A halál eléggé ijesztő dolog tud lenni, félelmet kelt az emberekben, pont ezért nem is igen szeretünk róla beszélni. Ez a mese viszont annyi kedvességgel, bájjal és inkább csak melankóliával mesél róla, hogy már-már vágyódást érez az ember a sejtelmes, a titokzatos után. De persze mindennek megvan a maga ideje. Ez az, amit Ati is megtanul ebből a történetből, és azt is, hogy félelem nélkül elfogadja azt, ha majd eljön az idő. Ati és Ármin bácsi barátsága, a tervrajz kincsként őrzése és nagyapáról unokára szállása, a különleges örökség, mind-mind fontos momentumok. Megbecsülés, tisztelet jutott róluk eszembe, no meg az, hogy a halálra is készülni kell. El kell rendezni a dolgokat, és tovább kell adni az örökségünket valaki rá érdemesnek, lehetőleg úgy, hogy mi is tettünk hozzá valamicskét. A Kapitány és Narancshal után egy újabb mese, mely A kis herceget juttatta eszembe, igaz, itt teljesen más értelemben. Nem a barátság és a felelősség kapcsán, hanem a hazautazása körülményei okán villant az eszembe. Ha a kis herceg nem is autóval utazott, és ha nem is a Holdra, de pont oda arra a távoli és misztikus helyre, amely ugyanúgy az égen található, akár csak a Hold. „Arra gondolt, milyen jó lesz majd, ha ő is megöregszik. Akkor összeszerelheti a különleges autót, és elrepülhet vele a holdra, hogy ő is segítsen Hanna kisasszonynak meggyújtani a holdlámpákat." A kötetet Hanga Réka illusztrálta, aki hihetetlenül varázslatos, sejtelmes mesevilágot teremtett a történethez. Bájos, kedves, légies alakjai, nyugodt, sokféle pasztell színei, valamiféle időtlenséget hordoznak. Érdemes a részletekre odafigyelni: itt egy tetőcserép, ott egy cica. Ötletes megoldásokat alkalmaz, hangulatot teremt, érzelmeket közvetít, és azzal, hogy a tejkaramellát is belerajzolta a mesébe, engem teljességgel megvett. De említhetném a szereplők generációkat idéző ruházatát, vagy a Hold, az ég és a növények megjelenítését is. A szöveg és a rajzok nemcsak kiegészítik egymást, de érzékenyen reagálnak egymásra, harmóniában állnak egymással. Tényleg gyönyörű!