Rozsonits Judit A tündértövis meséinek sorrendben negyedik, és sajnos egyben utolsó kötetét tartja kezében az az olvasó, aki fellapozza Mézi kalandját. Talán az összes történet közül ez az, amelyik a legjellemzőbben emberi problémát veti fel: a környezetszennyezést és annak a természetre gyakorolt káros hatásait. A bajkeverő koboldok, akik véleményem szerint bizony egyre inkább azonosíthatóak a nemtörődöm, másokra oda nem figyelő, csakis a saját hasznukkal törődő emberekkel, vihart kavarnak, és ezzel a szántóföldekre permetezett méreganyagot eljuttatják a kertbe, ahol veszélybe kerülnek a méhecskék, és mivel ők megzavarodva azt sem tudják, hol vannak, a virágok beporzása is elmarad. Nem tudok elmenni a párhuzam mellett, hogy környezetismeretből pont ezt tanultuk a gyerekekkel, és megbeszéltük, mi történne, ha nem lennének méhecskék, nem poroznák be a virágokat, nem lenne termés, nem lennének gyümölcseink… A tündértövis negyedik története éppen ezt a problematikát tárja elénk természetközpontúan, a gyerekek számára érthetően, tündéri köntösbe öltöztetve. Csodálatos háttéranyag a tanításhoz ez a könyv, mert csupa olyan kérdést vet fel, amelyekről a gyerekekkel lehet, és kell is beszélni! Elsőként arról, mi is lesz a következménye, ha olyan helyre kerül méreg, ahova nem lenne szabad kerülnie, egyáltalán, miért fontos, hasznos, vagy éppen mikor káros a permetezés, hogy kell kezelnünk a környezettudatosságot, mi is az a környezet- és természetvédelem. A tündérkék természetesen nem didaktikusak ezúttal sem, ők ugyanúgy teszik a dolgukat, mosolyognak a mérgeskedő két régi ismerősön, Dereken és Karcsin, összhangban élnek, tevékenykednek az állatvilág apróbb testű képviselőivel, viszont érezhető rajtuk már egyfajta erőteljes változás. Négyből hármuknak kinőtt a szárnya, feladatuk van, már nemcsak játszanak egész nap, hanem szorgalmasan dolgoznak, Mézi pedig vágyik arra, hogy megtalálja életcélját, hogy ő is saját szárnyára kapva együtt repülhessen a barátaival. Nagyon tetszik az, ahogy az írónő minden egyes tündér felnőtté válását összeköti egy, a tündérek és a Nagyok világát is érintő megoldandó válsághelyzettel. Emiatt kicsit az az érzésem, mint amikor a mesében a legkisebb királyfi elindul szerencsét próbálni, és a küldetés teljesítése után felnőtt lesz belőle. Mert ez sem csak úgy megtörténik a gyerekekkel, bizony nagyon sok kisebb-nagyobb próbatételnek kell megfelelniük életük, cseperedésük során, csakúgy, mint a tündérkéknek, és a kicsi Nagyoknak a Tündértövis meséiben. Bevallom, picit furcsa volt, hogy Aliz mindkét szülője ennyire nemtörődöm, hisztis felnőttnek érződik elsőre. Aztán elgondolkodtam, és arra jutottam, igen, ez az, amit sugall nekünk a mai, rohanó, mindenre legalább egy félkész terméket, félkész megoldást tudó világunk: oldjuk meg úgy a problémákat, hogy vágjuk át a csomót, ne bogozzuk ki, gázoljunk át a pocsolyán, kiszorítva belőle a vizet, ahelyett, hogy megkerülnénk, vagy átugornánk… Igen, ebben a történetben állt össze teljesen a kép, mennyire zseniálisan elrejtve, megbújtatva közöl súlyos tartalmakat az írónő a felnőtt olvasókkal, szem előtt tartva természetesen a kézenfekvő, az ideális megoldást is. Szív és érzelmi intelligencia kell csak ahhoz, hogy ezt válasszuk, és a gyerekek ösztönösen hajlanak a jóra. Rajtunk, felnőtteken a felelősség, mit adunk a gyerekünk kezébe, mit olvasunk fel, mit tanítunk meg, miről beszélgetünk vele, és mit tartogatunk későbbre. A tündérkék világában létező Nagyok sajnos a negatív példák, a pozitívak pedig abszolút és egyértelműen a gyerekek. Beszélgetnünk kell velük, és feladatokat rájuk bízni, úgy, ahogy azt Anyatermészet teszi a tündérekkel. Hagyni, hogy kibontakozhassanak, hogy elkövethessék a saját hibáikat, akkor is, ha féltjük őket, és akkor is, ha tudjuk, hogy ők maguk félnek. A félelem a tündértövis-mesékben általában jó tanácsadója Rozinak, Pipacsnak, Flórának és Mézinek. Át kell ugorniuk minden történetben a saját árnyékukon ahhoz, hogy sikerre vigyék az aktuális küldetést. Ennél szebb, és igazabb üzenete egyetlen mesének sem lehet. Örömet okoz, és szeretettel vezeti, tereli a gyerekeket az önállóan gondolkodás, és a természettel összhangban élni tudás útjára. Minden kisgyerek polcán ott a helye a teljes sorozatnak!   vissza a sorozathoz