Harkály-mese Erdőn fa van temérdek, és minden fán van kéreg, kéregben sok a féreg, egymástól nem is férnek. Jön a harkály, kipi-kopp, kirántja a kukacot, hosszú csőrrel kopácsol, bogarat űz, nem ácsol. Sün-mese Tüskéshátú sün barátom, merre jártál, mondd, a nyáron? Itt az ősz, a lomb lehullt már, most látlak, hogy előbújtál. Körmöd kopog, eliramlasz, vigyázz, itt a tél, te mamlasz! De a sün nem jön zavarba, belebújik az avarba. Nyuszi-mese Nyuszi, nyuszi vígan játszik, csak a két nagy füle látszik. Hajnal óta ugrál sorba rekettyébe, sombokorba. Estére már nem bokázik, iheg-liheg, lassan mászik, meg is eszik tíz-húsz torzsát, vizet iszik három dézsát. Kakukk-mese Nagy hangjával kirukkol, fent a kakukk kakukkol, s bár nem kérte senki őt, telezengi az erdőt. Csitt! Ne legyen itt egy mukk, befogni a csőrt, kakukk! Dalod hamis, hangod sért, nem állok jót magamért! Róka-mese Róka, róka, róka rőt, mért kerülöd az erdőt, az erdőnek az alját, a bokornak a gallyát? Irhád csapzott, farkad kóc, hiába is lopakodsz, hiába is tekeregsz. Őz-mese Erdőszélen elidőz pettyes hátú, szelíd őz. Messzire néz merengve, erdőn túli terekre, szemét nyitja kerekre, fűre, fára, berekre. Tán ha volna két ökre, el is menne örökre!