Ha van valami, amivel közelebb lehet húzni a fiatal olvasókat az irodalomhoz, azok a versek. Nem véletlenül írtuk a megjelenését követően, hogy a kortárs költők műveiből válogató Szívlapát kapudrog lehet a kortárs költészethez.
A kötet versei nem feltétlenül kamaszoknak íródtak, de témájukkal, hangütésükkel, komolyságukkal, játékosságukkal, asszociációikkal képesek lehetnek megszólítani őket, utat találni hozzájuk.
Egy nagyon sokszínű, sokhangú, változatos antológia született, benne 150 verssel, amelyeket öt nagy ciklusba sorolt a szerkesztő, Péczely Dóra
A Szívlapát verseit Dániel András illusztrálta.
Tamás Zsuzsa: Macskakirálylány
Erős népmesei hagyományokból merít Tamás Zsuzsa lírai, varázslatos Macskakirálylánya: adott egy királyfi, aki nyakába veszi a világot, majd kiköt egy erdőben, az erdőben pedig egy házikóban, ahol mesésen bánatos társaságba botlik. Ha valamilyen rejtélyes oknál fogva egyetlen képletbe kellene foglalnunk a cselekményt, akkor abban biztosan lenne szerelem, egy kis varázslat meg vers, és persze megint csak szerelem.
Ezzel nem is tévednénk nagyot, hiszen, ahogy a szerző egy korábbi interjújában elmondta, a mesét valóban utóbbi inspirálta (azaz maga a szerelem), szerzőként pedig arra törekedett, hogy minden tudását belesűrítse a történetbe.
A könyv 2014-ben elnyerte az Év Gyerekkönyve-díját, és azóta animációs sorozat is készült belőle.
Tasnádi István: A kőmajmok háza
Valóság és varázslat keveredik Tasnádi István regényében, amelynek egyszerre két főhőse is van.
Először is ott van az apa nélkül nevelkedő Kornél, ő lakik a kőmajmok házában, aki a nyáron megismerkedik a lobogó fantáziájú Izával, akinek mindenre van valamilyen sajátos magyarázata. Aztán ott van a nyolcvanas évekből az eleven, nyughatatlan Gyuri, akivel a külvilág szerint mindig csak a baj van. Két nagyon más habitus, nagyon más figura, látszólag nagyon távol is állnak egymástól, de a szálak persze a végén szépen összefutnak, összesimulnak.
Tasnádi regénye 2013-ban elnyerte az Év Gyerekkönyve-díjat, az azonos című filmet pedig 2014-ben mutatták be.
Teller, Janne: Semmi
Janne Teller Semmije rögtön a megjelenése után elég nagy viharokat kavart Dániában, ahol több iskola egészen egyszerűen nem volt hajlandó az órai anyagba beemelni a könyvet, ám miután elnyerte a dán kulturális minisztérium Gyermekkönyv-díját, megtört a jég.
Az író a magyar megjelenéskor adott interjút a Könyvesnek, és akkor azt mondta, nem is érti, hogyan minősülhet provokációnak az, "ha valaki megkérdőjelezi az élet értelméről vallott konvencionális elképzeléseinket".
A kötet hőse egy Pierre nevű fiú, aki egy napon kisétál az osztályból, felül egy fa tetejére, és kijelenti, hogy az életnek nincs értelme.
Osztálytársai megpróbálják bizonyítani, hogy téved: összegyűjtik a számukra lényeges holmikat, megalkotva ezzel a Fontos Dolgok Halmát. A kupac eleinte apróságokból áll, később azonban a helyzet kezd elfajulni, és a fiatalok a leglényegibb önmagukat csonkítják meg annak érdekében, hogy gyarapítsák a Halmot és ezzel bebizonyítsák: ez életnek igenis van értelme. Pierre-t azonban nem sikerül meggyőzni. Az osztálytársak pedig úgy döntenek, hogy bosszút állnak.
A regényből Magyarországon készült már bábjáték, Janne Teller pedig azóta már megírta a Minden című könyvét is.
Tóth Krisztina: Anyát megoperálták
A szülő betegsége borzasztó trauma egy kisgyereknek, felnőttként pedig nagy kérdés, hogyan lehet beszélni vele a témáról, ha már elkerülhetetlen.
Tóth Krisztina könyve egy kislány szemszögéből mesél rákbetegségről, elesettségről, gyógyításról és gyógyulásról, egyúttal segít abban, hogy a félelmetesnek tűnő betegségeket se kezeljük tabuként - hogy a titok ne legyen titok többé. A történetet Hitka Viktória illusztrálta, aki korábbi interjúnkban a következőket mondta:
"Fontos láttatni, hogy a szülő sem szuperhős, és ahogyan néha hibázik, úgy meg is betegedhet, mert ilyen az élet. És nyilván szuperfontos a pozitív megerősítés, az, hogy túl leszünk rajta, és hogy együtt könnyebb ez az egész."
Tullet, Hervé: Pötty könyv
Hervé Tullet egy zseni, és nem attól, mert mondjuk olyan bonyolult vagy kacifántos dolgokat találna ki. Nagyszerűsége abban rejlik, hogy meglátja az egyszerűben, a hétköznapiban is a játékosságot és a humort. Hervé Tullet úgy von bele minket a saját történetébe, hogy lényegében semmi mást nem csinál, csak arra kér, játsszunk egy kicsit a pöttyökkel: ezt nyomjuk meg, azt fújjuk el, amazt dörzsöljük.
Kicsit döntsük meg a könyvet, és figyeljük, mi történik. Mert Tullet pöttyei mindig borzasztóan aktívak, nem tudnak a fenekükön megmaradni, és olvasóként képtelenség ellenállni nekik.
Mondhatnánk, hogy a Pötty könyv kisgyerekeknek készült, de az az igazság, hogy titokban minden felnőtt legalább egyszer saját maga is ki akarja próbálni, mitől működnek Tullet könyves pöttyei.
Varró Dániel: A szomjas troll
Az északi mondavilágot idézi meg Varró Dániel troll-kötete, amely összesen négy verses mesét tartalmaz: van benne hablegény meg óratörpe, vikingek és leprikónok, meg egy nagyon cuki szárnyas vadmalac is.
A szerző a margós bemutatón is elmondta, hogy kimondottan törekedett arra, hogy az amúgy ijesztő műfajt "megszelídítse, irodalmiasítsa, gyerekesítse", épp azért, hogy a kisebbek számára is élvezetes legyen.
A legtöbbet hivatkozott mese az utolsó, A leprikónok átka, ami egy nagyon népszerű mash-up-ot követ, hiszen egyszerre ötvöződik benne az ember (a költő? az olvasó?) irodalom és kaland iránti szeretete. Az alapot a Kaland-Játék-Kockázat-könyvek adták, a rímek viszont abszolút varródanisak, például ilyenek:
"Magam minden bajból bátran,/ körmönfontan kidumáltam,/akkor egy kis fókafognyi/vas fog rajtam itt kifogni?" A szerethető trollokat és egyéb lényeket Maros Krisztinának köszönhetjük.
Walliams, David: Gengszter nagyi
A brit David Walliams a színészkedés-celebkedés mellett az elmúlt években szabad szemmel is látható gyerekkönyves életművet kezdett felhalmozni, de a legemlékezetesebb könyve továbbra is a Gengszter nagyi.
Egy unoka (ő a 11 éves Ben) és a nagyija egymásra találásának, pontosabban egymásra hangolódásának történetét követhetjük végig, melynek során a fiú ráébred, hogy a nagymamája nem az az unalmas vénség, akinek gondolta, hanem egy vagány, belevaló és - minden jel szerint - enyveskezű asszony, aki nem riad vissza attól sem, hogy lenyúlja a koronaékszereket.
A népmesékben az idős emberek mindig valami tudásnak vagy titoknak a tudói, cselekvő, aktív szereplők, Walliams pedig ezt a motívumot ültette át a regénybe, amelyben a nagymama nemcsak tevőlegesen alakítja az eseményeket, de csalafintaságával eléri azt is, hogy igazi kötelék alakuljon ki a kisunokájával.
Zágoni Balázs: A Gömb - Fekete fény 1.
A komplett 2020-as évünk olyan volt, mintha mindannyian egy disztópia szereplői lennénk, de 2018-ból nézve még sehol sem látszott, hogy pár éven belül eljön majd az az idő, amikor az emberek félnek, és nem merik kitenni a lábukat az otthonuk kapuján.
A Gömb világában is röghöz kötöttek az emberek (a többség túlszabályozott városállamokban él), ha viszont valaki a saját szabályrendszerét akarná követni (akár a regénybeli Vik és családja), ki kell lépnie ezekből a keretekből és a városfalon kívüli kolóniában kell letelepednie, ahol a mindennapok veszéllyel telítettek.
A regényt 2018-ban jelölték a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjra, a szerző akkor a következőt válaszolta a a sztori alapötletét firtató kérdésre:
"Az a gondolat, hogy mi történne, ha megjelenne előttem egy tökéletesen kerek, átlátszó, rugalmas, embernagyságú valami, ami repülni tud, sőt, amivel lehet repülni, és amivel vagy akivel lassan megtanulok kommunikálni is. Ki vagy mi volna, és honnan jönne? Amúgy nem tudom, miért pont ez volt a szikra. Ehhez kapcsolódtak aztán olyan gondolatok, mint a modern városállamok ötlete, azt hogy milyen lehet majd az élet errefelé 50 év múlva, ami amúgy is sokat foglalkoztat, és olyan gyerekkori emlékek, mint például a gombászás."
A kötet elnyerte a HUBBY díját is az ifjúsági kategóriában, azóta pedig megjelent már a folytatása is.
|