De mindennek ellenére a veszteséglista komoly! Első helyen áll a magyar gyermekirodalom. A válságban határhelyzethez jutottunk. A kérdés mostanában az, hogy megszülethet-e az eredeti magyar gyerekkönyv? Kell-e a rangos fordító, a művész illusztrátor? Lesz-e a születő könyvnek olvasója?

Hamvas Béla szerint a válság igazi átélése megrendülés, a határhelyzet felismerése. A határhelyzet kritikus pont, amelyen a dolgok átfordíthatóak. A kritikus ponton akkor sikerülhet túljutni, ha úgy viszonyulunk hozzá, mintha .már átéltük volna. Átélt helyzetként a bizonytalanságban elkezdhet nőni a bizalom. A kritikus pont legmagasabb foka az első lépés lehet a kibontakozásban. Ezt az első lépést a kultúrpolitika is készül megtenni. Az 1998-as év pályázatain a gyermekkultúra és a gyermekirodalom preferált téma.

Államalapításunk 1000. évfordulójára történelmi regény pályázatot hirdetünk, mielőtt végképp kihal a műfaj. (Az utóbbi években mindössze néhány regény született gyerekeknek a történelemről. Értavy Baráth Kata, Foky István, Gyócsi László regényei. Nógrádi Gábor kamaszai computerrel támasztják fel Kinizsit. Ő mostanában a gyerekek Új Zrinyiászát írta meg, ami élvezetes, szellemes játék a történelemmel.) Segíthetne a kibontakozásban, ha a kiadók nem tönkretenni, kijátszani akarnák egymást, hanem megteremtenék az áru körüli levegőt: reklámot, kritikát, gyerekkönyv klubmozgalmat. Legalább egy olyan folyóirat kellene, mint Bécsben a Tausend und ein Buch. S persze elkelne a Kinderliteraturhaus magyar mása is. De ebbe félszáz esztendő is beletelik!

Meg kellene nyernünk a pedagógust! Mások megnyerték. Amikor Ausztriában 88-ban sztrájkoltak a pedagógusok, az osztrák könyvklub 25 ezer tagot vesztett. – De hát esély kellene arra, hogy megnyerjük őket. Árva ország vagyunk itt Európában abban, hogy nálunk csak az óvodapedagógus és a tanító tanul gyermekirodalmat. A tanárképző főiskolákon pusztán fakultatív tárgy vagy egy-két előadás. Ott, ahol Petőfi és Weöres gyerekverset írtak, Babits és Lázár Ervin mesét! A tantárgy az egységes tanárképzés programjában sem szerepel, holott a nyolc osztályos gimnáziumba 10–14 éves kamaszok is járnak. Reméljük, mégiscsak megérünk változásokat ez ügyben. Az a korszerű tankönyv, amelyet az Osiris Kiadónál írnak (Bevezetés a gyermekirodalomba), az egységes tanárképzésre is számít. Ha belegondolok, lehet, hogy az első lépések egyikét úgy tesszük meg a kibontakozás felé, hogy mostanában igazán megélénkült a gyermekirodalommal való tudományos igényű foglalatoskodás. Borbély Sándor, Tarbay Ede munkáit megemlegettem. A gyermekkönyvek titkos kertje címmel könyvet írok magam is.

Próbáltam számba venni a remény apró jeleit. De arra, hogy mi a helyzet a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalomban, az őszinte válaszom csak ennyi: kritikus ponthoz érkeztünk. Próbáljuk átfordítani ezt a határhelyzetet addig, amíg van olvasónk!

A Kortárs gyermekirodalom és olvasói c. konferencia vitaindító előadása (1997. november 25., Petőfi Múzeum). Rendezte a Magyar Könyvtárosok Egyesületének gyermekkönyvtáros szekciója és az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) Magyar Egyesülete.