Ezen kívül a film a képkockákkal mesél. Amikor egy történetet olvasunk, akkor az írott szavakat látjuk, az író képzeletünkre bízza, hogyan képzeljük el. Pl. ad leírást a tájról, szereplőkről, de a mi képzeletünk teremti meg alakját. A filmeknél a rendező kész képeket ad nekünk, és a kép természeténél fogva, az elénk adott szereplőket ugyanúgy képzeljük el. Ezzel is irányít minket.

A mozgókép más eszköztárral, kódrendszerrel dolgozik mint az irodalom, tehát az átdolgozott változat szükségszerűen más lesz, mint az eredeti.

Az animációs film olyan film, amelyek térbeli alakzatok mozgatásával éri el a kívánt hatást, és vannak olyanok, amelyek a különböző kétdimenziós ábrázoló technikákra épülnek.

Az animációs film műfajának legnagyobb példányszámban készülő képviselői a rajzfilmek, az úgynevezett cell animációs filmek. Ez az eljárás onnan kapta a nevét, hogy a mozgás egyes fázisait külön-külön vékony, átlátszó celluloidlapokra festik. A felvétel során ezek a lapok a hozzájuk tartozó statikus (általában festett) háttérre kerülnek, és annak a figurán kívüli részét látni engedik. Így csupán a mozgó formákat kell megrajzolni és megfesteni (pl. Dargay Attila: Vuk. 1981).

Az alapötletet általában a film írója vagy rendezője adja. (A két szerep sokszor egyazon személyt. Ő készíti el az irodalmi forgatókönyvet, amelynek tartalmaznia kell a párbeszédeken és a monológok takar.) on kívül a helyszínek és a szereplők fontosabb mozdulatainak, viselkedésének, esetleg viseletének leírását. Ezután következik a képes forgatókönyv, a story-board elkészítése.

A story-board alapján (vagy annak elkészültével párhuzamosan) a grafikai tervező elkészíti az egyes jelenetek pontos kompozícióját, az ún. beállítást, megtervezi a figurák végleges rajzi karakterét és az egész film látvány- és hangulatvilágát.

Miután valamennyi rajz elkészült (ezek még papíron vannak), vagy kézi munkával, tollal, ecsettel, vagy xeroxeljárással át kell őket másolni azokra a celluloidlapokra, ahol aztán a kifestők a grafikai terveken megadott színminták alapján kiszínezik valamennyit, általában számítógéppel.

Ezek a kifestett cell-lapok és a hátterek az operatőrhöz kerülnek, aki a rendező (vagy az animátor) által elkészített kódrendszer (expozíciós lista) alapján fázisról fázisra felveszi az egész filmet. Ez a munka is rendkívül nagy türelmet és figyelmet követel.

Az operatőri szobából a nyersanyag a filmlaborba kerül.