Gombos Péter a Kaposvári Egyetem oktatója, gyermekirodalom-kutató, tanár, a Magyar Olvasástársaság elnöke az irodalomtanítás radikális megújításának a szükségességéről beszélt előadásában. Bevezetésképpen egy korábbi kutatásra hivatkozik, amelyet kamaszok körében végeztek arról, hogy mi jut eszükbe az irodalomról. A korosztály véleménye szerint az irodalmi szövegek jellemzően régiek, nehezen érthetők, tanulságosak, és általában fontos dolgokról szólnak. Gombos szerint nagyon nincs rendben, hogy az iskolai oktatás egy olyan irodalomképet erősít meg, ami elferdíti, leszűkíti az irodalmi szövegek gazdagságát. 2015 őszén is készült egy új, reprezentatív olvasáskutatás, ami azt bizonyítja, hogy a kamaszok nagy százalékban olvasnak fantasyt, sci-fit, képregényt. Ezekről a műfajokról beszélni kell, a zsánerek értékes szövegeit kiválasztva be kell vinni ezeket az irodalomoktatásba. Gombos Péter szerint nem az a kérdés, hogy egyetértünk-e az élményközpontú oktatás elveivel, hanem hogy bevezetjük-e végre az iskolákba.    Pásztor-Csörgei Andrea a Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium könyvtáros-drámatanára, a Mikkamakka magazin főszerkesztője a felső tagozatos lányok olvasási szokásait és lehetőségeit próbálta megfejteni Pöttyös az órán című előadásában. Alapvető probléma a felső tagozatban, hogy ebben a korban – a kutatások szerint is – lankad a tanulók olvasási kedve, nehezebb találni olyan olvasmányokat, ami az érdeklődésüket lekötné, illetve mivel kezdenek kialakulni a nemi szerepek, más típusú szövegeket kedvelnek a fiúk (humoros olvasmányok) és másokat a lányok (lányregények). Mindkét nemre jellemző ebben a korszakban az egyre erősödő kritikai érzék, a társadalmi kérdések iránti érdeklődés, a szélesedő látókör és a kaland kedvelése. A modern lányregényekben ezek tükröződnek is, jellemző rájuk a társadalmi és történelmi kérdések feszegetése, a kalandos szál és a humor.   Pásztor-Csörgei Andrea négy példát sorol fel a kortárs lányregényre. Elsőként Finy Petra Úszósuli – A nagy álom című regényét említi. A könyvnek a legnagyobb erénye, hogy széleskörűen megmutatja, hogyan működik egy igazi csapat, ez meglehetősen inspiráló lehet egy kiskamasz számára, aki most kezdi el keresni a közösségben a saját helyét. Miklya Luzsányi Mónika Cília árnyai szintén az összefogásról szól, de Pásztor-Csörgei Andrea azt is kiemeli, hogy ebben a könyvben nagyon érzékenyen és gondolatébresztő módon megjelenik egy romaszál is. Ajánlásra kerül Kerstin Lundberg Hahn Szerencsesüti regénye is, ami nagyon érzékenyen mutatja be a szülő-gyerek konfliktusokat, illetve említésre kerül a több társadalmi problémát is összegző Polli, melynek szerzője Guus Kuijer.     Lombosi Anikó a pápai Tarczy Lajos Általános Iskola magyartanára és drámapedagógusa a #módszerek #kortársifjúságiirodalom #felsőtagozat avagy módszerek és lehetőségek a kortárs ifjúsági irodalom integrálására címmel tartott előadást. Szerinte ma a magyartanároknak rengeteg saját döntést kell hozniuk, ezért úgy érezhetik, hogy magukra vannak hagyva a saját problémáikkal. Már az is egy nehezen eldönthető kérdés, hogy mi a magyartanítás célja: Hazafias nevelés? Az információ szűrés és a kritikus gondolkodás elsajátítása? Az élethosszig való tanulásra való felkészítés? A kommunikációs készség fejlesztése? Erkölcsi nevelés? Olvasóvá való nevelés? Valószínűleg mindegyik cél fontos, de nem lehet az összes előtérben.    Lombosi Anikó szerint megváltozott stratégiákra, megváltozott tanári szerepekre van szükség. Lombosi hisz abban, hogy a felső tagozatba készülőket érdemes a magyartanárnak már ötödik osztály előtt megismernie. Ő maga igyekszik felmérni, hogy milyen az osztály összetétele, milyen az érdeklődési körük. Negyedik év végén azok, akiket várhatóan ő fog tanítani a felsőben magyarra, kapnak egy személyre szóló levelet, abban megjelöli azt az olvasmányt, amit elvár, hogy az ötödik osztály során elolvasson a gyerek.   A „kötelező” olvasmány kiválasztásánál fontos szempont a könyv témája, lényeges a humor is, nem baj, ha egy könyv szórakoztat, illetve a szövegmennyiség sem elhanyagolható tényező, hiszen egy ötödikes nem biztos, hogy nagy kedvvel fog vaskosabb könyvet olvasni. Lombosi Anikó azt is vallja, hogy fontos felkészíteni a gyerekeket a könyv elolvasására. Szokott előzetes feladatokat is adni a tanulóinak, például azt, hogy fotózzák le a könyvet egyéni környezetben. Mivel a kamaszok – Lombosi megfigyelése szerint – nagyon sok vlogot követnek, azt is szorgalmazni szokta, hogy készítsenek véleményvideót a könyvről, és tegyék fel a youtubera. Ez valamelyest megkönnyíti a tanár dolgát is, mivel egy későbbi osztály figyelmébe tudja ajánlani ezeket a videókritikákat, így nem pusztán a tanár kínálja fel a könyvet a maga tekintélyével, hanem a gyerek kíváncsiságát a saját kortársai keltik fel.    Pompor Zoltán a HUBBY elnöke, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója arra a kérdésre kereste a választ, hogy miért nem olvasnak a kamaszfiúk? Több kutatás is igazolja, hogy a felső tagozatos korú fiúk és lányok olvasási szokásai meglehetősen eltérnek. Amíg alsó tagozatban a két nem tagjai nagyjából ugyanannyit olvasnak, kamaszkorban drasztikusan eltérnek az olvasási szokásaik a lányok „javára”. Egy amerikai kutatás szerint a kamasz fiúk, arra a kérdésre, hogy miért nem olvasnak a következő válaszokat adták: mert unalmas, vagy mert nem vagyok túl jó olvasó, vagy mert nem jut rá időm, vagy más elfoglaltságok jobban lekötnek. Más felmérések is azt igazolják, hogy nagy visszatartó erő a kudarcélmény, hogy a gyerek olyat olvas, amit nem igazán fog fel, az sem segíti az olvasóvá nevelést, hogy csak a szépirodalom számít teljes értékű olvasásnak. Illetve a sztereotípiák sem segítenek, sokszor „csajos dolognak” tűnik az olvasás.    Jó példaként említi Pompor a Német Olvasástársaság akcióit, amikkel elsősorban a kamaszfiúkat célozták meg. Példaképek, ismert emberek, színészek, sportolók részvételével tartottak kampányt, hogy az olvasás „menő” dolog. Az is sokat segít, ha az apukák felolvasnak a gyermekeiknek, célzottan támogatják az apákat is, ha regisztrálnak egy oldalon, akkor hetente küldenek felolvasható meséket, sőt témafelvetésekkel is segítik őket, hogyan dolgozzák fel a szövegeket otthon a gyermekeikkel. Nagyon fontos az is, hogy legyen könyv a gyerek közelében, Németországban van egy olyan program, aminek keretében a gyerekek ingyen könyvet kaphatnak (az ingyenességet a könyvkereskedők biztosítják, annak reményében, hogy a gyerekek rászoknak az olvasásra), és a szülőket is ellátják tanáccsal, hogy mit és hogyan érdemes felolvasni a gyermekeiknek. Ezek a programok kifizetődtek, sőt mérhetők is, mivel Németország PISA-teszt eredményei, és azon belül is a szövegértéssel kapcsolatos eredmények látványosan javultak. Forrás: tantrend.hu