Nincs ez másképp a Pukkancs utca ötös szám alatti ház esetében sem, ahol a hétköznapiság úgy illeszkedik a bűbájos eseményekhez, mint somlói galuskában a csokoládé a tejszínhabhoz. Minden passzol, minden jól összeillik mindennel. Böszörményi úgy keveri a dolgokat, úgy kutyulja, hogy közben rend van. Rendet csinál, rendbe hoz. A beszélő állat olyan természetes kellék a Lopotnyik című mesekönyvben, hogy a saját állatunkat kérjük lassan számon: hé, te, miért nem szólsz egy nyaffanatnyi mukkot sem? Lopotnyik, a történetek kiemelt hőse, macska, s a választott házban, ahol a legkülönfélébb és leghitetetlenebb esetek történnek, otthonosan mozog, sokszor egy-egy kalamajka kellős közepén találja fel magát. Böszörményi könyvében minden fejezet egy új történetbe viszi az olvasót, s majdhogynem mindegyikben a ház egy-egy különös lakója vesz részt, kiveszi a részét a bonyodalomból vagy annak megoldásából. Lopotnyik, történeteink állandó szereplője vagányul bátor, s bátran kemény macska képében mutatkozik meg, jól megrajzolt karakterként. Mindegyik történet felütése azonnal beleránt a mesébe. Ki ne jelentene be érdeklődést egy ilyen fejezetkezdet után? „Tudod-e, miként esett az a rémeset, mikor egyetlen kajla macskabajszon függött a világ összes gyerekének boldogsága? No, ha nem, akkor most figyelj, mert borzongató mese következik!” Vagy amikor ezzel nyit: „Tudod-e, ki a legborzongatóbban bátor és legmorrogibban merész lelkületű lakó a Pukkancs utca 5-ben? Ha eddig nem jöttél rá, ne találgass, inkább elmesélem!” A szerző becsal a mese-mélybe, de félelemre nincs ok, nem okoz csalódást! Böszörményi Gyula történeteiben megelevenedik minden, ami szem-szájnak-képzeletnek ingere. Van boszorkány, afféle jóságos, málnaszörpöt szürcsölő lakó, pocakos és dúsgazdag szomszéd, Tibsi, a kedves és szerethető fiú, s nem utolsó sorban a jövőlátó KisCsiga. Az egyik történet meghökkentőbb, mint a másik. Komoly, krimibe illő epizódok, mint az eltűnt macskák utáni nyomozás vagy a tovaveszett, Mikulás-hozta ajándékok, nem különben az életre kelt, gonosz baba elleni küzdelem. Böszörményi a legnagyobb beleéléssel előadott, élménydús, eleven és izgalmas történetei hamar az olvasó szívébe lopják magukat, különösen, hogy a szerző végig mellettünk van, s elbeszélései a humor legtisztább ege alatt zajlanak, semmi erőltetett hang, semmi mellémesélés, hús-vér-meglepő karakterek és történetek bizonyítják: a szürke házfalak és unalmat-köpködő hétköznapok között is helyet talál a csoda és a meglepetés. Szőnyi Gergely meggyőző, színes illusztrációi egyenértékűek a történetek szövegével. Jól el lett találva a karakterek megformázása, képregényes-rajfilmes mozgékonyság ad vissza egy-egy meghatározó eseményt, s kiemelten említésre méltó, mennyi humort képes nem egy képbe belerajzolni. Ayhan Gökhan