Általában ezekben az esetekben a megvalósult művek minősége egészen széles skálán terjed. A skála egyik végpontja a vállalhatatlan, a másik a becsületes munka. De szerencsére ebben is, mint mindenben, vannak kivételek. Ezek azok a szövegek, amelyeken egyáltalán nem lehet észrevenni, hogy, úgymond, megrendelésre készültek, nem az alkotás patetikus és ellenállhatatlan ereje segítette őket a létezésbe, hanem bizony a szerző fejvakarva ült le a billentyűzet elé, hogy akkor most írjunk a… Szentendrei Skanzenről. A szentendrei Skanzen egyetlen szerencséje, hogy nagyon jó érzékkel kérték fel Molnár Krisztina Ritát. Talán valakinek derengett a PR-osok közül, hogy a Malénában mintha szó lenne valami múzeumról is… mindenesetre akár tudatosan, akár ösztönösen választották ki erre a feladatra a múzeumpedagógusi végzettséggel is rendelkező költő-írót, a piros jokert húzták a pakliból. A Mákszem és Gubó eltűnődik című mesekönyv ugyanis egy teljesen normális mesekönyv, amelyik tökéletesen elhiteti velünk, hogy épp véletlenül a Skanzenben játszódik. Az első sorától az utolsóig hiteles, talán azért, mert MKR nem törekedett arra, hogy a bejárattól az ajándékboltig mindent, de mindent beleszuszakoljon egy történetbe, hanem biztos, de könnyű kézzel választotta ki azokat a helyszíneket és tárgyakat, amiről tényleg van mondanivalója. Márpedig a szerző költészetéből-prózájából nyilvánvaló, hogy millió láthatatlan szállal kapcsolódik a mindennapok mágiájához, a régmúlt haldokló szokásaihoz, sőt egyesek azt is állítják róla, hogy nyaranta saját maga szárít gyógynövényeket. Mákszem és Gubó meséjében egy ikerpár eltévedését kísérhetjük nyomon. A két kisiskolás a múzeumi foglalkozásra érkező osztálytól maradt el – az eltévedés, mint irodalmi toposz pedig remek eszköz a környezet és a környezethez való viszony, illetve annak változásainak bemutatására. A két főhős úgy egészíti ki egymást, mint a kínai jin-jang jelben a fekete és a fehér mezők: Mákszem (természetesen) apró, mozgékony, gyors eszű kíváncsi és vagány kislány, Gubó, a bátyja sokkal megfontoltabb és kimértebb, viszont kevésbé felületes. Kettejük jelleme könnyedén viszi a hátán a természetesen nem túl bonyolult cselekményt, párbeszédeik, ha nem is hatnak sokkoló meglepetésekkel, de élvezetesek, élőek, és anélkül maiak, hogy erőltetnék a kisiskolás szlenget. Ebben a történetben persze nem a bejárt út, azaz a cselekmény a legfontosabb, hanem azok a személyek, történetek és gondolatok, amelyekkel az út során találkozik a két gyerek. A Skanzen legizgalmasabb helyszínei nem csak megelevenednek, hanem fel is tárulnak a vándorok és az olvasó előtt, de úgy, hogy csak egy-egy apró részletet mutatnak meg magukból, de azt mélységben, valósan, alaposan. A Skanzen jellegzetes helyei és munkatársai kézről-kézre adogatják a gyerekeket, akik mindenhonnan gazdagabban indulnak tovább, mint ahogy érkeztek. A könyv másik legfőbb értéke maga a szöveg, MKR finoman díszített, pontos, művészi mondatai. A költő prózában is költő, sőt, akkor is költő, ha parkol, vagy ha kávét iszik. Molnár Krisztina Rita a Mákszem és Gubó írása közben is költő volt, eszébe sem jutott, hogy kihagyjon egy-egy felkínálkozó metaforát, de azt is pontosan kicentizte, hogy hol van a határ a kisiskolások számára már olvashatatlan alanyi poéma és a fogyasztható lírai hangvételű próza között. Schall Eszter rajzai egészen másfélék, mint amiket MKR gyerekkönyvei esetében megszokhattunk, de ez a frissesség, ez a másmilyenség kifejezetten jót tesz a könyvnek. A líraiságot finom realizmussal, a ráérős történetmesélést dinamizmussal ellenpontozza, nem szépelgi el, nem dagályosítja az illusztrációkkal a szöveget. Nem sokan gondolták volna, hogy ez a két művész ilyen jó párost alkothat, de hát a nutellás-uborkás zsemlére is fanyalog mindenki, aki még nem kóstolta. A lelkes meseolvasók örülhetnek tehát, hogy MKR engedett a kísértésnek, és megírta a Szentendrei Skanzen könyvét. Még akkor is, ha a Skanzen maga hálátlanul háttérbe szorul a történetben – ugyanis minden bizonnyal épp ez a titok, ettől lett a Mákszem és Gubó olyan jó kis mese, amilyen. Mészöly Ágnes Forrás: uveghegy.com