A szeretet ünnepén		2018.12.23. 10:01
„Szeretet...  Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszont szeretetet" vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem... A szeretet lényege a másik centrikus gondolkodására hangolódás és cselekvés együtese. A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt. Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk.” Hermann Hesse

ÁLLJ MEG EGY MESÉRE I. - Boldizsár Ildikó mesél		2018.12.15. 13:11
Élt egyszer két testvér, egymás mellett, egy dombon. Mindkettőjüknek saját földje volt, de a szérűn közösen osztoztak. Aratáskor összegyűjtötték a termést, és egyenlően fölosztották egymás között, majd új magokat ültettek a földbe. A báty egyedül élt, nem volt családja, öccsét viszont jó feleség és rengeteg gyerek vette körül. Egyik évben tízszer annyi gabona termett, mint máskor. Éjjel, amikor a fivérek már túl voltak az aratáson, s most is egyenlően megosztoztak mindenen, ki-ki hazatért az otthonába. Az idősebb testvér ébren feküdt ágyában, és így töprengett:   "Milyen szerencsés évünk volt! Tízszer annyi gabona termett, mint eddig bármikor! De mit csináljak én ennyi búzával? Nekem elegendő annyi, amennyi magamnak kell, ám szegény öcsémnek sok szájat kell etetnie. Neki nagyobb szüksége van pénzre, mint nekem."   Tovább…

ÁLLJ MEG EGY MESÉRE II. - Boldizsár Ildikó mesél		2018.12.15. 13:32
Volt egyszer egy ember, aki az igazságot kereste, mert azt olvasta a bölcs könyvekben, hogy azt kell követni. Kereste mindenütt, bejárta az egész világot, de az igazságot sehol sem találta. Már csak egyetlen hely volt a világon, ahol nem járt, gondolta, oda még elmegy, hátha ott megtalálja azt, amit annyira keres. Bátor ember volt, nekiindult hát a sűrű, sötét erdőnek.   Először a tolvajok barlangjába jutott. Elmondta nekik, hogy mit keres, azok meg nevettek: "Azt hiszed, hogy nálunk megtalálod az igazságot?" – azzal kilökdösték a barlangból.   Tovább…

ÁLLJ MEG EGY MESÉRE III. - Boldizsár Ildikó mesél		2018.12.15. 19:12
Történt egyszer, mikor Jézus még csak ötéves volt, hogy ott üldögélt a lépcsőn apja műhelye előtt Názáretben és madarakat formált puha agyagból, amit a fazekastól kapott. Olyan boldog volt, mint még soha, mert a fazekast mindenki fösvény embernek ismerte, akit nem lehetett sem mézes beszéddel, sem szelíd tekintettel megpuhítani, kérni meg végképp nem lehetett tőle. De lám, a fazekas egyszer csak kijött a boltjából, s annyi agyagot ajándékozott neki, hogy akár egy korsót is csinálhatott volna belőle.   A szomszéd ház küszöbén Júdás ült, csúnya, vöröshajú fiú, arca tele kék foltokkal, ruhája szétszakítva, mert mindig harcban állt a gyerekekkel. Most csendben volt, nem veszekedett és nem verekedett, hanem egy darab agyaggal játszott, éppúgy, mint Jézus. Ezt az agyagot azonban nem maga szerezte; hiszen közelébe sem mert menni a fazekasnak, Jézus osztotta meg vele a sajátját.   Tovább…

A karácsonyfa	Hermann Marika	2018.12.15. 17:45
Liza, te tudod hol vannak anyuék? - rontott be Petike a nővére szobájába. - Fenyőfáért mentek- vágta rá Liza, de a szemét le nem vette a képernyőről, ugyanis a kedvenc filmjét nézte. - Minek nekünk a fenyőfa? - csodálkozott Petike. - Ó te nagyokos, hát karácsonyfát csinálunk belőle. - mondta Liza, és kitessékelte öccsét a szobájából. - A karácsonyfát nem is mi csináljuk! - kiáltotta Petike sértődötten, és pityeregve szaladt nagyapához. - Nagyapa! Ugye hogy, a Jézuska hozza a karácsonyfát? - kérdezte hüppögve.  Nagyapa az ölébe ültette Petikét, és mesélni kezdett.   Tovább…

Karácsony	Heltai Jenő	2018.12.23. 10:03
A szeretet nagy ünnepén, Amikor minden csupa fény, Amikor minden csupa pompa És csillogó a karácsonyfa, Mikor az angyal szárnya lebben És békesség van szívekben, Nagynak, kicsinynek gyönyörül, Amikor gazdag és szegény örül, A szeretet nagy ünnepén, Mikor kiújul a remény, Amikor testvér minden ember És egy a másnak könnyes szemmel Bocsátja meg sok vétkeit, A dús a kolduson segít, Mikor fehéren száll a béke árnya Minden kunyhóra, minden palotára, A szeretet nagy ünnepén, Amikor annyi költemény Hirdeti ékes mondatokban, Hogy végre ismét karácsony van, Mikor övéihez rohan Mindenki meghatottan, boldogan, Mikor mindenki egyetért, Mindenki egyért, egy mindenkiért. A szeretet nagy ünnepén… Tovább miért is fűzzem én? Mikor az angyal szárnya lebben, Sok-sok minden van a szivekben, Irigység, méreg, epe mennyi! Csak szeretet nincs egy szemernyi. De mindegy! Minden csupa pompa, Csillog, ragyog a karácsonyfa, Telizsúfolva minden ág, Lóg rajta sok cifraság, Hány ember sóhajt most nagyot: “Bár X. Y. lógna ott A karácsonyi dísz helyén… ” A szeretet nagy ünnepén.

A fenyőfa	Andersen	2018.12.15. 16:39
Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kis fenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott jártak-keltek, fecsegtek körülötte, amikor szamócáért, málnáért mentek az erdőre. Sokszor egész köcsöggel szedtek, máskor szalmaszálra fűzték fel a szamócaszemeket, aztán leültek pihenni a kis fenyő tövébe, és azt mondták:   Tovább…

A gyöngyszemű lány	Boldizsár Ildikó meséje	2018.12.15. 16:43
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, akinek két igazgyöngy fénylett a szeme helyén. Nem afféle mesebeli igazgyöngyök voltak ezek, ame­lyek oly híressé és gazdaggá tették volna, hogy királyok és hercegek versengje­nek a kegyeiért. Ó, nem! Ezek az igazgyöngyök szépek voltak ugyan, szebbeket sehol sem találhatnánk kerek e világon, de egy bajuk mégiscsak volt: nem lehe­tett velük látni.   A leány születése óta sötétben élt, ám mégis olyan fényességet árasztott maga körül, hogy aki látta, megcsodálta. Kislány volt még, amikor az édesanyja ész­revette, hogy a parányi igazgyöngyök fényleni kezdenek, és ahogy a kislány nő, egyre erősebb lesz a fényük. A kislány persze mit sem sejtett ebből, hisz azt sem tudta, mi az, hogy igazgyöngy, azt pedig még kevésbé, hogy mi az a fény.   Tovább…

A hókirálynő	Andersen	2018.12.15. 16:41
A dán származású Hans Christian Andresen (1805-1875) fagyosnak mondott meséje immár kétszáz esztendeje melegíti a szíveket. Generációk nőttek fel A Hókirálynő történetén, amellyel Andersen azt mutatja be, hogy a jó mindig legyőzi a rosszat. Legalábbis ebben a mesében így történik. A két fiatal közül az egyiket a gonosz Hókirálynő elcsábítja és magával viszi téli, jeges birodalmába, de a másik kalandok sorát átélve érte megy, és megfagyasztott szívét a szeretet könnyeivel feloldja. Ideális történet karácsonyra, amelyben a szeretet legyőzi a gonoszt. A mese rajzait az ukrán rajzművész, Vladyslav Yerko készítette, aki 1962-ben született, a kijevi Művészeti Akadémián szerzett diplomát, és olyan művekért nyert elismerést, mint a Gulliver utazásai vagy a Hamlet.   Tovább…

A suszter manói	Grimm testvérek	2018.12.15. 16:47
A suszter manói a Grimm-testvérek visszafogottabb meséi közé tartozik, amennyiben senkit nem mérgeznek meg gonosz királynők, senki nem alszik száz évig, vágnak le a sarkából, vagy nyelik le egészben farkasok. A suszter és neje rendes emberek, szorgalmasan dolgoznak, mégis majdnem tönkremennek. Egy este a suszter kikészíti a kiszabott bőrt, másnap azonban a helyén egy kész cipőt talál. A cipő remekbe szabott, a dolog naponta megismétlődik, a suszter pedig rendes jövedelemre tesz szert. Mígnem karácsonykor úgy döntenek, meglesik, mi történik éjszaka: a bőrökből manók varrnak cipőket. A pucér manóknak a suszter neje ruhácskákat varr, és ugyan ezután nem jönnek többé, de jó tett helyébe jót várj, a suszternek innentől mégis minden sikerül   Tovább…

A tündér csizmája	Gimesi Dóra - Szegedi Katalin	2018.12.15. 16:46
Egy aprócska város aprócska utcájában élt egy vidám cipészmester, aki meg szerette volna tanítani három fiának is mesterségét, ám a fiai erről hallani sem akarnak: az egyik bankigazgatónak állt, a másik centercsatárnak, a harmadik pedig feleségül vett egy királykisasszonyt, és ettől kezdve csak heverészett a kanapén.   A cipészmester bánatában már nem mosolyogott, nem fütyörészett, egyre kevesebb cipőt készített - míg egy napon bezárta műhelyét is. Karácsony előtt néhány nappal azonban bekopogott hozzá egy tündér, aki egy hétmérföldes csizmát szeretett volna csináltatni magának...   Tovább…

Az égig érő karácsonyfa	Tordon Ákos	2018.12.15. 16:38
Égig érő karácsonyfát kért egyszer egy kisfiú. Egy olyan kisfiú, akinek mindig minden óhaját és kívánsá­gát teljesítették. A szülők most sem sajnálták a költséget, az időt és a fáradságot, hisz egyetlen mag­zatukról volt szó, és tömérdek utánjárással beszerezték az égig érő karácsonyfát. Persze, a csilla­gokat verő karácsonyfa miatt ki kellett bontani a födémet és a tetőt is, különben hogyan is fért volna a szobába? De ki törődik ilyesmi­vel? Semmiképp se az olyan szü­lők, akik égig érő karácsonyfát vá­sárolnak. Az égig érő karácsonyfához egy égig érő létra is kellett. Rendeltek hát egyet a létragyárból. Ha a karácsonyfadísz-árusok áru nélkül maradtak azon a karácsonyon, csak azért eshetett meg, mert az égig érő karácsonyfa feldíszítésé­hez tenger sok dísz kellett. A derék szülők telepakolták a kocsijukat, sőt még az utánfutóju­kat is. Ám így is hétszer kellett fordulniuk. A szaloncukrot aztán már teherautókkal fuvaroztatták haza. Ezek után végre hozzáfog­hattak, hogy méltóképpen feléke­sítsék a világ legcsodálatosabb ka­rácsonyfáját. Melegítőbe bújtak, a melegítőre anorákot húztak, az anorákra bundát öltöttek, s így kapaszkodtak egyre feljebb és fel­jebb az égig érő létrán. A díszek­kel telt kosarakat, akárcsak a sza­loncukrot, csigákkal húzták fel.   Tovább…

Egy karácsonyi manó története	Tordon Ákos	2018.12.15. 16:44
A manóba! - hát karácsonyi manók is vannak? De vannak ám! Egyről én is hallottam. Egy karácsonyfadísz csilingelte el nekem a történetét, amikor egyszer régen díszítettem a karácsonyfát. Üvegcsengők csengtek, üvegharangok bongtak: akár - ha száz üvegtorkú, üveghangú gyönyörű harang mu­zsikált volna, de Csip-csup, a karácsonyi manó nem hallotta a zengve zengő, csilingelve csilingelő szép ha­rangjátékot, mélyen aludt pirinyó ágyacskájában. Csillogó üvegdíszek, aranyosak, ezüstösek szálltak a magasba, a fenyőfa zöld ágaira. Ám Csip-csup manó nem látta a díszek ragyogását, a díszeket se látta, hiszen aludt mélyen, s paplan híján hosszú mohaszakállával takarózott. Ha látott valamit: az hét pillangó volt, hét álombéli lepke, ezüst csermely partján azokat kergette. S ha hal­lott valamit, csak az álombéli csermely zenéjét hallotta.   Tovább…

Háromkirályok ajándéka		2018.12.16. 11:53
Írta: O. Henry Fordította: Varró Köz András Illusztrálta: Lisbeth Zwerger Kiadó: Egyszervolt, 1992 Oldalszám: 26 "A háromkirályok, akik ajándékokat hoztak a jászolban fekvő kisdednek, mint tudjuk, bölcsek voltak, nagyon bölcsek. Ők találták ki a karácsonyi ajándékozás szép szokását. S minthogy bölcsek voltak, bölcsesség volt bizonyára az ajándékaikban is; nyilván minden ajándékuk különleges ajándék volt, ki lehetett cserélni, ha történetesen más is ugyanazt hozta volna." A háromkirályok ajándéka O. Henry leghíresebb elbeszélése. A történet New Yorkban játszódik a századfordulón, s arról szól, hogyan hoz egymásért önzetlenül áldozatot egy fiatal férj s felesége, hogy szegénységükben is megajándékozhassák egymást karácsony ünnepén. Az illusztrátor Lisbeth Zwerger stílusa és mesevilága, mely kristálytiszta művészi eszközökkel szolgálja e nemesen egyszerű történetet, méltán érdemelte ki 1990-ben a legmagasabb nemzetközi elismerést, az Andersen Díjat, melyet a zsűri két évente ítél oda a gyermekkönyvek legkiválóbb illusztrátorainak.   Tovább…

Karácsonyi ének	László Noémi	2018.12.15. 15:46
A kőszívű és zsugori Scrooge urat karácsony előestéjén három szellem látogatja meg. A hátborzongató élmény hatására hősünk élete gyökeresen megváltozik. Charles Dickens meséjét ezúttal László Noémi rövidített változatának bevezető  sorait olvashatjuk.   Marley úr színre lép Bizonyára tudjátok már, milyen a karácsony. Az utcákat szerencsés esetben ellepi a hó, sapkát, kesztyűt, sálat húzunk, befagyott pocsolyákon csúszkálunk, behavazott domboldalon szánkázunk vagy elmegyünk korcsolyázni.   Tovább…

Karácsonyi ének		2018.12.23. 11:03
Ausztrál animációs film A titokzatos pálfordulás históriája az egyik legszebb és legelgondolkodtatóbb karácsonyi történet, amit valaha papírra vetettek. A látomások hatására Scrooge jó emberré változik, és kifizeti a kis Tim gyógykezelését. A történetből rádiójáték, musical és számtalan film készült. Talán a leghitelesebb feldolgozás mind közül, ez az 1982-es Ausztrál produkció. Kellemesen visszafogott látványvilág és kiváló magyar szinkron jellemzi.

Kiskarácsony	Hans Fallada	2018.12.15. 16:19
- Sűrű köd van odakint - mondta december huszadikán a reggelizőasztal fölött Gierke gazda, csak úgy céltalanul. Ami igaz, igaz, a megjegyzés csakugyan értelmetlen volt, hiszen tudta mindenki, hogy köd van, mert az arconai világítótorony ködkürtje már egész éjszaka bőgött, mint egy holtra rémült kísértet. Ha apa mégis megjegyezte, hogy köd van, az csak egyet jelenthetett.   Tovább…

Panov apó különös napja	Tolsztoj	2018.12.15. 13:44
Panov apó, az öreg suszter magát az Urat várja karácsony napján látogatóba. A nagy előkészületek után mindenféle szegény, rászoruló ember kopogtat be hozzá, akiket vendégül lát.  Az Úr azonban nem jön, pedig megígérte. Karácsony szent estéjén az elszomorodott suszter arca egyszerre csak felderül. Hirtelen rádöbben az isteni valóságra… Réges régen élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, de senki nem szólította Panovnak, Panov úrnak, sőt még Panov suszternak sem. Bárhová ment a kis falucskában, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították.   Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott, és ez volt egyben a műhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter mesterséghez, volt egy vastűzhelye, aminél melegedett és ételt főzhetett, volt egy nagy fonott kosárszéke, ahol időnként elszunyókált, egy masszív ágya színes takaróval és egy kis olajlámpája, hogy esténként legyen mivel világítana.   Tovább…

IGAZAK-E A MESÉK?	Boldizsár Ildikó	2018.12.15. 14:15
Egy összetört szívű kislányhoz hívtak karácsony másnapján. A kislány – nevezzük Annának – varázspálcát kért karácsonyra, s bár kapott ugyan egy csillogó-villogó botocskát – amelyet természetesen „varázspálcaként” árultak a szemfüles kereskedők –, ez a bot sehogyan sem akart működni. Anna hiába ismételgette a mesékből és a filmekből ismert varázsigéket, az ő botja nem varázsolt sem szép ruhákat, sem arany koronát, sem pedig drágaköveket.   A kislány vigasztalhatatlan volt, szülei pedig tehetetlenül nézték őt. Először szembesültek azzal a ténnyel, hogy a gyerekek számára a mese nem holmi játék vagy fikció, hanem a valóság érzékelésének különleges formája, s a gyerekek hisznek mindabban, amit a mesékben hallanak.   De mit mondjanak a kislányuknak, aki éppen rájött arra, hogy a mesék csak kitalált történetek, és tulajdonképpen semmi nem igaz belőlük? – kérdezték tőlem kétségbeesetten.   Tovább…

A negyedik bölcs		2018.12.30. 16:11
A három napkeleti bölcs történetét mindenki ismeri. A negyedikről mesélek most nektek… Élt egy ember Ekbatan városában a perzsa hegyek közt, Artabánnak hívták, és mélységes áhítattal és lelkesedéssel készülődött a Megváltó születésére. Eladott mindent, amije csak volt, az összes vagyonát és a háza árát is ajándékokra költötte. Három különleges drágakövet vett: egy zafírt, ami úgy ragyogott, mint az éjszakai égbolt, egy rubint, mely mélyebben izzott, mint a naplemente, és egy igazgyöngyöt, mely tisztább volt a magas hegyek hófedte csúcsainál. Amikor egy ragyogó fehér csillag fénylett fel az égen, Artabán tudta: ez a jel, és útnak indult a három ajándékkal, hogy találkozzon a három bölccsel: Gáspárral, Menyhérttel és Boldizsárral az előre megbeszélt helyen. Napokon keresztül ügetett gyors lábú lován; az utolsó napon pedig már vágtatott, hogy időben érkezzen a találkozóhelyre. A szíve könnyű volt és vidám: éjjelente látta a csillagot az égen, és alig várta már, hogy a saját szemével láthassa a Megváltót. Háromórányira volt még a templom, így hát vágtatott tovább. Egy datolyapálma-ligetben lova megtorpant. Artabán egy idős férfi alakját vette ki a sötétben, aki az úton feküdt. A bőre sárga volt a mocsárláz miatt. Artabán nem tudta, mit tegyen. Ha segít a férfinak, nem ér oda a találkozóhelyre, és a többiek nélküle indulnak el. De ha most továbbmegy, a férfi meghal.   Tovább…