Az úgy volt ... - kezdi a 70-es években játszódó történetek mesélését Janikovszky Éva könyvének kamasz hőse, ám a szöveg folytatásából az derül ki, hogy - bár napjainkban nem nyomasztja a tizenéveseket a takarékbélyeg-felelősség, az őrsi feladatvállalás terhe, nem kötelező a kertvárosi szociális otthonba tett látogatás- a kamaszgondok évtizedek múltán is ugyanazok maradtak. A szülői faggatózásra, Mi újság?, ma is egyetlen válasz létezik: "semmi". "Én általában tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik." - adja meg a logikus magyarázatot a kamaszfiú a kötet címadó írásában.   A látszólagos érzéketlenség mögött azonban a legtöbbször éppen nagyfokú érzékenység húzódik meg, amint az a lírai hangütésű Ki szeretne ilyen unokát? című epizódból is kiderül. De az iskolai élet kisebb-nagyobb bonyodalmaiban (Mi érdekel komolyan?), a fiú-lány kapcsolatokban is mulatságosan tükröződnek a jellegzetes kamasztulajdonságok, az egyszerre gyermeki, és a már bontakozó felnőtt érzelmi jegyek (Járhatok-e Ancsurral?).       Ez a könyv is hasonló érzéseket ébresztett bennem, mint a Hét bör című – itt is krónikás mesél az osztály (és a saját) életéből. Ez is nagyon tetszett, és még inkább az, hogy a nagyobb fiam (8 és fél éves) szintén értékelni tudta a humorát. Egyik strandolás idejére magunkkal vitt könyv volt ez, és bár féltem, hogy nem tudja beleélni magát a lakótelepi gyerekek és a kisdobos-mozgalom légkörébe, ezek mit sem zavarták. Sokszor zengett a siófoki strand a hangos nevetésünktől. Nagyon jó kis hangulatkeltő könyv. Ennek az lehet az oka, hogy ráismert az ő életében is fontos szerepet játszó, gondoskodó, jókat főző nagyikra, a sokszor enyhén kötekedő tanarokra, az engem-minden-érdekel-de-a-szakkörök-mind-egyidőpontban-vannak-semmire-sem-tudok-járni jelenségre, és miután jól kikacagtuk magunkat a Mi a szerencse a bajban? vagy az Úgy tanul az ember ill. a Miről levelezik egymással két külföldi? részeken, még azt is hozzátette, azért nevet ennyire, mert csodálkozik azon, ill. átérzi, hogy ilyen vele egyforma sorsú és problémákkal küszködő gyerek nemcsak ő van egyedül, hanem már egy könyvben is megírták ezeket? Na, ezen én is elnevettem magamat, de valójában el is gondolkoztam, hogy a kisgyerekkori huncutságokra céloz-e, vagy esetleg már korizni szeretné elhívni majd a télen az egyik osztálytársnőjét? (Esetleg lehetett-e olykor Janikovszky Éva kisfiú, hisz annyira frappánsan írja le a kissrác gondolatait, tépelődéseit, önproblémáit.) Persze tudom, hogy a tanárnőre és a sulis momentumokra gondolt elsősorban, de azért már elgondolkoztam, na… Nagyon örültem ennek a kis-együtt-kacagásnak… (Persze el kellett magyaráznom a kisdobos, a rajgyűlés, a takarékbélyeg, patronálás, külföldi pajtásokkal levelezés titokzatos jelentését, mégis úgy éreztem, ezek cseppet sem vettek el a könyv élvezhetőségéből, sőt, örültem a nyitottságának olyan dolgokra, amelyek felett akár el is suhanhattunk volna.) egypercek.blog