Az első bekezdések után viszont már szerelmes voltam: nem csak Tátosba, a juhászfiúba, aki az emberi világtól elszakadva él a pusztában a kutyájával, a természet nyelvén beszél, látja a halottakat és furulyaszóval gyógyít, hanem ebbe a finom, sűrű, érett és friss atmoszférájú világba, amelyet Rofusz Kinga illusztrációi csak még élőbbé teremtenek.
Egy romantika korabeli prózában éreztem magam, valahol a tizenkilencedik században megálmodott, idilli, balladáktól terhes levegőjű kietlenségben, egy lírai ifjúsági kisregényben, amit írhatott volna akár az idős Arany János is. Mégsem volt az a gyanúm, hogy most épp valami magyarkodó mítoszteremtő kísérletnek vagyok tanúja, már csak azért sem, mert a Senki madarát a japán mesén túl Nemes Nagy Ágnes keleti meséje, Az aranyecset és a kortárs francia festő, Fabienne Verdier munkái is ihlették, tehát egy igazi multikulturális gyökerű szövegről van szó.
Hogy még színesebb legyen a kép: Tátos igazi zen gondolkodó is, aki olyan mantrával nyugtatja magát például, hogy „Minden múlik, minden látszat. Nincs hova sietni. Nem lehet elkésni.” Az emberek társaságát kerüli, mert ahol túl nagy teret kap az ego, és ahol a gondolkodás és a beszéd fontosabb kommunikációs forma, mint a dallam, a tánc és az érintés, ott elterelődik a figyelem a lényegről. Nem csoda, hogy ez a természetért rajongó pusztai hippi végül egy daruba lesz szerelmes – bár amikor az átváltozik emberré, el is kezdősnek a bonyodalmak szegény megvilágosult Tátos életében.
Az első szerelem felemeli, de ki is zökkenti: bár addig nem akart uralkodni a természeten és tiszteletben tartotta a határokat, most birtokolni akar, és miután beköltözik a kunyhójába a lánnyá változott madár, még a pusztát és a gyógyítást is hanyagolja. A darulány festeni akar, hogy az eladott képekből meg tudjanak élni, de csak úgy képes alkotni, magyarázza Tátosnak, ha elvonulhat – és ahogy a japán mesében és Ness regényében is történt, természetesen nem tudja betartani főhősünk a Kékszakállú-szabályt, követi a lányt, kilesi, hogyan dolgozik, nem engedi, hogy titkai maradjanak előtte.
A történet ugyanúgy a személyes szabadságról, az alkotás természetéről, a szerelem sötét, birtokló oldaláról és a végső elengedésről szól, mint a korábbi meseátiratok, de a Senki madara mégis több, mint az előbbiek – elmélyültebb, feszesebben szerkesztett és olyan Weöres Sándor-i mondatokkal van tele, amelyeket szívesen kigyűjt az ember, hogy majd idézze, amikor szerelemtől, szakítástól, halálfélelemtől vagy valaki elvesztésétől fáj az élete. És mi másért lehetne jó egy ifjúsági könyv, ha nem ezért?
Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát?
Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.
Nagy Boldizsár
Forrás: librarius.hu
|