AJÁNLÓ ÓVODÁSOKNAK TÉMÁNKÉNT |
|
|
 Második és harmadik életkori szakasz:
óvodás- és kisiskolás kor meséi
|
|
|
BEVEZETŐ |
|
|
 "Vajon mit jelent ez a titokzatos gyönyörű szó: tündérmese? Azt, hogy tündérek meséje? Vagy azt, hogy mese a tündérekről? Sokkal többet ennél.
A tündérmesék csoportjába azok a mesék tartoznak, amelyeknek legfőbb jellemzője a csoda: a mese tele van csodálatos kalandokkal, csodás tárgyakkal és csodás személyekkel.
A tündérmesében nem meglepő, ha a szemétdombon fetrengő, bicegő vasderes egyszer csak beszélő táltos paripává válatozik és a bajba jutott mesehős segítségére siet. Kettesben nem ijednek meg, ha egy-egy sárkány, boszorkány, vagy óriás akad az útjukba; fontos az, hogy kiismerjék magukat a segítőtársak és ellenfelek között, s legyőzve minden gonosz erőt, a fiú elnyerje a királykisasszony kezét, s vele a fele királyságot."
(Boldizsár Ildikó)
A gyermek még nem képes megfogalmazni a benne keletkező feszültségeket, szorongásokat és félelmeket, viszont a meséken keresztül közölni tudja ezeket. Akár úgy, hogy erősen ragaszkodik egy adott meséhez, és többször is kéri ennek elmesélését, akár úgy, hogy ő maga kezd el történeteket kitalálni. Mindkét esetben intenzív fantáziamunkát végez, s a belső képek már önmagukban is gyógyító (szorongáscsökkentő) hatásúak. Mesehallgatás közben a gyermek a szívével lát. A tündérmesék fejlesztik a gyermek képalkotó fantáziáját és megtanítja képekben gondolkodni.
A rovatban klassszikus és kortárs tündérmese, mesegyűjtemény és meseregény ajánlóját olvashatjuk. Ez utóbbi az adatbázisban nyílik meg, ahonnét vissza a rovathoz erre az ikonra kattintva jutunk.
|
|
A varázsrmese |
|
|
|
„A tündérmesék lelkiállapotokat írnak le képek és akciók segítségével, képekre fordítva le az ember belső folyamatait" (Bruno Bettelheim)
A tündérmesét legpontosabban Vlagyimir Jakovlevics Propp definiálta A varázsmese történeti gyökerei című tanulmányában, mégpedig a mese szerkezete felől (Propp varázsmesének hívja azt, amit a nemzetközi kutatásban tündérmesének neveznek).
„Varázsmesék az olyan műfajú mesék, amelyek valamilyen kár vagy veszteség (elrablás, elűzés stb.) bevezetésével kezdődnek; vagy valami birtoklásának óhajával (pl. a király elküldi fiát a tűzmadárért); folytatódnak a hős otthonról való távozásával, segítőjével való találkozással, akitől mágikus tárgyakat kap, melyek segítségével a keresés tárgyát megtalálja.
A továbbiakban a hősnek az ellenséggel való találkozása (fő formája a sárkányküzdelem) szerepel, majd visszatérés és üldözés. Ez a kompozíció gyakran tovább bonyolódik. A hős már visszatérőben van, amikor testvérei szakadékba taszítják. Ezután mégis megérkezik, nehéz próbákon esik át, megnősül, és király lesz vagy saját országában vagy apósáéban. Ez a rövid kompozicionális mag, amely igen sok és nagyon sokféle szüzsé alapját képezi".
|
|
“Igen, hiszünk a tündérekben!” |
mamiolvas.wordpress.com |
|
 Téged elvarázsolnak a mai varázsmesék?
A hajdani mesehősök életre kelnek, a bennük kételkedőknek pedig leesik az álla. Régi-régi klisé ez, amely már több mint egy évszázada is felvillanyozta a gyerekeket. De ez a fordulat újra és újra képes felrázni a felnőtteket is, akik már belefásultak a népmesei eedetű klasszikus tündérmesékbe (régebbi nevén varázsmesékbe). Feltéve, ha a tisztelt szerzőnek sikerül a fordulatot hitelesen megújítania. Mert mindig vannak kételkedők és kritikusok, akiket bizony meg kell győzni a tündérek létezéséről.
Az olyan felvilágosult regényhősök, mint a királyné a Mafláziában, ebben a csodálatos angol meseregényben (Göncz Árpád magyarítása), egyenesen a kamrába hajítják a haszontalannak vélt varázseszközöket.
Darling-apuka a Pán Péterből fejét csóválva – „fáradt vagy szívem” – küldi ágyba repülő kisfiút észlelő nejét. De, hogy magyar példát mondjak, Békés Pál figurája, Éliás Tóbiás, az égszínkék pizsamás kisfiú is kételkedik a mesék erejében (A kétbalkezes varázsló). Aztán jön egy segítő, akár egy kétbalkezes varázsló, akár egy hercegkisasszony, és hősünk a kisfiú vagy a királyfi hinni kezd a varázslatban. Megnyílnak a csodák. Előkerülnek a királylányok, a szörnyek és lesz bátor nekiveselkedés, bajvívás és jutalom.
|
|
A tündérmesék lélektanából |
Ranschburg Jenő |
|
 Mi, felnőtt, komoly emberek, általában megrögzött realisták vagyunk. Pontosan tudjuk, hogy nincsenek csodák; a nap reggel feljön, este lemegy, ábrándozni néha lehet ugyan, de ebből megélni annál nehezebb.
Senki nem győzhet meg minket arról, hogy az üveggolyó - ha földhöz vágjuk - nem szilánkokra pattan, hanem soktornyú palotává változik, és már régen nem hiszünk a jótündérben, aki egyszer csak megjelenik és teljesíti három kívánságunkat. Mégis: néha szorongunk a sötétben, megborzongunk, ha fekete macska szalad át előttünk az úton...
Nagyjából az óvodáskorra - két-hároméves kortól a hat-hétéves korig - tehető életünknek az az időszaka, amikor a varázslatban, a csodában nincsen semmi meglepő, és a lehetetlen is lehetséges. A pszichológiában „mágikus világkép”-nek nevezzük az ilyen korú gyermek vágyakban áramló gondolkodását és azt a rendíthetetlen hitét, hogy ezek a vágyak - egyszerűen azért, mert szeretné, hogy így legyen - azonnal, mintegy varázsütésre meg is valósulnak.
Amikor a hároméves gyermek behunyja (vagy tenyerével eltakarja) szemét és játékos izgalommal kérdezi: „Anyu, hol vagyok?” - mélyen meg van győződve arról, hogy varázsolt: kívánta a szeparáció okozta feszültséget és a találkozás örömét (ami azonnal megtörténik, amint a szemét kinyitja), ezért néhány másodpercre eltüntette magát környezetéből, vagy „csiribú-csiribá” - szüleit varázsolta el maga mellől; nem látja őket, tehát nincsenek. A mesék varázsos világa tulajdonképpen ugyanígy működik.
|
|
Az 5-7 évesesek OKSÁGI korszaka |
|
|
 "Az 5–7 éves korú gyermek lázasan kutatja a jelenségek okait. Ismeretei bővülnek, és ezek rendszerezése az elvont gondolkodás felé halad.
A verbális és a produktív képzelete tovább fejlődik. Már kiforrott a külső és a belső beszéd, a nyelvi gondolkodás.
Beszédészlelése, beszédmegértése, beszédprodukciója egyre jobban közelít az iskolai elvárásokhoz.
Szókincsében minden szófaj kialakult.
Ez az életkor a mesehallgatás és a mesetudat formálódásának legszenzitívebb időszaka." (Tancz Tünde)
5-7 éves kortól már lehet közelíteni a valóság és a csodák határához. A népmesei motívumok nagyban hasonlítanak a gyerekek világához: a legnagyobb a legokosabb a három közül, a legkisebb látszólag a legelhagyatottabb, de általában a legszerencsésebb.
A népmesék jó hangulatát a szövegmondás ritmusa, az ismétléses alliterációk, verses betétek, és a kérdés-felelet sorok adják:
„Jótét helyébe, jót várj”;
„evett-ivott, amennyi csak belé fért”;
,„telt-múlt az idő”;
„mit volt mit tenni”;
„szóból szó kerekedik”;
„szavamat ne felejtsem”.
Ez a kor az igazi mesehallgatás kora, a szimultán kettős tudat ekkor alakul ki. A tündérmeséket kedvelik a legjobban, már megértik és élvezik őket, feszültségteremtő és oldó hatásuk van. A mese jellegzetes, különös nyelve segíti a beleélést.(Klasszikus tündérmesék)
Az 5-6-7 évesek ismeretszerzése az elvont fogalmi gondolkodás felé halad. Megerősödik az okkeresés, a miértekre való válaszkeresés, a szándékos figyelem. Az emlékezet terjedelme nő. A képzelet nagyfokú fejlődése jellemző. Ebben a korban a csalimese - tréfás mese - is a kedvelt mesetípusok közé tartozik.
|
|
A békakirály |
|
|
Írta: Jakob Grimm – Wilhelm Grimm
Illusztrálta: Kricskovics Zsuzsa
Kiadó: Közgazdasági és Jogi, 1987
Oldalszám: 28
 A tanulságos mese egy ígéret be nem tartásáról szól.
A hercegnő kizárólag önmagára összpontosít; semmi nem érdekli, csak a labdája.
Nem érez semmit, amikor eltervezi, hogy meg fogja szegni a békának tett ígéretét, egyáltalán nem gondol rá, hogy annak mit fog ez jelenteni.
|
|
A békakirályfi - Mese az adott szó megtartásáról |
|
|
 Írta: Jacob és Wilhelm Grimm
Átdolgozta: Catherine Lukas
Fordította: Gordos Judit
Illusztrálta: John Carrozza, Joe Ewers
Az érzelmek fontosságára hívja fel a figyelmet a „Békakirály” című mese, amelyben a királylány ígérete ellenére sem teljesíti a béka kérését.
Ahelyett, hogy maga mellé fektetné a békát, undorodva tőle falhoz vágja.
|
|
A boszorkány seprűje |
|
|
|
5-8 éveseknek
Illusztrálta: Horváth Ildi
Kiadó:
Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2019
Oldalszám: 84
Hogy kerül egy mese-könyvbe a fogszabályzós sárkány és az ördög gonoszsága?
Miért hagyja faképnél a seprű a boszorkányt, és miért nem bánja a kalózkapitány, hogy a cápa leharapta a lábát?
Fogós kérdések, ugye?
|
|
A bűbájos pékmester |
|
|
 Írta: Wirth Ágnes
Illusztrátor: Klimits Jenő
Kiadó: Katalizátor Iroda, 1994
Oldalszám: 27
Becsületben letöltött esztendők után Boróka Bábi pékmester nyugdíjba vonul. Odahagyja birodalmát, elbúcsúzik "gyermekeitől", a forró lekváros buktáktól, a mákos buciktól, a fényes hasú pogácsáktól s az aranyló kenyerektől. Bár nehezen tudja megszokni a változást, mégsem vetemedne arra, hogy jelentkezzen a Titkárnál, s a Különleges Tudás birtokába jusson, ha nem gyülekeznének kedves városa fölött viharfelhők.
Ám a városban furcsa, baljós események történnek, így hát Bábit a Titkár fölfogadja tanítványának. Szemmel vernek, ráolvasnak, macskaszőrt aprítanak, vérfagyasztóan kacagnak; a tanfolyam végén Bábi okleveles boszorkánymester lesz.
Sikerül-e megszabadítania a Várost a rontástól?
Miért érdemes elolvasni? - Gyermekolvasói vélemények
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
Mi, felnőtt, komoly emberek, általában megrögzött realisták vagyunk. Pontosan tudjuk, hogy nincsenek csodák; a nap reggel feljön, este lemegy, ábrándozni néha lehet ugyan, de ebből megélni annál nehezebb.
