Az iménti szöveg Jeney Zoltán, Rév Fülöp és Nyár Lőrinc című meséjének spoilereként is olvasható, melynek alapján – terminológiai nagyvonalúsággal élve – kijelenthetjük, Jeney meséje egy népmese-trilógia harmadik epizódjának tekinthető (Rév Fülöp, 2012; Rév Fülöp Fajszföldön, 2013; Rév Fülöp és Nyár Lőrinc, 2014). A regényben meglevő kaland feszültségét a tudás és nem-tudás jelenléte motiválja. Fülöp azért kel útra, hogy megtudja, miért apad a tó vízszintje (Harmadik fejezet, amelyben elmarad a vacsora), valamint azért tér vissza Zivatarzug lovagjaival Nagylapályba, hogy – a korábban hallott történet ismeretében – segítsen a királyon, Nagylapály lakóin és kiszabadítsa Zsanát a Mély Kútból, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál (Tizenkilencedik fejezet, amelyben a hadak útra kelnek).   A tudatos történetalkotás érdeme, hogy az ok és okozat reláció jelenléte miatt, a fejezetek koherensek, ami hozzájárul a mű keretes szerkezetének létrejöttéhez. Ennek egyik hozadéka a kiszámíthatóság. Rév Fülöp és Nyár Lőrinc története klasszikus népmesei motívumokban bővelkedik, melynek alapján előlegezhető lesz, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. Mindazonáltal Fülöp és Lőrinc sorsa a kaland során összeforr. Nyár Lőrinc megtalálja Zsanát (Hötödik fejezet, amelyben viharfelhők gyűlnek), aminek kataforikus hozadéka, hogy Fülöp is találkozni fog a Litéri sárkánnyal (Tizenötödik fejezet, amelyben nem csak Fülöp képzelete szárnyal). Mindezek ellenére cseppet sem tekinthető unalmasnak Jeney műve, ugyanis a keretes struktúrában a cselekmény –és jellemábrázolás érzékenyen tárul a befogadó elé, ami folyamatos frissességet és elevenséget kölcsönöz a szövegnek.   Jeney karakterei három csoport szerint különböztethetőek meg, ami nem csupán a fabula, hanem a szüzsé szintjén is jelentőséggel bír. Balatónia lakosai olykor infantilisek, viszont békések és megoldást keresőek, (ilyen Fülöp is). Zivatarzug katonáinak karakterét meghatározza az eső és a kitaszítottság, míg Nagylapály sínylődő polgárai – királyukat is beleértve – leginkább ö-znek („Öhő, a hírös kövötök! Mögjöttök! –kiáltotta a király, mikor végre észrevette őket. –Györtök csak közölöbb!”). Ezek a jellemzők járulnak hozzá ahhoz, hogy a regény hősei identifikálhatóak legyenek. Jeney árnyaltan, helyenként humorosan reflektál arra, hogy létezésünket – többek közt – a nyelvbe vetettség határozza meg. Ezt szóviccekkel és nyelvbotlásokkal modellezi, elvégre ezekben artikulálódik a nyelv valódi természete. „Apad a Tó! –hörögte zihálva, de többre nem futotta erejéből. –Hogy mi van a paddal? –kérdezett vissza megrökönyödve Gyenes. –A Tó. Apad.” „Gyere, Fülöp, át kell gyalogolnunk a Folyam túloldalára –lihegte izgatottan -, talát kell tanyálnunk… tatát kell nyalálnunk… tanyát kell találnunk.” Jeney nem csupán a dialektussal (ö-zés) exponálja szereplői identitását. Beszédes nevekkel pozícionálja figurái többségét, amik településekre és más földrajzi helyekre utalnak. Litéri sárkány (Litér é. sz. 47° 06′ 04″, k. h. 18° 00′ 41″); Rév Fülöp (Révfülöp é. sz. 46° 49′ 34″, k. h. 17° 37′ 11″); Akarattya (Balatonakarattya é. sz. 47° 01′ 05″, k. h. 18° 09′ 28″); Vállus lovag (Vállus é. sz. 46° 50′ 43″, k. h. 17° 18′ 07″); Csobánc (Balaton-felvidéki tanúhegy é. sz. 46° 52′ 18″, k. h. 17° 30′ 17″); Pentele (Pentele-híd. A Dunántúlt köti össze az Alfölddel „Dunaújvárosi híd” é. sz. 46° 54′ 21″, k. h. 18° 57′ 34″); Dusnok (é. sz. 46° 23′ 24″, k. h. 18° 57′ 31″); Zsana (é. sz. 46° 22′ 52″, k. h. 19° 39′ 36″); Szőreg (é. sz. 46° 12′ 43″, k. h. 20° 11′ 33″);  Dombiratos Kevermes (Kevermes é. sz. 46° 25′ 12″, k. h. 21° 10′ 48″).   Eszerint Jeney regényének geo- és morálpoétikai recepciója egyaránt lehetséges, mivel a történet szereplői koordináták és szubsztanciák, amelyek egymás mellett vagy egymás ellenében léteznek. Mindez egy metaforikus rendszert keretez, amelyben egymás mellé rendeződik két egymásnak ellentmondó értékrend, a Nyugat-Dunántúl és a Dél-Alföld. A békét kereső, egyenlőség jegyében élő, olykor infantilis és az autoriter, szervilis lelkület. Ebben a konstellációban Nyár Lőrinc a regény „kakukktojása.” Gyökereiről semmit sem tudunk. A szerző nem helységnevekkel kívánja stabilizálni személyiségét, hanem idővonatkozással. Lőrinc az a figura, akit az idő és a viszonylagosság identifikál, akinek sorsa összefonódik Fülöpével. Ebből adódóan azt állíthatjuk, hogy Zsanával való találkozása implikálja azt, hogy Fülöp ismét találkozni fog az elveszettnek hitt Litérivel.   Jeney meséje meglehetősen kettős érzéseket kelt, hiszen remek leírásokkal találkozunk benne: „A tó még mindig ott volt, s a forrón vibráló levegőben mintha erősen gőzölgött volna. »Talán valami hőforrás nyílt ott az éjjel. Nem baj, az is víz.« Rohant, ahogy csak bírt, s képzeletben már nagyokat kortyolt újratöltött kulacsából. Ám a tó, akárhogy szedte lábát Fülöpünk, csak nem akart közelebb kerülni. »Talán messzebb van, mint gondoltam« - töprengett, s lépéseit távgyalogló ütemre igazította. Kitartóan trappolt, mögötte a tanya egészen kicsire zsugorodott már, előtte azonban a tó továbbra is makacsul messze csillogott. Fülöp kezdte elhinni, hogy Lőrinc sejtette jól: a szeme káprázik csupán. Végül nem bírta tovább. Visszafordult, s majd összerogyott az elé táruló látványtól: a porzó puszta fölött ott lebegett a tanya. Fejjel lefelé.” (Ötödik fejezet, amelyben Fülöp megtalálja a Tavat, de mégsem), ugyanakkor számos irodalmi utalással, idézettel operál, amik disszonáns hatást keltenek: „Úgy hömpölygött, ahogy szokott: jókedvvel, bőséggel.” (Harmadik fejezet, amelyben elmarad a vacsora); „Valami éji bogár zúgott el csak a feje fölött, nekiment a falnak, nagyot koppant, azután elhallgatott az is.”(Negyedik fejezet, amelyben Fülöp átkel a kőfolyamon), nem is beszélve az erőltetett betétekről: „Gyula vitéz, télen-nyáron!” (Hötödik fejezet, amelyben viharfelhők gyűlnek). Rév Fülöp és Nyár Lőrinc történetében ilyen és hasonló erőltetett, erős, erőtlen poétikai alakítások váltják egymást, együttesen adva feszültséget a történet menetének egészen a lezárásig (Huszonharmadik fejezet, amelyben nagy a vidámság), ami hiányérzetet és homályt hagy maga után, sejtetve egy tetralógia eljövetelét. Miksó Péter