|
A mese „működésének” vannak általános emberi és személyes összetevői. A mese a felnőttek műfaja volt évezredeken keresztül, ezért nem szívesen választom külön a gyerekekre és a felnőttekre gyakorolt hatásait. Az ember azért szeret mesét hallgatni, mert – mára bizonyított tény – mindannyian genetikailag kódolt történetéhséggel születünk, agyunk a történetek értésére, a történetekből való tanulásra van programozva. A mesék azonban nemcsak az értelmünkre hatnak, hanem beindítják a képzeletet, a fantáziát, és belső képeket hívnak életre. Pszichológiai hatásuk pedig egyenesen lenyűgöző: feszültséget és szorongást oldanak, megnyugtatnak, bizakodóvá tesznek, sőt módosult tudatállapotot idéznek elő. Mindehhez jön még a személyes sík: azokhoz a mesékhez vonzódunk leginkább, amelyekhez valamilyen formában közünk van, akár tudatos, akár tudattalan szinten.
-
Mit tapasztal, melyik mesét szeretik jobban a gyerekek: azt, ami egy teljesen távoli mesevilágban játszódik (mesebeli helyeken, mesebeli lényekkel, igazi hősökkel és hősnőkkel), vagy ami nagyon is a saját életükről szól? Az életkor, a lelki állapot, egy adott élethelyzet, vagy szimplán egyéni ízlés az, ami megszabja, hogy mivel azonosulnak a legkönnyebben a gyerekek?
Szerencsére a gyerekek minden mesét szeretnek. Mindenevők. Ami előny is, hátrány is, hiszen egyrészt mindent le lehet nyomni a torkukon, másrészt így a szülőkre hárul az a feladat, hogy a temérdek könyv közül kiválogassák gyermekeik számára azokat, amelyek valóban értékesek. De a gyerekeket nem kell félteni a „nem értékes” könyvektől sem, úgyis azok a mesék maradnak meg bennük, amelyek valamilyen oknál fogva – lelkiállapot, élethelyzet – fontosak számukra, könnyen tudnak azonosulni a történettel vagy egyes szereplőkkel.
-
A laikus általában tematika (állatos, királylányos, stb.) vagy életkor szerint csoportosítja a mesekönyveket, de milyen szempontok alapján differenciál egy olyan szakember, aki nap mint nap professzionális szinten foglalkozik a mesékkel?
Bevallom, én nem differenciálok. Pontosabban egyetlen szempontom van: hozzátett-e valamit az adott mesekönyv az életemhez, találtam-e benne valami olyasmit, amit máshol még nem hallottam, nem láttam, nem olvastam. Ilyenkor persze „szakemberként” is megfogalmazom a magam számára, hogy mi volt az a többlet, amit a mesétől kaptam. Nem is olyan könnyű ezt megválaszolni, alaposan el kell rajta minden esetben gondolkodnom.
-
Ha nem szakemberként, hanem magánemberként választ könyvet (például ajándékba, vagy az esti meseolvasáshoz), akkor mi alapján dönti el, hogy melyik könyvet veszi le a polcról?
Az első szempont a könyv külleme. Azokat a könyveket emelem le először a könyvesboltban a polcról, amelyek már a küllemükkel is megszólítanak. Nekem fontos a cím, a borító, a betűtípus, a címsor, a színek és formák, a tördelés, és persze nem utolsósorban az illusztráció. Aztán adok magamnak egy kis időt, végiglapozom, beleolvasok, és utána döntök. Természetesen a választásomat az is meghatározza, hogy hány éves gyereknek és milyen céllal keresek éppen könyvet.
-
Fontos, hogy egy mese, ha rejtetten is, valamiféle tanulságot közvetítsen, választ adjon bizonyos élethelyzetekre?
Nem fontos. Az a fontos, hogy kinek mit jelent egy adott történet. Nem biztos, hogy mindenki ugyanazt a „tanulságot” szűri le egy meséből. És minden élethelyzetben más mese fontos a számunkra. Ezért jó, hogy több ezer mese áll rendelkezésünkre, amelyekből választhatunk.
Az esti mesemondásban az intimitás a legfontosabb. Az a miliő, ami szülő és gyermeke között teremtődik meg a mesehallgatás idejére. Háromgyerekes anyaként is azt mondhatom, hogy gyermekeimmel a legszebb pillanataink között tartjuk számon az esti mesélések idejét. Nem volt soha televíziónk, a gyerekeim tényleg minden fontosat a mesékből tanultak meg. Remek felnőtt lett belőlük.
Szerintem nem lehet kinőni, nekem legalábbis még nem sikerült, és ahogy a csoportjaimat, tanítványaimat látom, sokan vannak ezzel így. A felnőttek számára a mese nem pótlék, hanem tudásbázis: mindaz, amit az életről és az emberi pszichéről tudni érdemes, megtalálható a mesékben.
-
A Grimm-mesékkel régen a felnőtteket szórakoztatták – tele voltak félelmetes momentumokkal –, egy időben azonban mintha tendenciává kezdett volna válni, hogy a szülők, kiadók igyekeztek megóvni a gyerekeket a traumáktól, és a könyvekből kifilézték, kiirtották az erőszakot. Jó úton jár az a szülő, aki meg akarja kímélni a gyerekét az erőszakos jelenetektől?
Nem jár jó úton. A mesék ugyanis nem a félelmetest, borzalmast akarják megmutatni, hanem az ezekből kivezető utakat. A gyerekek a történeteken keresztül megtanulhatják, hogy bármilyen nehéz helyzetbe kerülnek, ki lehet kerülni onnan. Ráadásul érdekes módon a félelmetes jeleneteknek – épp a hozzájuk tartozó feloldás miatt – feszültségoldó hatásuk is van.
-
Általánosságban elmondható, hogy a mesékkel tanuljuk meg a történetmesélést, alapstruktúrákat, sőt bizonyos szempontból a világképünk is ekkor alakul ki. Az utóbbi években sokkal színesebb és szélsőségesebb a kínálat, ez milyen hatással van az olvasókra?
Engem lenyűgöz az utóbbi évek kortárs meseirodalma. A szülők azonban egyre bizonytalanabbak, amikor könyvet akarnak vásárolni a gyerekeiknek, nem igazán tudják, mi alapján válasszanak a sok igen jó történet közül. Szerencsére vannak olyan könyvesboltok, ahol szakképzett eladók segítséget tudnak adni, és az országos gyermekkönyvtári hálózat is kitűnő, a gyerekkönyvtárosokra bátran lehet hagyatkozni!
-
Ma már szinte közhely, hogy a tévé nem helyettesítheti a meseolvasást, még akkor is, ha nem mindenki tartja ezt be. De mi a helyzet a különféle applikációkkal? Könnyítik vagy inkább kiváltják az olvasást?
Kiváltani semmiképpen sem. Teljesen más a funkciójuk, és másképp is hatnak. Én mindig azt javaslom, hogy az egyensúlyra kell törekedni. Nem kell erőszakosan kizárni semmit, sem a tévét, sem a számítógépet, sem a meseolvasást. Ezek harmonikus egysége, okos használata mindenképpen gazdagítja a gyermeket.
Túl sok mesét ismerek és szeretek ahhoz, hogy legyen egy kedvencem közöttük. De most, ebben a pillanatban, egy grúz mese a kedvencem. Épp tegnap meséltem egy temetésen, és nemcsak a gyászolókra, hanem rám is elementáris hatással volt. A címe: A föld visszaveszi, ami az övé. Most ezt nevezném „kedvencemnek”, mert nagyon pontos és tömör összefoglalása az élet rendjének.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
A mese mindannyiunk alapélménye. Egy olyan közeg, amelyben időről időre jó alámerülni, például azért, mert rólunk szól. A mi örömeinkről és bánatainkról, azokról, akik körülöttünk élnek, arról, hogy új barátunk van, de talán arról is, hogy éppen válnak a szüleink. Vagy éppen azért jó belefeledkezni, mert egyáltalán nem rólunk szól, hanem olyan távoli, elérhetetlen, sosem volt világról, amelynek minden részlete és rezdülése kizökkent bennünket a hétköznapokból. 
