|
Örülj, hogy fiú!
Van, amit az ember előre megérez.
Különösen akkor, ha nemsokára anya lesz.
Biztos voltam benne, hogy nekem csak kislányom lehet.
A fiúk szemtelenek, durvák és csúnyán beszélnek.
A lányok szépek, kedvesek és szeretik a mamájukat.
Nekem lányom lesz.
Szőke hajú és kék szemű.
Angyalka, Tünde vagy Virág.
Vagy fekete hajú és sötét szemű.
Akkor meg Réka, Klaudia vagy Dorottya.
Esetleg Seherezádé.
Persze lehet vöröses hajú és zöld szemű:
Rebeka, Mónika vagy Kleopátra,
s ha gesztenyebarna lesz, szürkés-kékes-zöld szemmel: Kinga, Georgina vagy Gyöngyvér.
Már eljött az ideje,
és én még mindig nem döntöttem.
Mert az apja is mondott neveket,
és ezzel csak megzavart.
Végül úgy határoztam, hogy előbb majd
megnézem, hogy milyen színű a haja meg a szeme, és attól függően lesz Amanda, Imola vagy Fruzsina.
Úgyis tőlem kérdik, hogy mi legyen a neve, ha már megszületett.
Hát valóban tőlem kérdezték, csak előbb annyit mondtak:
GRATULÁLUNK, ANYUKA! KISFIÚ!
Mert úgy látszik, néha még egy anya is tévedhet a megérzéseiben.
És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe se jutott, hogy lányt akartam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk,
Hogyan is lett volna lány, mikor fiú!
És amikor megkérdezték, hogy mi legyen a neve,
mindjárt kettőt is mondtam,
pedig nem is gondolkoztam rajta,
csak egyszerűen tudtam, hogy úgy hívják.
Különben is, nehéz lett volna eldöntenem,
hogy melyik név illik jobban hozzá, mert kicsit kopasz volt, és nem nyitotta ki a szemét.
De amikor mellém fektették,
és azt mondtam neki, hogy drága kisfiam,
láttam, hogy megérti,
és ő is szeretné nekem azt mondani, hogy drága anyukám.
Persze erre még várnunk kell egy kicsit.
Én az első perctől fogva örültem a fiamnak,
csak akkor még nem tudtam, hogy másnak is akkora öröm,
hogy nekem fiam született.
Hogy örült az apja!
Sose mondta, hogy ő fiút szeretne,
de valószínűleg így van,
mert egyre csak azt kiabálta, hogy
fiam született, fiam született, fiam született,
amíg fel nem világosítottam, hogy nekem is.
Én igazán az első perctől fogva örültem a fiamnak,
és annak is örültem,
hogy az apja annyira örül a fiának,
pedig akkor még nem is gondoltam arra,
hogy egy fiú az sokkal jobb, mint egy lány.
Aztán meggyőztek róla.
Örülj, hogy fiú! mondta az anyám,
egy fiúnak mindig könnyebb az élete!
És ő csak tudja, hiszen lánynak született.
Örülj, hogy fiú! mondta az apám,
egy lánnyal mindig sokkal több baj van!
És ő csak tudja, hiszen neki is lánya van.
Örülj, hogy fiú! mondta a bátyám,
így nem fog annyit bőgni, mint te, kiskorodban!
És neki is igaza volt, mert én tényleg sokat bőgtem, amikor ő húzta a hajamat.
Örüljön, hogy fiú, mondta a nővérke is, amikor haza készültünk,
és a kezembe nyomta a kisfiamat.
Igaz, hogy ő nem mondott többet,
mert szaladt vissza a többi kisbabához, aki mind bőgött valamiért,
de biztosan neki is megvolt az oka, hogy ezt mondta.
Amikor már otthon voltunk,
és megjelentek a rokonok, a szomszédok és a barátaink gyereknézőbe,
ők világosan meg is mondták, hogy miért jobb egy kisfiú, mint egy kislány.
Örülj, hogy fiú, mondták a rokonok,
a szomszédok és a barátaink mind.
A lányok nyafkák,
kényeskedők
és semmi se jó nekik.
Bezzeg a fiúk!
Egy fiú
az
okos
és
erős
és
bátor!
Tinka néni még azt is hozzátette,
hogy egy fiú
az mindenhez ért,
egy fiú az kész ezermester!
S azt hiszem, ez mind így igaz.
Mert ahogy elnézem a fiamat,
már most látszik rajta, hogy milyen okos.
Ha megnő,
biztosan tudni fogja,
hogy kik lövöldöznek a tévéhíradóban és mért,
hogy a nyilvános vitákban, amikor minden érv olyan meggyőző,
végül is kinek van igaza,
és nemcsak jelentkezik majd minden vetélkedőre,
hanem meg is nyeri.
Tovább>
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
