A kisiskolás irodalmi érdeklődése
-
7-8 éves korban a mesét is szívesen olvassa még, főleg a távoli, a messzi ismeretlenben játszódó, a vonzó kalandokkal teli történeteket,
-
9 éves kor körül inkább az igaz kalandos történetek iránt érdeklődnek.
A kisiskolások tanulási érdeklődése még differenciálatlan. Többségük még minden tantárgyat szívesen tanul: egyaránt élvezi az olvasást, a számtant, a környezetismeretet, a történelmet, a földrajzot, szívesen vesz részt a gyakorlati foglalkozásokon, rajong a technika órákért, szeret énekelni, rajzolni, még jobban tornászni.
A tantárgyak iránti érdeklődés csak fokozatosan differenciálódik. Ez függ a gyerek siker-és kudarcélményeitől, képességeitől.
A meseolvasás témájának fejlődése
-
A tündérmesék mellett kezdetben azokat a meséket kedveli, amelyek olyan kislányokról és kisfiúkról szólnak, mint ő maga. Később az állatmesék a kedvencei.
-
Ezután olyan meséket olvas, amelyekben királyok és pásztorfiúk helyettesítik őt és környezetét, amelyek tele vannak csodaszerű elemekkel, varázslatokkal.
-
A kisiskoláskor végére már a távoli, a messzi ismeretlen, a fantasztikus, vonzó és változatos kalandokon átmenő hősök történeteit szereti olvasni, hallani, nézni.
A kisiskoláskori olvasmányérdeklődés legvégül a tárgyilagos felé fordul. Egyre inkább előnyben részesíti a „valódi”, az „igazi” történeteket. Ebben a korban lényegessé válik a gyerek számára, hogy vajon az olvasmány megfelel-e a valóságnak. Ezzel kéz a kézben jár az olvasási érdeklődésnek egy másik vonása, éspedig a történet hősének sorsával és lényével való osztozás. Ez a kisiskolásoknál igazi beleélés, sőt, részben azonosulás.
A kisiskolás az olvasott történet hőséhez hasonlóan, sőt ugyanúgy akar cselekedni. Természetesen ez a kívánság többnyire csak a hős külsejére és tetteire irányul, ezért elsősorban az olyan történetek hatnak rá, amelyekben a hős imponáló cselekedeteket hajt végre. Kedvelik a nyílt és könnyen átlátható személyeket, akik olyan kimagasló pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a bátorság, erő, ügyesség, igazságérzet. Nem szívesen kutatják egy jellem finom pszichikai szétágazottságát.
Meseolvasás közben a kisiskolásnak ugyanúgy kettős tudata van, mint a játszó gyermeknek. Valóságismerete következtében biztosan tudja, hogy ez nem valós világ, mégis feszülten és várakozással várja a történet végét, olvassa a mesét.
Minden nevelő számára fontos tudni azt, hogy a mese, a fantasztikus történetek, a varázslatos kalandok a kisiskolás fantáziája számára a legmegfelelőbb világ, mert érzéseinek, vágyainak, álmainak szolgálatában áll. A kisiskolásnak szüksége van erre a szárnyalásra, a mesevilág bejárására egyrészt azért, mert ez jólesik neki, örömet, boldogságot teremt benne, másrészt pedig azért, mert a mese erkölcsi tartalma beépül a személyiségébe, segít az erkölcsi rendszere kialakításában, a gyerek társadalmi beilleszkedésében.
Az igazán kezdő olvasók számára az is elég, ha egy-két mondat van csupán egy oldalon (furcsa módon ilyenkor újra előtérbe kerülnek a két-három éves korban használt képeskönyvek), de a gyakorlottabb kisiskolásnak is nagy sikerélményt jelent, ha ki tud olvasni egy egész könyvet. Ezért ezek a könyvek nagy betűvel íródtak, nincs túl sok szöveg egy oldalon, és igyekeznek olyan témáról szólni, ami egy nyolc év körüli gyereknek érdekes lehet. Hálás téma az iskola, a foci, vagy a detektívtörténetek, a szellemekről – boszorkányokról – sárkányokról - tündérekről nem is beszélve.
|