Az egyszerű, gyermeki őszinteség jegyében írt történetek nem látványos fordulópontokat, traumákat vagy sorsfordító eseményeket örökítenek meg. A lányok és fiúk csak egy átlagos napot írnak le: Egy rövid bemutatkozást követően minden bejegyzésben megtudhatjuk, hogyan telik egy iskolai nap. Ezzel párhuzamosan azonban egy sokkal izgalmasabb síkon is követhetjük egy adott nap eseményeit, hiszen a naplóbejegyzés műfajából adódóan lehetővé teszi, hogy közvetlenül az elbeszélő perspektívájával azonosulva hihetetlenül személyes vallomások részesei legyünk. A gyermekek nyíltsága, egyszerű kedvessége által szerethetővé és emberközelivé teszi az apró főhősöket, akik a legkülönbözőbb társadalmi, anyagi környezetből kerülnek ki. A vékony kötet lapjain azonban a néhol több ezer kilométer távolságra lakó szereplők egy nagy osztállyá kovácsolódnak össze, egy nap erejéig. Találkozhatunk olyan lányokkal-fiúkkal, akik első pillantásra átlagos hétköznapokról számolnak be, ám minél többet és többet tud meg róluk az olvasó, annál jobban erősödik minden egyes individuum, karakter. Emellett pedig előkerülnek szélsőséges és nem megszokott példák is: Az Ausztráliában élő magyar kislány egészen más problémákat, momentumokat emel ki, mint a Kelet-Magyarországon, mélyszegénységben – ám a legnagyobb tisztességben – érvényesülni akaró roma lány. A skála tehát rendkívül széles és annyira átfogó, amennyire azt egy ilyen rövid könyv határai engedik. Mészöly Ágnes mindazonáltal kiválóan használta ki a naplóbejegyzés műfaj adta lehetőségeit, hiszen látványosan elkülöníthetőek, összehasonlíthatóak ezek a kis szeletek, s közben mégis érezni, hogy alapvetően mindenkiben megtalálható az a felhőtlenül vidám gyermeki én, akit egy szerető környezetben nem befolyásolhat anyagi, társadalmi helyzete. A gyermekek bejegyzéseinek mélyén ugyanis jól felismerhető családmodelleket lehet felfedezni, ami vitathatatlanul fejleszti a gyermekek látóterét, így az egymás megismeréséhez vezető úton is irányjelzőként működhetnek. Feltűnő, de bizonyára nem véletlen, mennyire hangsúlyossá válnak a „problémásabb” háttérrel rendelkező mesélők, így például az elvált vagy valamilyen oknál fogva különélő szülők gyermekei, vagy a hátrányos helyzetűek is. Mindemellett végig hangsúlyos marad az emberi egyenlőség, ami könnyedén leépíti az esetleges negatív sztereotípiákat is: egy szerényebb körülmények között élő család is meg tudja adni egy fiatal számára azt a biztonságot, ami a boldog felnőtté váláshoz elengedhetetlen. A könyv kétirányú üzenetet hordoz: a gyermek-olvasókat az egyéniségek színes kavalkádjának elfogadása felé terelgeti, míg a felnőtt publikum számára egy nagyon elgondolkodtató tanulság fogalmazódik meg. Ezek a rövid bejegyzések ugyanis tökéletesen leképezik, hogy valójában milyen dolgok mozdulnak meg egy gyermek fejében, így segítséget is nyújtanak, hogy mik lehetnek azok az események, amelyekre érdemes egy szülőnek az iskolából hazafelé menet rákérdeznie. Egy fáradt szülő talán könnyebben hajlik arra, hogy a szokásos kérdéseket ráhagyja a gyermekre, és nem jut idő arra, hogy teljes válasz érkezzen az egyszerűnek tűnő „Mi volt ma az iskolában?” kérdésre, holott – mint azt ezek a szövegek is mutatják – egy átlagos napon is rengeteg apró öröm és bánat érheti az embert. Mészöly Ágnes korábbi könyveiből is kitűnt a lélekelemző, a fiatalok gondolatmenetét tökéletesen visszaadó hangvétel – így például a Darwin-játszmacímű regénye is erős relevanciával bír azáltal, hogy kendőzetlenül tárja az olvasó elé a szereplők lélekrajzát. Jelen műve újabb bizonyíték arra, hogy lehet úgy és olyan könyvet írni, amely egyszerre szól szülőnek és gyermeknek, a naiv gyermeki nyelvezetet és a sokszor a felnőtteket is meghazudtolóan őszinte, tiszta gondolkodást élethűen beleszőve. Varga Kende Lőrinc Forrás: prae.hu