Finn édesapja nemrégiben még egyszerű taxisofőr volt, aki annyira felhúzta magát azon, hogy mennyire kátyúsak az utak, hogy elindult a választásokon, amelyet meg is nyert, így az egész család beköltözhetett a fényűző miniszterelnöki rezidenciába. Baba, a nem kicsit háklis nagymama el van foglalva a háztartással és a betegségeivel, a családfő, Teddy Fahr próbál helyt állni új szerepében, így nem sok idejük marad a fiúkra, Bendikre, és hősünkre, Finnre. Aztán egy nap Észak-Boresia diktátora megajándékozza őket egy fiúval, Kimmelim-mel. És a kalandok elkezdődnek... Lars Joachim Grimstad 1972-ben született, és arról álmodott, hogy egyszer ő lesz Norvégia miniszterelnöke. El is végezte az egyetemet államtudomány szakon, de utána inkább a focizással foglalkozott, összesen 69 meccsen játszott az ország első osztályú labdarúgó-bajnokságában. Aztán mégiscsak valóra váltotta gyermekkori álmát, igaz, csak elméletben, 2012-ben jelent meg ez a könyve, amely hatalmas siker lett, és azóta már két folytatás is megjelent belőle. Foci egyáltalán nincs ebben a rendkívül vicces történetben, annál több érzelem, humor, barátság, családi szeretet, emberi gyengeség, vagyis minden, ami egy fiatal olvasó - és lássuk be egy idősebb  - számára is nagyon fontos, mindez egy fordulatos sztoriba csomagolva, amelyben nincs semmi vér és erőszak, mégis nagyon ütősen tud szórakoztatni és elgondolkodtatni. A politika egy mocskos dolog, amelynek a szennyét egy átlagember egészen addig nem tudja felmérni, amíg bele nem kerül. Teddy Fahr teljesen jóhiszeműen vágott bele a miniszterelnökségbe, tényleg jobbá akarta tenni az emberek életét, azonban elég hamar rá kellett döbbennie, hogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint gondolta volna, és a legjobb barátai korántsem azok, aminek mutatják magukat. Miközben ő a hétköznapok taposómalmában küzd a választási igéreteinek betartásáért, a kis család boldogan élvezi azt a luxust, ami körülveszi őket. Finn azonban nem érzi olyan jól magát az új közegben, mint a bátyja és a nagymamája, nagyon magányos, ez a probléma azonban azonnal megszűnik, amikor Kimmelim feltűnik a színen, aki érdekes dolgokat művel, miközben a gyerekek kezdenek eltűnni a városban. Finn és Kim a rejtély nyomába ered, és olyan összefüggésekre bukkanak, amelyre álmukban sem gondoltak volna. A nevetőizmainkon kívül az agysejtjeinket is megmozgathatjuk olvasás közben, mivel az események sodrában egy kvízverseny is felbukkan (még Budapest neve is felbukkan, és a fene egye meg, mégis van foci, na, ki tudja, hogy melyik ország nyerte meg 1984-ben a labdarúgó-Eb-t?). Humoros formában ugyan, de a szerző nagyon is komoly dolgokra hívja fel ifjú  - és gyermeklelkű felnőtt - olvasói figyelmét: a robot és az ember közötti különbségekre, arra, hogy úgy kell elfogadnunk a családtagjainkat, amilyenek, arra, hogy a pénz önmagában nem boldogít, a politika egy nagyon bonyolult dolog, az emberek nagyon gonoszak tudnak lenni, de a gyerekek még annál is jobban. A borítón található rajzok zseniálisan eltalálják a könyv hangulatát, kár, hogy az oldalakon nem találkozhatunk velük. Nekem eddig nagyon nem jött be a skandináv stílus, de a szerző annyira magával ragadóan mesélte el Finn és nem éppen átlagos családja kalandjait, hogy kénytelen vagyok felülvizsgálni eddigi álláspontomat a témában (de azért egyelőre maradok Grimstad-nál, Nesbo-val sajnos képtelen vagyok megbarátkozni, pedig becsszó próbálkozom vele időnként). Vicces, kedvesen agyament könyv, tökéletesen fel tud dobni egy borongós őszi estét! Baráth Zsuzsanna Forrás: smokingbarrels.blog.hu