De aztán – mint a legtöbb mesében – valahogy minden jóra fordult: az átkot lerázva a Móránál a fejükbe vették, hogy egy életük, egy haláluk, csakazértis kiadják Boldizsár Ildikó meséit, és a sors úgy hozta, hogy a szemérmes író és illusztrátor útjai keresztezték egymást.  Szegedi Katalin, mint a gyerekirodalmi fesztiválon elmondta, a megkeresés napjának éjszakáján – ez közel sem ritka nála – már a főszereplőről, Amáliáról álmodott. Nagy hajzuhatagot, benne kígyókat és egyéb állatokat látott. Felébredve elhessegette a bizarr ötletet. Amikor pedig beleolvasott a kéziratba, a két előző könyvből egyberostált mesékbe, megdöbbent, mert a történetben Amália valóban ilyen volt.  Mese mesét, illusztráció illusztrációt követett, és a Francia Intézetben már láthattuk a képek egy részét s hallhattuk a szerző elégedettségét („illusztrátor és író között ennél nagyobb lelki és szellemi összhangot elképzelni sem lehet”). Úgy tűnik, nem ül átok az új kiadáson, hiszen megjelent, és még mindig meg lehet vásárolni. A kezemben van, nem üresek a lapok, boszorkányos! A csodák határa -  elérni az elérhetetlent Boldizsár Ildikó meséi nem gügyögnek. Veretes mesenyelvezettel, a rá jellemző választékos stílusban követik egymást a filozofikus mélységű történetek.  Az első Amáliáról, a világ legszomorúbb boszorkányáról szól. Jó szerkesztésre vall, hogy ez az édesbús mese került a könyv elejére. Talán meghökkentheti a gyerekeket, hiszen nincs boldog végkifejlet, a boszorkány pedig a varázslataival sem érheti el célját: kiválasztottja, akit bűbájjal sem sikerült elcsábítani, tántoríthatatlanul hisz az álmaiban, noha a szerelme valójában ezt a rajongást talán meg sem érdemli. És a csoda sem segíthet. Ahogy több kötetbeli mesében sem.  A Nap és a Hold szerelme egyszer beteljesül, csillagok születnek belőle, de többször nem találkozhatnak, mert az a világ egészére nézve végzetes lenne.  Ugyanígy epekedik egymásért a vakond és a mókus, életkörülményeik azonban gyökeresen és ágas-bogasan eltérnek, így a kölcsönös vonzalom ellenére nem tölthetik együtt az időt.  A madarakat, hogy benépesítsék a földet, a madárkirálynak – aki a madárboldogság mibenlétét keresi – el kellett választania egymástól, hogy mindenütt legyenek: „legsivárabb mégiscsak az a táj, ahol egyetlen madár szárnya sem lebben”. Így például a költöző madarak csak ritkán és rövid ideig találkozhatnak korábbi barátaikkal.  Boldizsár Ildikó meséi az ember kimondott vagy a gondolat legmélyebb rétegeibe rejtett céljait járják körül: a boldogság keresése, az elérhetetlen elérése, a mulandóság visszafordítása (hóemberes mese), a kölcsönös egymásrautaltságot nyűgből szépséggé varázsolni (árnyékos mese).  Azokat a célokat, amikért, ha nem is fogalmazzuk meg őket, nap mint nap harcolunk. És ha nem érjük el őket, akkor meg kell becsülni az apró örömöket is: egy szép virágot, az eső természetélesztő hatását, a csillagok ragyogását, az elérhetetlen utáni meddő vágyakozás szépségét. Bölcs értékőrzés, a bennünk rejlő egyedi szépség megőrzése és a realitásokhoz való ragaszkodás hatja át a kötetet.  Boldizsár Ildikó meséit nagyon jó olvasni. Szép, szabatos mondatokban régies, népies, ritka kifejezések is felbukkannak sokatmondó mesenevekkel: Tobozdobbancs, Fekete Világkerülő Ember, Füvetrágó Erdei Csuda, Kaszanyűgbükkönyös-rétek stb. Az ilyen nyelvezetre nagy szükség van, hiszen a technokrata, bulvár-, hivatali stb. szleng még az irodalomba is betüremkedett: újabban íróktól is hallani a mérték nélkül használt „rendelkezik, működik, kerül…” divattöltelékszavakat, holott úgy is lehet fogalmazni, ahogyan a jelen kötet szerzője teszi.  Szegedi Katalin illusztrációi a már az  Aranyhajú leányban megismert technikát viszik tovább. Az egész oldalas gyönyörű színes képek mellett egyszínű kisebb illusztrációk díszítik a szövegoldalakat. A valószínűleg financiális megszorítást Szegedi Kata nem bánja, így többet hagyhattak az olvasó fantáziájára. Ebben a könyvben is felismerhetők stílusjegyei, motívumai: hajzuhatagtól a sudár termeten át a csíkos zokniig sok királylányos vonás előkerül. És egy kicsit most is eltér a megszokottól, olyan mesékbe is belerajzolta Amália alakját, amelyekben nem is szerepel. A francia kártya pedig már egy másik meséhez, az Alice-hoz vezet… Papiruszportál