Írta: Lovász Andrea Kiadó: Krónika, Nova, 2007 Oldalszám: 184   Miért hallgatunk/olvasunk meséket? Erre kínál válaszokat a sajátos mesei világlátás jellemzőinek bemutatásával a könyv. A szerző külön fejezetben foglalkozik a gyermekirodalom és a mese érintkezésével, a mesék antropológiai és metafizikai megalapozottságával, a mesék gonoszával. A legjellemzőbb jelenkori meseregényeket (így Csukás István Süsüjét, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnikáját, Szabó Magda Tündér Laláját, Török Sándor Kököjszi és Bobojszáját) abból a szempontból értelmezi, hogy azok mennyire őrzik meg vagy éppen mennyire tagadják a mesei hagyományokat, hogyan módosul bennük a mesei szerkezet, jellemző-e rájuk a csodán alapuló mesei világlátás, hogyan valósítják meg mese és valóság kapcsolatát. A meseregény mint a mese új formája – különösen J. K. Rowling Harry Pottere óta – napjaink magyar irodalmában is kihívás. A Jelen idejű holnemvolt meseszemináriuma Szijj Ferenc, Darvasi László és Böszörményi Gyula meseregényeinek részletes és kritikus elemzésével mutat rá a mese történetének végtelenségére. Lovász Andrea mesekutató, kritikus. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen végzett filozófia szakon. Doktori értekezését a mese történeti-poétikájából írta a Szegedi Tudományegyetemen. Tanulmányai, kritikái többek között az Élet és Irodalomban, a Forrásban, a Jelenkorban, a Tiszatájban és az Új Forrásban jelentek meg. Az Új Könyvpiac gyermekirodalom rovatának vezető recenzense.