A mostani vállalkozás a magyar gyerekkönyvkiadás fontos pillanata tehát, és a Kolibri Kiadót dicséri, amely Szabó T. Anna fordításában Theodor Geisel (művésznevén Dr. Seuss) két könyvét egyszerre jelentette meg itthon. (Ezt megelőzően 2000-ben Tandori Dezső fordításában jelent meg a mozifilm révén itthon is közismert Grinch.) Az előbb említett Kalapos Macska első ízben 1957-ben, a Ha lenne egy cirkuszom egy évvel korábban látott napvilágot az Egyesült Államokban. Ahogy azonban ez a klasszikusok esetében lenni szokott, a több mint fél évszázados múlt nem tette avíttá a könyveket. Ha azok itt és most, kortárs szerzőtől látnának napvilágot, ma is frissnek és merésznek éreznénk őket.
Geisel kötetei szerzői könyvek, tehát a szövegek és illusztrációk alkotója egy személyben ő maga. Mivel nyelvezete épp olyan sajátosan egyedi, mint rajzstílusa, fordítása sem egyszerű feladat. Annál inkább az a Kalapos Macska esetében, amelyet Geisel kifejezetten a kezdő olvasók számára írt, mindössze 236 angol alapszó felhasználásával. Hogy ennek magyarítása miként lehetséges egyáltalán, az személyes megítélés kérdése, a rajzok viszont változatlan formában kerülnek elénk: lévén hogy a képek nyelvezete univerzális. Theodor Geisel a harmincas évektől a legjobb new yorki képes magazinok munkatársa volt, reklám, képregény és karikatúra rajzolóként már ekkor nevet szerzett. Jellegzetesen könnyed vonalrajzát, egyszerű színhasználatát a sajtó közegében fejlesztette ki, és sajátos fantázialényeit is először politikai karikatúráin dolgozta ki.
A Kalapos Macska látszólag egyszerű, ám valójában sokrétű és több értelmű története mai napig elemezések sokaságát generálta, amelyek között a politikatörténeti és pszichoanaltikus megközelítés sem ritkaság. A történet középpontjában egy tíz év alatti testvérpár áll, akiket munkája miatt magukra hagy otthon édesanyjuk. Távolléte alatt egy óriás, kalapos macska látogatja meg a gyerekeket, hatalmas ribilliót és felfordulást okozva, majd az anya érkezése előtt gyorsan helyreállítva a rendet.
 A kötetet kép és szöveg teljes egysége jellemzi, az olvasni tanuló gyerekeket tehát épp a szöveghez társuló képekkel segíti a szavak értelmezésében és élvezetében.
Geisel tehát nem az íráshoz társuló illusztrációkban, hanem mindvégig két oldalas, egységes képi kompozíciókban gondolkodik, ezeken belül helyezi el versei pár sorát.
Képi stílusa grafikus, a lendületes fekete tusrajzot csak két szín egészíti ki, a kék és vörös árnyalatlan alapszínei.
A kifejező vonalrajz, a stilizált színhasználat egyaránt visszavezethető a 1930-40-es évek amerikai képregényeinek és karikatúráinak stílusára, de az ötvenes években rokon a feltörekvő pop art reduktív, hatásos képi látásmódjával is. 1995-ben The Secret Art of Dr. Seuss címen megjelent kötet a szerző autonóm művészi munkáiból közöl válogatást, amelyekből jól kirajzolódik az a képi univerzum, amelynek a japán és indiai orientális formák éppúgy ihletői, mint az európai expresszionizmus, pop art, pszichedelikus művészet öröksége. Mindennek párlata Geisel gyerekkönyveinek grafikáit is áthatja.
 A Kalapos Macska maga a képpé formált forradalom, a szabad akarat dicshimnusza. Ebben az olvasatában a macska a szülői autoritás ellenpontja, a gyerekek vágyainak megtestesítője, a távol levő szülőt helyettesítő hal pedig egyfajta szuperego, aki minduntalan a szabályok fenntartására inti a kicsiket. Rajzilag a kompozíciók legjellemzőbb eleme a dinamika, a macska által generált káosz megjelenítője.
Amint a furcsa szerzet működésbe lép, a rendezett lakás sarkai kifordulnak a sarkukból, a térérzet bizonytalanná válik, a csínytevések irreális, billenő tereket gerjesztenek, a macska a szürrealitás terébe emeli az otthont. A gyerekek mindvégig kívülálló és döbbent nézői maradnak a macska ámokfutásának, csak az Izék üldözésekor kapcsolódnak be aktívan. Ekkor válnak ők is részeivé annak az eszement rohanásnak, annak a szédületes sodrásnak, repülésnek és zuhanásnak, amit legbelső ösztöneiket megtestesítő állat produkál. Amíg a verseket a döbbenet és ámulat dadogó, ziháló, kapkodó ritmusa hatja át, Geisel tusrajzai a vonalak áradásának elsöprő lendülete révén a tombolás extatikus eufóriáját hordozzák.
G eisel másik magyarul megjelent kötete szintén a szürrealitás birodalmába szippantja be olvasóit. A Ha lenne egy cirkuszom lapjain egy kisfiú álmodozása ölt formát arról, miként népesítene be egy elhagyott, szemetes telket egy világraszóló cirkusszal. A modern művészetek történetében a cirkusz rendszerint az emberi teljesítőképesség határait kitágító, a fizika mindennapi törvényeit felülíró hely, felszabadító távolságban a rációtól és a társadalmi konformitástól. Így fogja fel a cirkuszt Geisel is, aki két oldalas kompozíciók sorában mutatja be a kisfiú képzeletében életre kelt szereplőket.
Ezúttal a történet íve az egymásra következő jelenetek füzéréből rajzolódik ki, amelyekben csak a kisfiú és a rezzenéstelen nyugalommal pipázó Berzsenyi bá alakja állandó, minden egyéb váratlan és meghökkentően újszerű. A produkciók főszereplői Geisel furcsa lényei, ezek a marsbéli szerzetek, akiknek figuráját a szerző még háborús karikatúráin dolgozta ki. Mostanra azonban teljességgel ártalmatlan, szerethető behemótok, óriási szempillával és gyermeteg mosollyal felruházott nyájas kis bestiák. A Nagy T. Anna fordításában magyarul is életre kelt szöveg itt tobzódik a nyelvi leleményben, a felszabadított rímek öncélú futamaiban, ami a Weöres Sándoron felnőtt szülők számára talán nem szokatlan.
 Furcsa lényeinek abszurd produkciói vizuális megfelelői ennek az önfeledt nyelvi játéknak. Ünnepi meneteik egyenesen Bosch állatseregletének megszelidített, családbarát változatára emlékeztetik a művészetek történetében jártas nézőt. A meglepetés erejét folyamatosan változó nézőpontok, merészen dekoratív hatások biztosítják, szereplői az ornamentálisan áradó vonalak arabeszkjein egyensúlyoznak, néhol egy varázstükör által megsokszorozva trappolnak, hogy aztán elrugaszkodjanak a képzelet trambulinjáról. Az egymásra következő szcénák mindig újabb és újabb vizuális effektusokkal bombázzák a nézőt, ami a mai animáción felnőtt gyerekek számára különösen otthonos érzés.
 Geisel rajzaiból felszabadult életöröm, féktelen jókedvet sugárzik, a rajzolás felszabadult öröme, és a mesélés derűje. Ahogy Dr. Seuss egész gyermekkönyves életműve, úgy ez a két, kiválóan kiválasztott kötet is azt sugallja: merj szabad lenni, merj álmodni!
És van-e ennél fontosabb üzenet ma gyerekeink számára?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
eisel másik magyarul megjelent kötete szintén a szürrealitás birodalmába szippantja be olvasóit. A Ha lenne egy cirkuszom lapjain egy kisfiú álmodozása ölt formát arról, miként népesítene be egy elhagyott, szemetes telket egy világraszóló cirkusszal. A modern művészetek történetében a cirkusz rendszerint az emberi teljesítőképesség határait kitágító, a fizika mindennapi törvényeit felülíró hely, felszabadító távolságban a rációtól és a társadalmi konformitástól. Így fogja fel a cirkuszt Geisel is, aki két oldalas kompozíciók sorában mutatja be a kisfiú képzeletében életre kelt szereplőket. 
