A JÓ MESE TITKAI : A jó meséből nem hiányozhat a humor, a szellem, az izgalom, a varázslat |
A jó meséből nem hiányozhat a humor, a szellem, az izgalom, a varázslat
"Én aztán tényleg mindenféle helyzetből kimeséltem a gyerekeimet" – meséli Both Gabi író-szerkesztő, aki legelső meséjét egy pályázatra írta.
A Könyves Magazin legújabb (2016-03-15) számában a jó mese titkait kutattuk, és számos szakértőt – kutatókat, pszichológusokat, meseírókat, főszerkesztőket – megkerestünk azzal, osszák meg velünk, hogy mit jelent az ő életükben a mese.
Both Gabival, akinek Kakaókatona és Tejhercegnő című mesekönyve tavaly év végén jelent meg a Kolibrinél, a humor fontosságáról és az emberek történetéhségéről is beszélgettünk, de elmesélte azt is, rá hogyan hatott, hogy a gyerekkorából tulajdonképpen kimaradt a közös mese élménye.
|
-
Mitől működik egy mese? Vannak esetleg olyan feltételek, amelyeknek mindenképpen teljesülniük kell ahhoz, hogy a mese megérintsen egy gyereket?
A jó mesébe kell a varázslat vagy a csoda, az izgalom, és az is, hogy képesek legyünk azonosulni a főhősökkel. A jó meséből nem hiányozhat a humor, a szellem, a valóságos, izgalmas történet, a varázslat és a megnyugtató befejezés.
-
Mit tapasztalsz, melyik mesét szeretik jobban a gyerekek: amelyik egy teljesen távoli mesevilágban játszódik (mesebeli helyeken, mesebeli lényekkel, igazi hősökkel és hősnőkkel), vagy amelyik nagyon is a saját életükről szól? Az életkor, a lelki állapot, egy adott élethelyzet, vagy szimplán egyéni ízlés az, ami megszabja, hogy mivel azonosulnak a legkönnyebben a gyerekek?
Ez tényleg nagyon függ a helyzettől és az életkortól. Erre nincs semmilyen általános recept. Olykor az egyik, olykor a másik. De egyik sem zárja ki egymást. Ami a legfontosabb, hogy a szülő, a mesélő megteremtse a nyugodt mesehallgatáshoz szükséges körülményeket.
-
Mi volt a legelső meséd, amit papírra vetettél?
Már elmúltam negyven, amikor egy Aranyvackor pályázatra megírtam az első mesémet, amiből aztán megszületett A hintarabló című kötet a Pagony kiadó gondozásában.
-
Mi volt a legfurább élethelyzet, amiből azután mese lett?
Ó, én aztán tényleg mindenféle helyzetből kimeséltem a gyerekeimet, a szó szoros értelmében. Volt olyan, hogy belülről bezárta magát a kétéves gyerekem a vécébe, de onnan is kicsalogattam egy mesével. Ő nem is érezte, milyen nehéz helyzetbe hozta magát. Én is csak akkor estem kétségbe, amikor már kint volt, mert nagyon nagy baj lehetett volna belőle. De találtam már ki mesét akkor is, amikor székletproblémákkal küzdöttek a gyerekeim, az volt a címe a mesének, hogy: A csokikaki. Néha még mindig kérik, hogy mondjam el, pedig már nagyok, és nincsenek ilyen gondjaik.
-
Mi történik azzal a gyerekkel, akinek teljesen kimarad az életéből a meseolvasás, a közös mese élménye?
Például sok-sok kanyar után meseíró lesz, mint én. Közös meseélményem soha nem volt a szüleimmel, viszont én magam rengeteget olvastam, amit otthon nem néztek jó szemmel.
-
Ki tudunk nőni a mesékből?
Nem hiszem. A mese eredetileg nem azért született, hogy a gyerekeket szórakoztassa. Az évszázadok alatt kifinomult, gyémánttisztaságú történetek maradtak csak fenn. Az emberek történetéhsége soha nem múlik el.
-
Egy személyes kérdés a végére: mi a kedvenc meséd, és miért?
Nincs egyetlen kedvenc mesém. Vannak visszatérő nagy kedvencek, szerzők, akiknek az egész életművük, minden meséjük fontos valamiért. Teljesen igazságtalanul és önkényesen (vagy örkényesen) most Örkény István Levélmesék című könyvét emelném ki a sok száz közül, amit ismerek, mert ha igazán friss, szellemes, tökéletes „kortárs” magyar mesét akarok olvasni, akkor ezt a könyvet emelem le a polcról.
A magyarok közül Dániel András minden mondatát és rajzát is ide sorolom. Örkényi mélységű abszurd világot teremt, amire roppant fogékonyak a gyerekek és a felnőttek is.
Ha a külföldi kortárs szerzőket nézem, akkor Timo Parvela és Otfried Preussler történetei hagytak bennem nagyon mély nyomot. A humor a kötőanyag, ami összetartja a műveiket, de a mély emberismeret is fontos szerepet játszik abban, hogy ennyire jó meséket írtak.
|
<Vissza a címoldalra
|