A gyermek- és az ifjúsági irodalom szakirányú továbbképzési szak első évfolyama júniusban végez, és már lehet jelentkezni a következő, szeptember 1-jével induló képzésre. De milyen hiányt kíván betölteni az országban legelőször a Károli Gáspár Református Egyetemen létrejött szak? „Igaz, hogy a könyvkereskedői szakmát korábban meg lehetett tanulni középiskolában, és van a magyar felsőoktatásban pedagógus-, (gyermek)könyvtáros-, illusztrátor-, bábszínészképzés is, átfogó képpel azonban senki sem rendelkezik a mai magyar gyermekkultúráról, gyermekirodalomról, holott a könyvkiadásban dolgozók, a forgalmazók, a fesztivál- és a programszervezők, a gyerekszínházi műhelyek végső soron mind valamiféleképpen a könyv-médiumból, a gyermekirodalom klasszikus és mai műveiből élnek. A könyvkereskedelemben pedig nemcsak a nagy hálózatok, külföldi és hazai multik, hanem kis könyvesboltok, kiemelkedően értékes irodalmi és illusztrátori teljesítményeket létrehozó független kiadók és könyves műhelyek is jelen vannak” – mondja Hermann Zoltán. Megjegyezi: a gyermekkönyv-kereskedelem már csak azért sem elhanyagolható, mert a legfrissebb adatok alapján a gyerekeknek-fiataloknak szánt művek forgalma a teljes magyar könyvforgalom 23,8 százalékát tette ki 2014-ben másfél milliárd forint éves forgalommal. Színes szakembergárda tartja az órákat Pedagógus-, bölcsész-, művészeti és művészetközvetítési, illetve hitéleti képzésben szerzett, legalább BA-szintű diplomával lehet jelentkezni a képzésre, amelynek teljes oktatási anyagát és kimeneti követelményeit az egyetemen dolgozták ki, az oktatói pedig volt „károlis” hallgatók, akik a gyermekkönyv-szakmában helyezkedtek el. „Szerencsés véletlennek vagy a régebben megkezdett közös munkának köszönhető, hogy a gyermekkönyv-szakma tele van volt „károlisokkal”. Van köztük kiadóvezető (Tsík Sándor/Tsimota Kiadó), vannak szerkesztők, műfordítók (Csörgei Andrea/Manókönyvek, Elekes Dóra/Európa), irodalomtörténész (Pompor Zoltán, jelenleg az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet igazgatóhelyettese) és írók is (Víg Balázs, Kalapos Éva). Egyetemi kollégáimmal együtt (Hansági Ágnes, Mészáros Márton, Papp Ágnes Klára) ez a csapat volt az a „stáb”, amely először egyetemi kutatócsoportot alapított, és egyévnyi előkészítés után belefogott az oktatási anyagok megtervezésébe” – mondja Hermann Zoltán, hozzátéve: a képzési terv csak „terv”, az igazán lényeges az, ami az órákon zajlik.  „A képzés koncepciója alapján minden hozzánk jelentkező tanul valami olyasmit, amit addig nem ismert, a műhelymunkában pedig megoszthatja a saját területén szerzett tapasztalatait a többiekkel. A gyermekirodalom köré szerveződő bonyolult intézményrendszer bármely pontján dolgozzon valaki – vagy legyen csak „műkedvelő” –, az intézményrendszer egészéről szeretnénk hasznos és friss információkkal segíteni a munkáját. Az illusztrátornak szüksége van arra, hogy az irodalmi szövegek kifejezőrendszerét, az irodalmi műfajok történetét és az értelmezés „tudományát” jobban ismerje, a gyermekkönyvtárosnak érdemes tanulnia fejlődéspszichológiai és művészetterápiás módszereket, hogy a megfelelő korosztálynak ajánlhasson könyveket, míg a szerzőknek szükségük van a kritika szerepének megértésére” – sorolja a szakért felelős oktató azokat a területeket, amelyeket az egy év során érintettek. „A most végző évfolyamunknak a gyermekirodalom történetét Hansági Ágnessel ketten tartottuk, műfajtörténeti és -elméleti előadásokat, műelemzést és befogadáselméletet Mészáros Mártontól, Horváth Csabától és Papp Ágnes Klárától tanulhattak, gyermekpszichológiát, művészetterápiát Gyimesi Júliától és Mirnics Zsuzsanna pszichológusoktól, az olvasásra nevelés pedagógiai és múzeumpedagógiai programjait pedig Pompor Zoltán, Csörgei Andrea és Helmich Katalin, a Mesemúzeum vezetője ismertette. A szerkesztői-kiadói műhelyt Tsík Sándor és Csörgei Andrea vezették. A kortárs kritikai műhely munkáját az idén Mészáros Márton és Szekeres Niki veszik át, vendégelőadónk pedig Lovász Andrea lesz, míg a kreatív írás műhelyt Elekes Dóra és Gimesi Dóra fogja tartani a Színművészeti Egyetemről.” Az előzetesen felmért igényekhez igazították a képzés tartalmát „Az igényeket a személyes ismeretségek alapján, a 2012-es gyermekirodalmi fórumokon és kerekasztal-sorozatokon felvetett problémák alapján, illetve Pompor Zoltán kollégánk segítségével az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézeten (OFI) keresztül mértük fel” – meséli az oktató, hozzátéve: időközben remek kooperáció alakult ki az OFI és a szak között a gyermekirodalmi témákat érintő pedagógus-továbbképzésekkel kapcsolatban is.  Bár a gyermekirodalom-képzés posztgraduális formája a Károli Gáspár Református Egyetemen valósult meg először, idén ősztől már a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi főiskolai kara is indít hasonló képzést. „A szekszárdi és a tervezett szombathelyi képzések most indulnak: a szakma olyan kicsi, hogy én nem tudom elképzelni összefogás nélkül a további működést, akkor sem, ha az intézmények közötti konkurenciaharc erősödni látszik az utóbbi években” – mondja Hermann Zoltán. Nem engedik el teljesen a végzősök kezét Az első évfolyamon tizenöten diplomáznak, vannak köztük írók, könyvtárosok, alsós tanítók, magyar szakos egyetemisták, de könyvkereskedő, rendezvényszervező is. „Szeretnénk, ha a végzősök valamilyen műhelyformában továbbra is részt vehetnének a munkánkban. A szakdolgozataikból pedig – melyeket június végén fognak megvédeni – jó néhányat publikálni is fogunk” – meséli Hermann Zoltán, aki abba is beavat, mi várja a jelentkezőket a következő évben. „Most ősztől – az Oktatási Hivataltól frissen kapott engedély alapján – a színművészetiseket, a filmeseket, a képzőművészeket-illusztrátorokat is szeretettel várjuk, valamint idén először – ez már az induláskor is tervben volt – hitoktató tanárok is jelentkezhetnek a képzésünkre. Velük külön szeretnénk megismertetni a vallási neveléssel vagy a vallási konfliktusokkal foglalkozó legújabb nemzetközi gyermekirodalmi trendeket. Az első év tapasztalatai alapján igyekszünk több segítséget adni a szakdolgozatok elkészítéséhez, külön szakdolgozati workshopokat rendezünk majd a félév során. Persze az ilyen típusú képzés igényli a folyamatos követést is. Ha kell, félév közben is tudunk alkalmazkodni a hallgatók igényeihez. Az oktató kollégák, a műhelyek vezetői ebben eddig nagyon segítőkészek és rugalmasak voltak” – mondja az egyetemi tanár. Hozzáteszi: „a képzés egyfajta esztétikai missziót is betölt, természetesen foglalkozunk a populáris gyermekirodalmi folyamatokkal is, de elsősorban a gyermekkönyves indie-k izgalmas munkáit szeretnénk bevinni a végzett hallgatóinkon keresztül a köztudatba, a gyermekkönyvtárakba, az oktatásba, és azt is szeretnénk megmutatni a műhelyfoglalkozásokon, hogy milyen technikái vannak az irodalmi értékteremtésen túl az értékközvetítésnek.” A célok között szerepel a gyermekirodalom mesterszak indítása is A képzéssel pedig hosszú távú céljai is vannak az oktatógárdának. „A mai magyar felsőoktatásban – az óvó- és tanítóképzést is beleértve – nincs olyan szervezett intézményi háttere a gyermekirodalommal való foglalkozásnak, mint német nyelvterületen. Nincsenek gyermekirodalom tanszékek, szakok, workshopok, nincsenek gyermekirodalmi kutatóintézetek, sem szakmai vagy egyszerűen stabilan működő információs és kritikai fórumok. Annyit léptünk előre az elmúlt évben, hogy az új, úgynevezett osztatlan tanárképzés tantervébe a református egyetemen már beépült egy gyermekirodalom modul. Az önálló, graduális szak megalapítása egyelőre a jövő. A református egyetemen szeretnénk belátható időn belül önálló gyermekirodalom mesterszakot indítani, ehhez azonban pénz, még több minősített oktató és kormányzati/intézményi jóakarat szükséges. A mesterszakra azonban csak magyar szakos hallgatók jelentkezhetnek majd. A mostani „Gyermek- és ifjúsági irodalmi szakember felsőoktatási szakirányú továbbképzés” – felsőoktatási bikkfanyelven ezt „fox”-nak hívják – arra való, hogy a nem magyaros bölcsész, pedagógus, művész, hittanár is megszerezhesse ezt a tudást” – magyarázza a szakért felelős oktató. „A másik cél, hogy végre létrejöhessen a szakmai integráció. Egyelőre kétszereplős projektekkel és mindig csak a következő lépésre koncentrálva, de örömmel vagyunk/leszünk partnerei a Magyar Gyerekkönyv Fórumnak (angol nevén HUBBY), a gyermekkönyvkiadóknak, a könyves műhelyeknek, a szabadúszó kritikusoknak, a szerzőknek, a fordítóknak, a színházi és a filmes produkcióknak” – mondja Hermann Zoltán, hozzátéve: a távolságot is kis lépésekben kell mérni. A következő kis lépés pedig egy nemzetközi szakirodalmi válogatás szerkesztése és fordítása lesz, ugyanis nagyon hiányoznak a gyermekirodalom témájában a modern, irodalomtudományi igényű szakmunkák. Forrás: eduline.hu