De mielőtt túlzóan el kezdeném dicsérni a könyvet, meg kell jegyeznem, hogy az alapötlet nem teljesen eredeti. Emlékeim szerint a szerző maga is bevallotta, hogy főként Neil Gaiman Szerencsére a tej című kötete inspirálta A majdnem halálos halálsugár megírásakor, ez pedig bárki számára nyilvánvalóvá is válik, amint kézbe veszi a két kötetet.   Gaiman elrugaszkodott humorú, bájos történetéhez, mind stílusában, mind kivitelezésében nagyon hasonlít az Emma és Tesla sorozat első része, a különbség csak annyi, hogy itt a szerző és az illusztrátor személye is megegyezik. Szerencsére azonban ez az a műfaj, ami ennyi "csalást" megenged magának, mert az olvasónak egy pillanatig sincs olyan érzése, hogy ezt már egyszer megkapta. (Megjegyzésként még csak annyit írnék, hogy nekem a történet alapjaiban még Jo Nesbo Doktor Proktor pukiporasorozatával is látok némi hasonlóságot.)   És akkor lássuk a kacsát medvét: A majdnem halálos halálsugár az egyik legjobb dolog, ami a magyar könyvkiadás elmúlt éveiben történt. Lakatosnak ugyanis sikerült egy olyan sztorival előállnia, amely 10 évestől egészen a felnőttekig mindenkit le tud nyűgözni. Időnként én éreztem magam kellemetlenül, hogy a buszon és vonaton egy szemmel is láthatóan gyermekeknek szánt regényen röhögtem fel (időnként nagyon is) hangosan. A szerző a lehető legjobb helyekre szúrta be a poénokat, tette a kitekintéseket. Ráadásul ez tipikusan az a kötet, ahol mind a rajzok, mind a sztorik már önmagukban élvezetesek, azonban együtt okoznak igazán frenetikus élményt az olvasóknak.    Minden szereplő egy elnagyolt, elborult elme, Lakatos tulajdonképpen a végletekig ment el a megalkotásunknál, ezáltal igazán egyedi hősöket hozott létre. Most belekezdhetnék mindegyikük elemzésébe, de hiábavaló volna, mert a humoruk igazán csak akkor jön át, ha az ember olvassa a megszólalásaikat, cselekedeteiket.   A történetvezetés és -mesélés is nagy erőssége a regénynek. Végig pereg a cselekmény, mondanám, hogy egy pillanatig sem állunk meg, de ez nem igaz, mert időnként indokolatlanul megzavarja az olvasást egy cuki egyszarvú vagy egy gonosz kacaj (mert minden történetbe kell egy gonosz kacaj), amely csak tovább fokozzák az abszurditást és jelzik, hogy a szerző - a szó legjobb értelmében - nem normális.   Én a magam részéről már igazán várom a folytatást, amely A mosómedve, aki ki karta mosni a világot címet viseli, és várhatóan a jövő évi Könyvfesztiválra jelenik meg. Addig pedig igyekszem beszerezni a szerző többi művét   Forrás: konyvkritikak.blog.hu