Az adaptáció - rajzfilmeken
2014.06.24. 17:26
Az adaptáció fogalma: adaptációnak nevezzük, ha egy irodalmi alkotást más művészeti ágban jelenítünk meg. Pl. film, képregény. A film megjelenése óta rengeteg adaptációt készítenek, gondoljunk az első még fekete-fehér rajzfilmekre, amelyeknek mesék voltak az alapjaik. Pl. Dzsungel könyve.
Ma is rengeteg adaptáció létezik, csak angol nyelvű adaptáció kb. 8000 darab. Természetesen az adaptáció nem ugyanaz, mint az eredeti mű. Általában átveszik az eredeti történetet, de gyakran kihagynak belőle részeket, mellékszereplőket. Mert minden film mögött ott áll egy rendező, aki a történetből azt mutatja be, ami a céljainak megfelel.
Ezen kívül a film a képkockákkal mesél. Amikor egy történetet olvasunk, akkor az írott szavakat látjuk, az író képzeletünkre bízza, hogyan képzeljük el. Pl. ad leírást a tájról, szereplőkről, de a mi képzeletünk teremti meg alakját. A filmeknél a rendező kész képeket ad nekünk, és a kép természeténél fogva, az elénk adott szereplőket ugyanúgy képzeljük el. Ezzel is irányít minket.
A mozgókép más eszköztárral, kódrendszerrel dolgozik mint az irodalom, tehát az átdolgozott változat szükségszerűen más lesz, mint az eredeti.
Az animációs film olyan film, amelyek térbeli alakzatok mozgatásával éri el a kívánt hatást, és vannak olyanok, amelyek a különböző kétdimenziós ábrázoló technikákra épülnek.
Az animációs film műfajának legnagyobb példányszámban készülő képviselői a rajzfilmek, az úgynevezett cell animációs filmek. Ez az eljárás onnan kapta a nevét, hogy a mozgás egyes fázisait külön-külön vékony, átlátszó celluloidlapokra festik. A felvétel során ezek a lapok a hozzájuk tartozó statikus (általában festett) háttérre kerülnek, és annak a figurán kívüli részét látni engedik. Így csupán a mozgó formákat kell megrajzolni és megfesteni (pl. Dargay Attila: Vuk. 1981).
Az alapötletet általában a film írója vagy rendezője adja. (A két szerep sokszor egyazon személyt. Ő készíti el az irodalmi forgatókönyvet, amelynek tartalmaznia kell a párbeszédeken és a monológok takar.) on kívül a helyszínek és a szereplők fontosabb mozdulatainak, viselkedésének, esetleg viseletének leírását. Ezután következik a képes forgatókönyv, a story-board elkészítése.
A story-board alapján (vagy annak elkészültével párhuzamosan) a grafikai tervező elkészíti az egyes jelenetek pontos kompozícióját, az ún. beállítást, megtervezi a figurák végleges rajzi karakterét és az egész film látvány- és hangulatvilágát.
Miután valamennyi rajz elkészült (ezek még papíron vannak), vagy kézi munkával, tollal, ecsettel, vagy xeroxeljárással át kell őket másolni azokra a celluloidlapokra, ahol aztán a kifestők a grafikai terveken megadott színminták alapján kiszínezik valamennyit, általában számítógéppel.
Ezek a kifestett cell-lapok és a hátterek az operatőrhöz kerülnek, aki a rendező (vagy az animátor) által elkészített kódrendszer (expozíciós lista) alapján fázisról fázisra felveszi az egész filmet. Ez a munka is rendkívül nagy türelmet és figyelmet követel.
Az operatőri szobából a nyersanyag a filmlaborba kerül.
|