Bizonyára az én vaskalaposságom abból is fakad, hogy rendkívül sokra tartom a jó illusztrációkat és alkotóikat. Ez szakmai ártalom? Nem! Kiskoromban is ez volt a helyzet! A magyar kortárs gyermekirodalomban Lázár Ervin és Réber László a fentebb említett nagy szerzők sorát folytatva, ilyen teljesség páros. Számomra egy gyermekkönyv teljessége szigorúan két egyenlő részből áll: a szöveg és kép egyformán fontosak.   Magunk elé tudjuk idézni Lázár Ervin: A hétfejű tündér című könyvének eredeti kiadását 1973-ból? Kemény borító, filigrán kiállás, rajta minimumra szorított információk. A könyv borítóján egy király és egy királynő igyekszik egy szurkos kezecske felé, pár odabukfencezett csillag, melyek látszólag csuklóból repültek ki Réber László tustollából. Réber illusztrációinak jellemzője, hogy nagyon oda vannak rakva: nincsenek túlszínezve – mondjuk akkoriban nem volt szempont az eladhatóság - így olyanra rajzolhatta őket, amilyenre igazán akarta. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lehetett Lázár Ervinnek lenni negyven évvel ezelőtt. Merthogy ezek a mesék rögtön rettenetesen népszerűek lettek, mintha ezek a szövegek eleve klasszikusnak születtek volna. Ezek az első „A hétfejű tündér” és „ A Négyszögletű Kerek Erdő” kiadások lettek aztán a hetvenes-nyolcvanas évekbeli lelkes magyar tanárnők és amatőr színjátszó csoportok rendezőinek örök hónaljmelegítői. Ha műsor kellett: adjuk elő a gyerekekkel a „ Nyúl, mint tolmács”-ot! Aztán meg jött „A Négyszögletű Kerek Erdő” láz: de ki legyen az osztályból Mikkamakka? Ki Vacskamati? S ki vállalja be szegény Szörnyeteg Lajos szerepét? S, hogy mi lehetett Lázár Ervin titka? Gyanítom, hogy ebbe az óriási a sikerbe Réber László laza stílusa is közrejátszott. Mert az ő grafikái azt sugallják: lazaság! Az életet sem kell annyira görcsösen élni, de ha akarjátok, pár vonalból filozófiai mélységet kanyarintok ide! Aztán változtak az idők, újraképződtek a trendek, s megjelent a megvilágosodás villanykörtéje a kiadók fölött is: miért ne legyen Lázár Ervin belülről is színes? Mivel A Négyszögletű Kerek Erdő meséjéből mindenféle színű és szagú feldolgozás készült már - lett belőle film, rajzfilm, hanglemez, cédé, dalok, színházi eladások - így könnyebb volt megbirkóznom azzal a ténnyel, hogy az egyik kedvenc könyvem újrarajzolódott. Én ezt a megújulást magamtól nem kértem volna, de abban lehet valami, hogy a gyerekeimnek jobban tetszenek majd ezek a kiadások, tele színes rajzokkal. Véleményem szerint Lázár Ervin szövegeit tévedés csak gyermekirodalmi szövegnek értelmezni. Lázár Ervin látszólag meséket írt, melyeknek szinte mindig filozofikus csattanóval bírnak, és ehhez az olvasathoz nekem sokkal jobban illenek Réber szintén filozofikus, egyvonalas rajzai. Ha viszont az a cél, hogy becsalogassuk gyermekeinket, unokáinkat az olvasás-málnásba, akkor a színesítéssel jó úton járunk. A végére egy kis személyes történet. Anyukám rettentően szerette Lázár Ervint és mivel egy környéken laktunk, gyakran össze is futott vele. Ilyenkor a hangos üdvözlést élénk beszélgetés követte. Egy ilyen utolsó „hogy vagy, rég láttalak” találkozás alkalmával Lázár azt mondta az anyukámnak: - Irén, csak olvassatok! Ez a legfontosabb, csak olvassatok! Az új kiadások által megszületett kiszínesedés az író ezen óhaját remélhetőleg teljesíteni fogja. Az én kislányom Lázár Ervin: A manógyár című könyvét már Szalma Edit rajzaival fogja megismerni, ha pedig a Bikfi-bukfenc-bukferenc című Lázár mesét mesélem majd lefekvés előtt, akkor hozzá Buzay István képeit nézegetjük majd. E három újragondolt Lázár Ervin kiadás közül nekem A hétfejű tündér tetszik a legjobban, Molnár Jacqueline érzékeny alkotásaival. Olvassatok Lázár Ervint! Ez a legfontosabb!