Fiatal hőse, Liam Lynch éppen kamaszkorban lévő, félig gyerek, félig felnőtt fiú. Szülei (a festő anya és az író apa) elviekben rendszer nélküli nevelési eszközeinek eredményeképpen szabadon nő fel Northumbland álmosító, poros közegében. A különös családi minta a regényben időnként ugyanúgy visszássá válik, mint a szomszéd gyerek vállalhatatlanul erőszakos, kiábrándult és egyszerű családi helyzete.    Liam anyja néha a nagyvárosba utazik eladni/kiállítani képeit: „anya cigarettaszagot áraszt, és olyan a tekintete, mint azokon a napokon mindig, amikor visszajön a városból”.  Apa pedig folyton ír, megfelelően intrikus és egoista ahhoz, hogy a várostól távol lévő, elvadult környezetet hivatásához kapcsolja.    Fiuk is sajátos hedonizmusuk eszközévé válik. Mégis, ez a minta százezerszer jobb, mint bármelyik családé, amellyel a regényben találkozunk.    Liam egyes szám első személyben, jelen időben meséli a forró és különös nyár történetét. Egy misztikus séta közben, egy csóka vezeti őt és gyerekkori barátját, amikor is egy csecsemőt találnak. Ezzel kezdődik a különös történéssorozat, minek során Liam megismer két árvát, akik a világ igazán periférián élő embergyerekei.  Apja sokat hangoztatott szentenciái közül az egyik:  – „Élj úgy, mintha egy történet hőse lennél, Liam! Éld meg a kalandot!" – szerint sorsát összefűzi velük, és részt vesz szomorú exodusukban.  Kalandjuk majdnem tragédiába torkollik, de szerencsére az ember még sok mindent megúszhat ép bőrrel 16 éves kora körül.    Almond a Csókás nyárban ismét a valóságot ütközteti a fikcióval, a hétköznapi történéseket a különössel, találó minimalista soraival pedig értően és hitelesen helyezkedik bele azon gyerekek gondolkodási struktúrájába, akik cseppet sem egy hétköznapi életre készülnek.   Szekeres Niki