édesapja halála után Pollyanna mogorva Polly nénikéjéhez költözik, és fenekestül felforgatja az életét. Ahogy az lenni szokott, a mogorva néniből vidám néni lesz, a szerelmesek összejönnek, mindenki megenyhül, és előnyére megváltozik Pollyanna szemlélete miatt, amit teljesen öntudatlanul “terjeszt”. Egy kicsit sablonos, és néhol elrugaszkodott a történet — de nem ez a lényeg, mert valahogy mégis vannak benne olyan “aha”-pillanatok, amikért nagyon-nagyon hálás vagyok. Külön tetszett, hogy a regény kiemeli, hogy nem csak az tud örülni az életnek, akinek semmi gondja nincs, hanem bárki, sőt, a játék annál izgalmasabb, minél nehezebb megtalálni a jót valamiben. A könyv olvasása közben önkéntelenül is Anne Shirley figurája jutott eszembe, bár Porter nem ír olyan jól, mint Montgomery, és a fordítás is kicsit döcögős (70 évvel ezelőtt készült a magyar szöveg, vannak benne furcsaságok). Ami viszont jobban tetszik Az élet játékában, hogy kézzel fogható receptet ad arra, hogyan lehetünk mi is olyan életigenlők, mint a főszereplő. Ráadásul nem kell magasztos örülnivalókra gondolni, Pollyannának olyan bagatellnek tűnő ötletei is voltak, hogy fésülködjünk meg szépen, és tegyünk virágot a hajunkba. :) A könyv olvasása közben sokszor éreztem úgy, hogy Pollyannát nem csak a kifejezés révén ismertem. Porter még írt egy folytatást a könyvnek, Pollyanna Grows Up (Az öröm játéka örök), de ezt sajnos még nem olvastam, az első kötetet is antikváriumból sikerült levadásznom, több hónapos előjegyzési időszak után. A két részen kívül kívül még számtalan folytatás készült más szerzők tollából, de szerintem a lényeg az elsőben benne van. Ha esetleg látjátok valahol, vegyétek meg akár magatoknak, akár másnak — szerintem nagyon aranyos karácsonyi ajándék lenne 10 éves kortól kezdve mindenkinek. :) Forrás: urban-eve.hu