Miért szereti minden kisgyerekes ismerősünk, akihez idáig eljutott. Elöljáróbam még annyit, hogy a gyerek nem fog összeadni, kivonni, háromjegyűekkel osztani, szorozni, deriválni mire elolvassuk a köteteket. De  nem is kell. Sajnos sokan élnek abban a tévhitben, hogy az lesz jó matekos, aki már egészen kicsi korában el tud számolni százezerig. Gondolom nem fog senkit sokkolóan érni a hír, ha azt mondom, a matematika nem egyenlő egy kupac számmal, sem pedig a szorzótábla betéve tudásával. Sokkal inkább egyfajta gondolkodásmód. De hogyan lehet már az alapokat úgy letenni, hogy arra később szorzótáblát, és társait stabilan lehessen ráépíteni? Kockapaciék történetével mélyen a gyerekek tudatába ivódnak és biztos lábakon állnak majd a matematikai gondolkodás, és más létfontosságú alapfogalmak is, mint az  egy és a sok, tudni fog halmazokat összeállítani tárgyak egy csoportjából, valamilyen rendező elv szerint ismerni fogja a kerek/nem kerek fogalmát, érteni fogja, hogy mit jelent elől, hátul, középen hogyan kell számolás nélkül megállapítani a tárgyak közti egyenlőséget, egyenlőtlenséget hogyan kell tárgyakat összehasonlítani magasságuk, szélességük, hosszúságuk szerint, jobb-bal közti különbséget, begyakorolja az éjjel-nappal, reggel, este váltakozásait a hét napjait játszik geometriai formákkal (négyzet, kör, téglalap, háromszög) kialakul a számfogalma, látni fogja a mennyiségek közti különbséget 1-10-ig  észrevesz tárgyakat, amiket párosan használunk. Voltaképpen az ovis "tananyagot" foglalja magában, amiket egy 3-6 éves korú gyereknek ismernie kell, mire iskolába kerül. Bár az előző két mondatban szerepel a "tananyag" és a "kell" szó is, ami szembemegy az ovis egzisztencia lényegével, de megnyutatásként álljon itt: a gyerekek nagyon szeretnek ezekkel a fogalmakkal játszani, várják és örömmel fogadják az ilyen alkalmakat.  Kinek van: magasabb? szélesebb? kerek?   A szerzők a történet első részét elsősorban a 4 éveseknek, míg a másodikat inkább az 5 éveseknek ajánlják. Saját tapasztalat alapján azt mondhatom, hogy ha egy 3-3,5 éves érdeklődik az ilyen játékok iránt, akkor nyugodtan bele lehet vágni, mert érteni fogja.     A kötetek fejezetei úgy épülnek fel, hogy a mesék mellett található a szülőknek szóló apróbetűs részből megismerjük a fejezet célját, aprólékos tanácsokat kapunk az egyes fogalmak megismertetéséhez, az olvasás módjához is. Végül két-, három-, olykor négyféle játékötletet adnak az adott részben megismert fogalmak elmélyítéséhez. Néhány helyen a fejezetek közben nagybetűvel szedett, gyerekeknek szóló kérdések szerepelnek, kapcsolódva az ismertetett fogalmakhoz. (Lásd fenti kép.) Az olvasás után pedig jöhet a játék. Mondok pár példát. Az első fejezetben megismerjük Pipacskát és az egy és a sok fogalmát. Kiválaszthatunk például a sok játékautó közül olyat, amiből csak egy van (pl. piros), és ezt megmutathatjuk a gyereknek, jól elkülönítve a többitől, vagy a sok sárga építőkocka közül azt az egyet, amelyik kék. Egy későbbi fejezetben ki kell választani egy kupac tárgyból a kerek dolgokat. Banálisnak tűnhet, de ha azt mondom, hogy ezzel a gyerek halmazokat kezd el kialakítani, akkor már kicsit komolyabb színezete lesz a feladatnak, nem? Egy másik kedvenc elfoglaltságunk a szülinapos fejezetből származik. Itt Pipacskáék vendégeket hívnak, hogy megünnepeljék Kockapaci születésnapját.  De jut-e mindenkinek szék, és tányér? Itt az ugyanannyi kevesebb, több fogalmával játszunk. Korongok segítségével gyakoroljuk a ráhelyezést, amellyel megállapítjuk, hogy mennyi hiányzik, vagy mennyivel van esetleg több. Rendeztünk mi is szülinapot, ahol játéktányérokat és poharakat tettünk egymás mellé, hogy lássuk jut-e az összes vendégnek. Az olvasáshoz az alábbi tanácsokkal látnak el bennünket: heti két fejezetnél többet ne olvassunk, fejezetek között játsszuk többször az aktuális fogalmakat gyakoroltató játékokat, célszerű előre elolvasni a fejezeteket, hogy mielőtt a gyerekenek felolvassuk tisztában legyünk a fogalmakkal, elő lehessen készíteni a játékokat. A könyv mellett szóló számtalan érvek egyike: a játékokhoz szükséges anyagigény minimális költségvetésű. A legtöbb háztartásban már eleve megvan, vagy olcsón beszerezhetőek. Ilyen lehetséges kellékek: kövek, kagylók, kisautók figurák (nálunk dinók) játék étkészlet építőkockák gombok, különböző méretben és színekben (pl. piros, sárga,  kék) geometriai formák kartonból korongok, számolópálcikák számkártyák (második kötethez)         Bényei Judit szerint ez a szinte egyedülálló könyv játékosan ismerteti meg az egészen kis, 3-4 éves gyerekeket a matematikai gondolkodás alapfogalmaival.   „Az orosz szerzőpáros ’70-es években írott könyve csöppet sem öregedett. A magyar Varga Katalin műveihez hasonlóan (Én, Te, Ő vagy a Mosó Masa) meseként is elbűvöli hallgatóit és észrevétlenül vezeti be őket a matematika világába” - hangsúlyozta. Szerinte a kötet a szülőknek didaktikailag jól felépített segítséget nyújt az ismeretek átadásához, és az olvasáson túl további hasznos és élményszerű, játékos együttlétet biztosít a szülő és gyerek számára, mert a „tanultakat” a mindennapi tevékenységek során és játék közben is élvezettel lehet „gyakorolni”.   Hozzátette: a könyv illusztrációi bájosak és jól közvetítik a kis történetek konfliktusait a tudásanyaggal együtt. Szerinte még nagyobb élmény lehetne a gyerekek számára a könyv, ha a történetet magát valódi gyerekkönyv formátumban is kiadnák és ezt a változatot szülői kézikönyvként lehetne lapozgatni. Ez megkönnyítené a feladatok végrehajtását is és az önálló felidézést, mert a könyv ily módon egész biztosan sokszor forgatott kinccsé válna. Bényei Juditot az értékelés szempontjairól, mesélésről, gyerekkori kedvencekről faggattuk. Augusztusban egy matematikai kedvcsináló mesekötet lett a hónap könyve – miért pont erre a műre esett a választása? Alapvetően milyen szempontokat vett és vesz figyelembe az értékelésnél? Kiváló matematikatanáraim voltak, akik megtanítottak arra, hogy a matematika nem csupán egy tantárgy, hanem a hatékony gondolkodásmód alapja, ami mindenki számára nélkülözhetetlen. Nem kell ahhoz matematikusnak lennünk, hogy mindennap szükségünk legyen problémamegoldó készségekre, rendszerezési képességre, logikára stb., tehát alapvető matematikai látásmódra, ahhoz, hogy ésszerű döntéseket hozzunk, melyek saját életünket, illetve másokhoz és a környezetünkhöz való viszonyunkat szervezik. A könyv a matematikai gondolkodást már 3-4 éves korban segít megalapozni, játékosan, mesébe ágyazva, a gyerekek számára átélhető kisvilágot teremtve. A szülők számára is hiánypótlónak vélem a könyvet. Eszközöket, jól felépített módszereket ad a kezükbe, ami konkrét segítséget nyújt a nevelésben. Élvezetes és észrevétlenül is hasznos, közös időt tölthetnek együtt a szülők a könyv révén a gyerekeikkel, ami mindkét fél számára örömöt okozhat. Ezek a pozitív élmények valószínűleg segítenek a játékos „tanulásban” is, főleg, ha nem „tanítani” akarunk, hanem élvezni a közös elfoglaltságot gyermekünkkel. A könyv lehetőséget teremt az önfeledt azonosulásra a hősökkel. Ez és az örömteli együttlét kell, hogy felkeltse a gyerekek kíváncsiságát és tudásvágyát, ezt erőltetni a gyerek akarata ellenére nem szabad persze. Ha visszagondol a gyerekkorára, melyik az a gyerekkönyv, amelyikre a legmarkánsabban visszaemlékszik? Vagy azért, mert azt olvasták fel a legtöbbször, vagy azért, mert gyerekként ön azt olvasta el legelőször? Amikor még a szüleim olvastak nekem, a Boribon és Annipanni meg Pöttyös Panni történetei voltak a kedvenceim. Pont olyan egyszerű kis történetek ezek, amelyek egy kisgyerek számára ismerős helyzetekhez kötődnek, épp úgy, mint a Pipacska és Kockapaci esetében. Ami viszont igazán nagy kedvencemmé vált később, önálló olvasóként az a Mary Poppins-sorozat volt. Mindig vártam, hogy megkapjam a következő részt a nagynénikémtől, aki a legfontosabb gyerekkori könyveimet választotta számomra. Nyolc-kilencévesen nagyon szerettem volna olyan önálló, izgalmas, mégis törődő személyiség lenni egyszer, mint Mary! De valószínűleg ahhoz is hozzájárult, hogy később a csíkos könyvek nagy rajongójává váltam, ami kiemelkedő nőalakok történetével ismertetett meg több nemzedéket és nyújtott mintát a női sorsokról, regényes formában. Ha mostanában bemegy egy könyvesboltba, milyen szempontok alapján választ gyerekkönyvet? Fontos számomra, hogy a könyv eredeti látásmódot képviseljen, történetével elvarázsoljon, elgondolkodtató kérdéseket vessen föl. Ugyanakkor vizuálisan is legyen egyedi. A könyv megjelenése és illusztrációi ne szolgai módon viszonyuljanak a tartalomhoz és ne egyszerűsítsék le a befogadást, hanem izgalmasan tegyenek hozzá a szöveghez, inspirálják a továbbgondolást. Ezt különböző életkorban eltérően lehet elérni, így nem mindegy, hogy a könyv illeszkedik-e a gyerekek befogadási sajátosságaihoz. Fontos számomra elképzelni, hogy az, akinek a könyvet szánom, tud-e majd azonosulni vele. Vagyis, a jó gyerekkönyv-választáshoz (de bármilyen könyvéhez), fontos, hogy alaposan elgondolkozzam annak az igényeiről, aki a könyvet kapja majd. A saját gyerekeinek szokott felolvasni? Mit gondol, az esti mesemondásban mi a fontosabb: a történet? Vagy aki meséli? Vagy az, ahogyan mesél? Mindhármat fontosnak találom. Időnként az egyik, máskor a másik szempont erősebb lehet, de ezek alapvetően mind befolyásolhatják, hogy mi válik a kedvencévé annak, akinek olvasunk. Saját „felolvasói” tapasztalatom alapján mégis azt mondanám, hogy az együtt töltött idő intimitása, a felolvasás családi „szertartássá” válása különösen megerősítheti a kötelékeket szülő és gyermek között. Ha Szívünk rajta-matricát tehetne valamelyik gyerekkori kedvencére, melyik lenne az? Biztosan tennék ilyet Janikovszky Éva könyveire, amelyeket szintén nagyon szerettem, szerintem még ma is teljesen megfelelnek az előbb leírt szempontjaimnak. A gyerekemnek olvasott könyvek közül Astrid Lindgren írásait választanám, különösen a Juharfalvi Emilt. Azt gondolom, ez a két szerző nagyon sok mindenben rokon és mindketten jelentősen hozzájárultak a gyerekkor átértelmezéséhez, a gyerekek szempontjából egyenrangúbb világ alakulásához. Ha a kortársak közül kellene kedvenc szerzőt és művet megneveznie, kik és mik lennének azok? Berg Judit Rumini-sorozata, Varró Dániel Maszathegy című könyve, sok verses kötet például Tóth Krisztinától, Lackfi Jánostól és Szabó T. Annától. De, szerencsére, egyre több jó gyerekkönyv van, így nehéz egyet-egyet kiemelni. Köszönhetően a szerzők, az illusztrátorok, a gyerekkönyvkiadók és a gyerekkönyvesboltok színvonalas munkájának az elmúlt 15-20 évben, ma igazán jó dolog gyerekkönyveket válogatni és olvasgatni.