Érdekes tény, hogy a leleményes, a legapróbb titkokat is megfejtő, a tökéletes bűntényeket is kiderítő nyomozók általában férfiak. A krimiirodalom klasszikusai – Sherlock Holmes, doktor Watson, Maigret felügyelő, Hercule Poirot – mellett a televízióból ismert szigorú és mindig tökéletesen elegáns Derrick főfelügyelő, a nyalókáról felismerhető Kojak vagy a ballonkabátos, szivarozó Columbo hadnagy juthat eszünkbe. Nőket elvétve találunk, igaz, az Agatha Christie teremtette Miss Marple-t nehéz lenne kihagyni a sorból, s a tévésztárok közül Charlie angyalait vagy épp a magyar Lindát említhetjük. Ha a könyvpiac újabb terméseit szemléljük, szembetűnő, hogy egyre több krimisorozatban talpraesett, éles eszű amazon oldja meg a rejtélyeket. Mészöly Ágnes szuperhekusa kislány. Az ötödik osztályos Sárlóki Hanga rendkívül okos, tájékozott, egyszóval különleges képességekkel megáldott gyerek. Nevében felfedezhetjük Sir Arthur Conan Doyle világhírű nyomozójának nevét: „Serlok” tájszólásban „Sárlok”, plusz az i. A monogramjuk is egyezik – S. H. Ráadásul Hanga sem magányos harcos, társa Jónás Várkony, akinek nemcsak karaktere, de monogramja is John Watsont idézi. A két ifjú kalandjai alkotják az ötkötetes sorozatot, melynek minden darabja jól felépített, izgalmas, letehetetlen olvasmány. Az író leleményes nyelvi humora üdítő, egyedi hasonlatai leginkább az állatvilágból valók: „úgy bőgött, mint egy pelenkás pókmajom”, „vak vagy, mint egy vitaminhiányos barlangi gőte”, „úgy néz ki, mint egy szélütött arapapagáj”. Ha a teljes sorozatot vizsgáljuk, elsőként az ötletes külcsínt dicsérhetjük. Nem szokványos a borító sem, Jósa Tamás illusztrációi pedig a japán mangák hangulatát idézik. Úgy vélem, nem csak a fiatalabb korosztályt ragadja magával a kövesparti krimiszéria, az idősebbeket is beszippantja a gördülékeny stílus, a váratlan fordulatok, az elkerülhetetlen, olykor roppant kacagtató konfliktusok özöne. Tudni kell, hogy Hanga egyedül él rendkívül elfoglalt édesanyjával, apukája francia, s Európa egyik legjobb helyszínelő nyomozója. A kislány titokban tartja vele a kapcsolatot, és sokszor épp monsieur Char­loek (ugye, hogy itt is felbukkan Sherlock!) és kollégái segítenek fölgöngyölíteni a gyerekek által kinyomozott bűnügyet. Hanga és Várkony tökéletesen megbízik egymásban, elég egyetlen szemvillanás, és szinte a másik gondolatát is kitalálják. Várkony ráadásul dzsúdózik és néptáncol, ami ilyen párosításban nem épp megszokott hobbi a tizenévesek körében. Intelligens, becsületes gyerek, nem riad meg semmitől, s néha a szülei által felállított határokat is áthágja, ha úgy érzi, azzal segít Hangának, s előrébb lendíti a nyomozást. A kacifántos bűnügyek felderítésében kulcsszerep jut Várkony két bátyjának, Kolosnak és Gyulának, akik többnyire sülve-főve együtt lógnak, ugyanis ikrek. Mészöly Ágnes jól ismeri a kamaszok lelkivilágát, s kitűnően érzékelteti a testvérek közötti kapcsolat sokszínűségét, olykor ambivalens voltát. A családok mindennapjainak bemutatása cseppet sem idealizált. Életszerű helyzeteket látunk, olykor morgással, veszekedéssel, ugratással „fűszerezve”. Az író a sztereotípiák, előítéletek leépítésére is nagy hangsúlyt helyez. A ránézésre gyengének tűnő szereplők észrevételei, információi nélkül a gyerekek küldetése kudarcot vallana. Az író az első pillanattól kezdve ügyesen titkolja, ki a főgonosz. A Ketten Kövespart ellen című regényben fölbukkanó két új szereplő, Angéla és apja, a református tiszteletes viselkedése és cselekedetei némiképp megzavarják a legrátermettebb krimiszakértőket is, ám hamarosan kitisztul a kép. A főgonosz valóban csak az ötödik kötet legvégén lepleződik le. Addig találgathatunk, gondolkodhatunk, vitatkozhatunk. A gyerekek érzékeny lelkét nem könnyű becsapni, mégis, őket is legalább oly nagy meglepetés éri, mint a felnőtteket, amikor kiderül, egy ártalmatlannak tűnő, szürke egérke (nem mondom meg, ki...) mozgatta a szálakat az előző négy részben. Gajdó Ágnes Forrás: Élet és Irodalom, LXII. évfolyam, 13. szám