theworldbelongstothosewhoread.blogspot Trundli Vili dinómániás. Mindene dinómintás: a pizsamája, az ágyneműje, a tapétája. A fala tele van a legkülönbözőbb dinók posztereivel, de még a kerekesszéke is dínós. A fiú kiskora óta édesapjával, Trundli Gyurival él, aki őrült megszállottja a karácsonynak. Mindent tud a Mikulásról, a manókról és az Északi-sarkról, és nem rest elmesélni fiának minden történetet, amit csak ismer róluk. Vili korábban sosem foglalkozott azzal, hogy kerekesszékbe kényszerült. Egyszerűen nem érezte úgy, hogy ettől kevesebb, mint a társai. Aztán, egy szép napon Undok Brenda megjelent az életében. A lány folyamatosan keresztbe tett neki, kigúnyolta, egyszer még az édesanyját is szóba hozta. Tett róla, hogy a fiú minden nap utálja azt, hogy nem tud járni. Vili egyre magányosabbnak érezte magát és egyre inkább azt kívánta, hogy olyan legyen, mint a többiek. Egyszer, egy szörnyű nap után, a karácsonyimádó Trundli Gyuri, hogy visszahozza fia jókedvét, lefekvéskor izgalmas történeteket mesélt neki a Mikulásról és arra biztatta, hogy írjon levelet a télapónak. Vili végül úgy döntött, hogy megírja a levelét és kért is egy dinoszauruszt karácsonyra. Plot twist, meg is kapta azt.  "A dinoszauruszoknál menőbb lények sosem éltek ezen a bolygón." A Christmasaurus borítója csodaszép, az élénk színek és a végtelenül cuki dínó párosa azonnal odavonzza a gyerekszemeket. Na meg a gyermeklelkű felnőtt szemeket is. A könyv belseje is csodálatos, telis-tele van Shane Devris meseszép illusztrációival, amelyeknél aranyosabbat Christmasaurus nem is kívánhatna. Valahogy annyira illik a rajz a névhez, hihetetlen, mennyire eltalálta! Ránézel, és tudod, hogy ez egy Christmasaurus. Ezen kívül mindenképpen említést érdemel a szerkesztés is, nekem nagyon tetszett, hogy a betűtípussal és -mérettel is igyekeztek az olvasói élményt gazdagítani. Ha Christmasaurus felordít, akkor bizony egy egész oldalt beterítő, hatalmas Grrrrr! kell ahhoz, hogy igazán hangos legyen az az ordítás. "(...) ez egy könyv, és a könyvek nem hazudnak."   A történet nagyon szép és megható. Vili más, mint a többiek és gyakran előfordul vele, hogy ezt negatívan éli meg. Az iskolában folyton kigúnyolják, nincsenek barátai és kakukktojásnak érzi magát. Még azért is magát hibáztatja, amiért apukája nem talált új szerelmet az életében. A történet végére azonban az akrobatákat megszégyenítő mozgású, szuperkövér Mikulás megmutatja Vilinek, hogy másnak lenni egyáltalán nem hátrány és a fiú is rájön, hogy valójában nem is akar olyan lenni, mint a többiek. Ez a mese gyerekeknek szól, és azt gondolom, Tom Fletcher egy igazán fontos üzenetet rejtett el számukra a Christmasaurusban. Megtanítja az olvasót arra, hogy a különbségeket elfogadnunk kell, nem pedig elutasítanunk. Megmutatja, hogy nagyon fontos, hogy legyenek álmaik és higgyenek bennük, bárki bármit mond, hiszen, ahogy Trundli Gyuri bácsi mondaná, aki hisz, az lát. "Minden egyes lépés, amely távolabb visz az előző karácsonytól, közelebb hoz a következőhöz." Meglepően jól éreztem magam olvasás közben. Sokkal gyerekesebb cselekményre és stílusra számítottam, igazán kellemes csalódás volt. Kalandos, nagyon vicces és varázslatos történet, Christmasaurusszal meg nem lehet betelni, olyan cuki. Nagyon-nagyon tetszett továbbá a narráció is. Igazi, gyerekekhez szóló mesélő hatását keltette a történetből ki-kiszóló narrátor. Kapcsolatot teremt az olvasóval, megszólítja, itt-ott figyelmezteti, tanítgatja. Azt gondolom, ez nagyon jó választás volt, sokkal személyesebb lett így a történet és a gyerekek is közelebb érezhetik magukhoz Christmasaurus varázslatos meséjét. A történet vége felé haladva pedig be kellett látnom, hogy messze nem olyan gyerekes a Christmasaurus, mint hittem. Örömmel jelentem, hogy Trundliék, Undokék és a Vadász is tartogat bőven meglepetéseket, és igazán váratlan, fordulatos befejezést kapunk. Egyetlen egy dolog idegesített csupán, mégpedig a manók versei és folyamatos rímelésük. A mondókák bénára sikerültek és egyáltalán nem voltak viccesek annak ellenére, hogy (gondolom) ezeket szánták a legviccesebb részeknek. Gyerekek számára elképzelhető, hogy mókásak, de felnőtt fejjel már kevésbé. "Gondolj a legkövérebb rokonodra (nyugi, nem fogják megtudni, hogy rájuk gondoltál)!" A Christmasaurus egy magával ragadó, szívmelengető történet, ami az olvasó szívét-lelkét elárasztja karácsonyi hangulattal. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy Ti is átéljetek egy kis varázslatot és gyermeki örömöt a Télapóval és repülő dinoszauruszával! Imádtam a történetet, sokat nevettem és teljesen karácsonyi lázba hozott! Ezért, természetesen, öt mancsot kap tőlem Tom Fletcher Christmasaurusa.   deszy-konyv Ha van két dolog, ami a legtöbb gyerek fantáziáját birizgálja, akkor azok: a dinók és a karácsony. Életemben nem jutott volna eszembe összehozni egy kötetbe ezt a kettőt, de Tom Fletcher megtette, nem is akárhogyan, azt kell mondanom. De mielőtt rátérnék a történetre... el kell mondanom, hogy történettől függetlenül is mennyire elvarázsolt a könyv kivitele. Sokat agonizálunk azon, hogy egy YA könyv esetében mennyire fontos a borító, miközben valljuk be őszintén, a gyerekek esetében még fontosabb: a borító no meg az illusztrációk. Ebbe a könyvbe pedig nem lehet nem belezúgni már első pillantásra. Kemény kötéses, gyönyörű fedőborítóval és ha belelapoz az ember, az illusztrációk is lélegzetelállítóak - és meglehetősen sok van belőlük. Ráadásul a betűk is elég nagyok. Így bár nem túlságosan vékony a kötet, de az illusztrációk mennyisége és a nagy betűk miatt nem ijeszti meg a gyerekeket és nem utolsó sorban könnyebb is olvasni. A rövidke felvezető után pedig akkor térjünk is a történetre magára. A távoli múltban indul a történet, a dinoszauruszokkal együtt élhetjük végig a kipusztulást. Bevallom, engem ez kicsit meglepett, ugyanis bár minden gyerek tudja, hogy ez megtörtént, azért ilyen korban ez kissé rizikós téma - mégis csak egy tömegkatasztrófa, sok-sok halállal. Mindenesetre arányaiban aranyosan sikerül ezt megjeleníteni, még ha a tragédia nyilvánvaló is. Egy dinó szülőpárossal éljük végig, akik még ebben a nehéz helyzetben is próbálják menteni mázlista tojásukat - az utolsót, ami úgy tűnik, mindent túlél. Még a kihalást is. Na, azért ha valami teljesítmény, akkor ez az.    Bevallom, kicsit olyan érzésem volt, mint régen, amikor beleszerettem a Télapuba. Ez a sztori teljesen valószínűtlen, mégis annyira cuki, hogy nem lehet nem imádni. És nem csak az ötlet miatt, ami már önmagában is zseniális. A történet izgalmas is - annyi minden történik, hogy nem is igazán tudom, hogyan meséljek róla spoilerek nélkül. Mindenesetre bőven túllépi az "egy kisfiú dinót kap ajándékba" szintet, ennél sokkal bonyolultabban zajlik a történet. Kezdjük mindjárt ott, hogy élőben követhetjük a Mikulást az Északi-sarkon. Aztán ott van még a Vadász, aki minél különlegesebb prédát szeretne begyűjteni, és mi lehetne különlegesebb egy dinoszaurusznál? És persze nem feledkezhetünk meg Undok Brendáról sem, a világ egyik legidegesítőbb kislányáról. De persze karácsony van, az pedig nem csak szeretettel, de meglepetésekkel is tele van. Pont így alakul főszereplőnk, Vili karácsonya is, tele van meglepetéssel. A szereplők közül egyébként szeretném kiemelni Vili apukáját, akit egyszerűen nem lehetett nem imádni. Olyan gyakran látni rossz szülőket a gyerek- és ifjúsági könyvekben, hogy még üdítőbb egy igazán jó apukáról olvasni, aki bajnok meséket mesél és minden ízében imádja a fiát. De a klasszikus elemek mellett ez a mese nagyon is modern. Előkerül például a válás, mint témakör, és hogy ez milyen hatással lehet a gyerekekre. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Vili mozgássérült. Mindezt viszont olyan természetességgel, annyira gyereknyelven és gyerek szemszögből kezeli a történet, hogy egyáltalán nem leereszkedő és erőszakosan tanulságtukmáló. (Tudom, nincs ilyen szó, de néha muszáj újakat alkotni.) Összességében azt tudom mondani, hogy imádtam ezt a könyvet, a történet is nagyon cuki, a kivitelezés pedig egyszerűen gyönyörű. Bevallom, amikor a végén megláttam a szerző képét és életrajzát a könyv hátuljában, meglepődtem - egyrészt mert nem számítottam rá, hogy ilyen fiatal, másrészt mert meglepett, hogy ismert Youtube-er, és még csak sejtésem sem volt róla. Viszont a sztori adaptációját alig várom! NAGYON AJÁNLOM!     Tom Fletcher 1985-ben született, Londonban. Népszerű énekes, író, YouTube-sztár, vlogger és nem mellesleg két fiú édesapja. Egyik kedvenc filmje a Vissza a jövőbe - ezért együttesét Marty McFlyról nevezte el. A zenekar szövegeit nagyrészt Tom írja, és már első lemezükkel bekerültek a Guinness-rekordok Könyvébe mint a legfiatalabb, zenei toplistákat vezető zenekar a Beatles után. Első regénye, a Christmasaurus 2017 karácsonyán színdarabként is debütál Londonban, de már rajzfilmsorozat is készül belőle. VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>