Írta: Tarbay Ede Kiadó: Szent István Társulat, 1999 Oldalszám: 336 A könyv címe talán világossá teszi: az író nem tankönyvet kíván az asztalra helyezni, hanem vezetőt, irányítót abban a labirintusban, melyet gyermek- és ifjúsági irodalomnak nevezhetünk. Labirintus, mert meglehetősen kusza már maga a fogalom is: mi a gyermekirodalom? Az ifjúsági talán valamivel világosabb, hiszen egyetlen lépés választja el a "felnőtt" irodalomtól. A tíz év körüli olvasó - ha kedve van rá - bele-belekóstol az igazi irodalomba, s ezzel máris belebukik a gyermekirodalom történetének írója saját csapdájába, mert bár a gyermekirodalmat az irodalom részének tekinti, most mégis különbséget tesz témája és az "igazi" irodalom között. Mentegetőzni kénytelen mind az olvasók, mind a gyermekirodalom művelői előtt és nevében, de ilyen mentegetőzés olvasható Isaac Bashevis Singer Történetének gyerekeknek (Stories for Children, magyar címe kiegészítve a csábítónak vélt A félelmetes fogadóval) előszavában is: "Sohasem hittem, hogy tudnék gyermekeknek írni. Az volt a téves meggyőződésem, hogy aki gyermekeknek ír, nem is igazi író... Igaz, gyermekkoromban olvastam németül a Grimm testvérek meséit, meg Hans Christian Andersen történeteinek fordítását - és szerettem őket... És a fejemben mégsem fordult meg a gondolat, hogy gyermekeknek írjak. Csakhogy a szerkesztő gyakran többet tud az íróról, mint maga az író. Az én szerkesztőm... szentül hitte, hogy tudok gyerekeknek írni, s mondhattam akármit, nem tudtam megrendíteni ebbéli hitében." (Borbás Mária fordítása.)