A három csibe |
francia népmese |
2018.09.24. 19:32 |
|
Élt egyszer egy tyúkanyó. Ennek a tyúkanyónak volt három csibéje. Az egyik vörös, mint a róka, a másik fekete, mint a korom, a harmadik pedig fehér, mint a frissen esett hó. S mert rosszak voltak és engedetlenek, tyúkanyó egy napon elkergette őket.
Ment, ment a három kiscsibe, addig mendegélt, míg egy irdatlan nagy erdőbe nem ért. Ott egy kis tisztás szélén állt egy kicsi kis kunyhó.
A fekete csibe ajánlkozott, hogy majd megvizsgálja: jól zár-e a kilincs. Azzal már be is röppent a kunyhóba, és úgy magára csapta az ajtót, hogy azon egy lélek sem juthatott be. Csúfondárosan kiáltott ki az ablakon:
- Künn tágas, benn szoros! Építsetek magatoknak másik kunyhót!
|
|
A házikó |
orosz népmese |
2017.05.10. 07:38 |
|
Állt a mező közepén egy házikó. A közelében szaladgált az incifinci egérke. Mikor megpillantotta a házikót, megtorpant, és azt kérdezte:
– Házacska, házikó! Vajon ki lakik benne?
Senki sem válaszolt. Az egérke bement a házikóba és úgy döntött, itt fog élni.
|
|
A kakas és a pipe |
magyar népmese |
2018.03.02. 22:09 |
 Volt az erdő kellős közepén egy kakas meg egy pipe. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek.
Találtak aztán egy szem vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipe gégéje. Hát azt mondta a pipe:
- Menj gyorsan kakaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfulladok.
Szalad a kakas a kúthoz.
- Jaj, édes kutam, adjál vizet, vizet viszem kispipémnek, mert megfullad a vadkörtétől.
|
|
A kakas meg a szélkakas |
Andersen |
2018.03.02. 17:30 |
Élt egyszer két kakas; az egyik a szemétdomb ura volt, a másik a háztetőé. Hetyke és gőgös legény volt mind a kettő, és szakadatlan versengtek egymással, melyikük ér többet. Mit gondoltok, melyikük? Különben akármit gondoltok, nekünk megvan a magunk véleménye.
A baromfiudvart deszkapalánk választotta el a szomszéd udvartól, amelyen egy szemétdomb állt; a tetején uborkainda nőtt, s rajta egy hatalmas uborka pöffeszkedett; nagyon büszke volt rá, hogy szemétdomb a hazája.
- Hiába, az előkelőségre születni kell! - mondogatta. - De én azért nem bizakodom el, hiszen nem mindenki születhet uborkának, egyszerűbb lényeknek is kell lenniük a világon. Nem szabad lenézni a tyúkokat, kacsákat, pulykákat sem odaát, hiszen azok is Isten teremtményei. Lám, a kakas megint ott hetykélkedik a palánk tetején. Neki persze más a hivatása, mint a szélkakasnak, aki magas állásban van, de még csikorogni sem tud, nemhogy kukorékolni! Neki se tyúkja, se csibéje, csak magára van gondja, és zöld penészt izzad. Az a kakas ott a palánkon, az bizony keményebb kötésű legény! Ni csak, milyen táncolva lépked! S milyen megindító zene a kukorékolása! Nincs nála tehetségesebb trombitás a világon! Ha most átjönne ide, ha fölfalna mindenestül, s én fölolvadhatnék benne, boldogan halnék meg! - ábrándozott.
|
|
A kecskegidák meg a farkas |
magyar népmese |
2018.03.02. 22:10 |
 Volt egyszer egy kecske. Házikót csinált magának az erdőben, s ott nevelgette gyermekeit.
Mindennap elment a kecske az erdőre eledelért. Valahányszor elment, megparancsolta gyermekeinek, hogy az ajtót zárják be jó erősen, s ki ne nyissák senkinek. Ha visszatért az erdőről, megkopogtatta szarvával az ajtót, s ezt énekelte:
Gidácskáim, kiskecskéim!
Nyissátok ki, csemetéim,
anyácskátok érkezett meg,
édes tejet hozok nektek!
Jártam bent a fenyvesekben,
selymes, finom füvet ettem,
hideg forrásvizet ittam,
tőgyemből a tej kibuggyan,
onnan körmeimre cseppen,
körmeimről földre csurran.
A gidák meghallják az anyjuk szavát, s kinyitják az ajtót. A kecske megeteti őket, s újra kimegy az erdőre, a gidák jó erősen bezárkóznak, s úgy várják az anyjukat.
|
|
A két borsökröcske |
magyar népmese |
2016.04.18. 18:32 |
|
Hát volt egyszer egy igen-igen szegény ember, szomszédjában lakott még egy nálánál is szegényebb. Az egyiknek fia volt, a másiknak leánya. Kapták magukat a szegény emberek, s összeboronálták a legényt s a leányt, hogy ha már annyiban van: legyen egy kódus tarisznyából kettő.
Azt mondja egyszer az ifjasszony az urának.
- Hallá-e! Kied, az igaz, hogy nincs pápista hiten, de próbáljon egyet: böjtöljön meg egy pénteket, hátha adna az Isten valamit.
|
|
A kevély kiskakas |
Kormos István |
2016.02.18. 18:05 |
|
 Hol volt, hol nem volt, volt egy kevély kiskakas,
tarka tollas, tarajas, piros lábú, piros csőrű,
begyeskedő kiskakas.
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
Ez a kevély kiskakas, tarka tollas, tarajas,
talált egyszer az úton, nem az úton: a kúton,
talált egy szem gyöngyöcskét -
csillogó, villogó, kényes, fényes gyöngyöcskét.
Ejhaj, csibekas!
Megörült a kiskakas.
|
|
A kisegér |
indián mese |
2018.10.01. 19:15 |
 Egér asszonyságnak és Egér uramnak volt egy egér kislányuk. Ez az egér kislány nőtt, növekedett, és mindenfelé tudták már, hogy ő a világ legszebb kisegere. Oly szép volt, hogy Egér asszonyságnak mi jutott eszébe, mi nem: gondolta, férjet kerít neki. Egér uram is segített, de csak úgy, hogy bólogatott, meg a farkincáját csóválta, mert afféle férjuram módjára a fejtörést és a döntést átengedte Egér asszonyságnak. Gondolt is ő az égvilágon mindenkire, aki a drágalátos kis egér leánykájának méltó férje lehetne; de mindegyiknek megvolt a maga hibája. Az egyiknek túlontúl hosszú volt a farka, a másiknak bozontos-nagy volt a bajusza, a harmadiknak hiányzott a foga. Egyik sem volt arra érdemes, hogy ekkora magas kitüntetés érje. Hosszú tűnődés után Egér asszonyság és Egér uram gondolatai a Nap körül állapodtak meg. Alig várták, hogy jöjjön a hajnal; és mihelyt gurigás szekéren begördült, így szólították meg:
|
|
A kiskacsák |
Gárdonyi Géza |
2018.09.18. 22:04 |
|
Még javában tartott a tél, mikor Kácsa anyó ráült a tojásaira. Kilenc tojása volt összesen. Tudta azt Kácsa anyó, hogy abból kilenc kiskacsája lesz. Mikor a hó elment, Kácsa anyó fülelni kezdett a tojásokra.
- No, melyitek él már? Amelyik él, zörgessen.
Egyszer csak megkoppant az egyik tojás. Gyönge kopogtatás hallatszik belőle. Kácsa anyó behorpasztotta az orrával a tojást, hát kibukkan ám egy kis sárga ostoba fejecske a tojásból, és azt mondja vékony gyerekhangon:
|
|
A kiskakas gyémánt félkrajcárja |
magyar népmese |
2016.03.05. 01:50 |
|
Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kiskakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt.
Arra megy a török császár.
Meglátja a kiskakasnál a gyémánt krajcárt, azt mondja neki:
- Kiskakas, add nekem a gyémánt félrajcárodat!
- Nem adom biz' én, kell a gazdasszonyomnak.
De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincses kamrájába.
A kiskakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:
- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
A török császár, csakhogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kiskakas az ablakába repült. Onnan kiabálta:
- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
|
|
A kismalac és a farkasok |
magyar népmese |
2016.04.29. 12:00 |
|
Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén.
Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magában, odamegy egy nagy ordas farkas, beszól az ajtón:
|
|
A kutya meg a nyúl |
Benedek Elek |
2018.03.02. 22:14 |
Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén
minden állat békességben
éldegélt a föld színén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
mint a kutya meg a nyúl!
Erdőn, mezőn együtt jártak,
együtt ettek, együtt háltak;
megosztották, amit fogtak,
szóval: jó barátok voltak.
Egyszer, hogy a tél beállt,
és a hideg hó leszállt,
azt mondja a füles nyúl:
– Rakjunk tüzet, kutya úr!
|
|
A legerősebb állat |
magyar népmese |
2016.04.29. 14:33 |
|
Élt egyszer az erdőben egy medve és egy farkas. Aszályos, rossz esztendő volt, nem sok ételhez juthattak. Mindkettőnek már jó ideje az forgott az eszében, jó volna ellátogatni az emberek éléskamrái, istállói felé. Összetalálkozik egyszer a medve a farkassal.
Azt mondja a medve:
- Jó reggelt, farkas koma!
Válaszol a farkas:
|
|
A Lepke cipője |
Bolla Gábor |
2016.02.18. 17:38 |
 Pille Pali egy fűszálon ébredt fel, amikor az első napsugarak megérintették a csápocskáit. Hamar kitárta a szárnyait a fény felé, mert csak akkor tud repülni velük, ha felmelegednek. Megmosta az arcát egy csepp hűvös, reggeli harmatban, felhörpintett egy másikat, majd elrugaszkodott a fűszálról.
Vidáman lebegett a kergetőző, könnyű szellők hátán. Táncoló pitypang ernyőcskék között szállt csapongva és látta, hogy lent a réten ezerféle, szebbnél-szebb virág nyílik. Ennek nagyon megörült, mert szívesen szívogatott volna egy kis mézédes nektárt. Így hát lassan leereszkedett egy kamillaágra, ahol rátalált hamar a finom eledelre. Ott kényelmesen elhelyezkedett, és eszegetett. Hírtelen megpillantott egy nagy bogarat a földön, éppen a kamillabokor alatt.
|
|
A medve, a farkas, a róka, meg a nyúl a Margit napi vásáron |
|
2020.04.15. 21:31 |
 Egyszer a medve, a farkas, a róka meg a nyúl elégedetten üldögéltek együtt a zöld erdei házikóban. Akkor megszólalt a róka:
– Mi lenne, ha egyszer mi is elmennénk Mediásra, a Margit-napi vásárra? Azt mondják, ott lehet aztán igazán szórakozni!
A medve azt felelte rá:
– Hát ami azt illeti, én bizony már öreg vagyok, hamar el is fáradok, de ha a farkas koma velünk jön, és vigyáz ránk, akkor nem bánom. Nélküle azonban nem megyek, mert az emberek hamisak és gonoszok!
– Micsoda? Biz én nem félek tőlük! – kiabálta dacosan a farkas. – Veletek tartok, így hát ne féljetek, nem érhet benneteket semmi baj vagy szégyen!
– Én is, én is veletek megyek! – kiabálta lelkendezve a nyúl.
– Elhallgatsz rögtön, te kölyök? – szólt rá a róka. – Te még nagyon tapasztalatlan vagy. Csak bámulnál szájtátva, és bajba rántanál bennünket!
Erre a nyuszi odasimult a farkashoz, mintha csak azt akarná mondani:
|
|
A muzsikálni tanuló állatok |
magyar népmese |
2016.02.18. 16:25 |
 Ment hazafelé a favágó az erdőből, nyakában a tarisznya, vállán a fejsze, kezében egy jókora furkósbot. Szembejött vele a medve:
- Te favágó, nagyon éhes vagyok, megeszlek!
- Ne egyél meg, medve koma - kérlelte a favágó -, inkább megtanítalak szépen dudálni!
- Hű, az jó lesz, dudálni már régóta szerettem volna!
A favágó a medve közelébe húzódott, ráhúzta bõrtarisznyáját a medve fejére.
- No, most már dudálj, medve koma!
A medve belemormogott a bõrtarisznyába, kapálódzott, de hirtelenjében nem tudott szabadulni. Továbbállt a szegény favágó, nem nézte a medve kínlódását.
|
|
A muzsikás kismalac |
|
2020.02.05. 19:35 |
|
Írta: Kormos István, illusztrálta: Buzay István. Móra Könyvkiadó, 2017., 80 oldal
 Hol volt,
hol nem,
volt egy ember –
Annak pedig sok jószága,
földje,
háza;
volt csordája
és gulyája,
birkanyája,
nagy kondája,
számolatlan, mint az erdő,
messze látszó, mint a tenger.
Disznókonda közepén
egy kis kurtafarkú malac,
amolyan épp három arasz,
szőre göndör,
farka pöndör,
kicsike növendék disznó
élt a legelő füvén.
|
|
A nagy tengeri kígyó |
Andersen |
2018.03.02. 17:57 |
 Volt egyszer a tenger mélységes mélyében egy halacska; igen derék családból származott, a nevére már nem emlékszem, talán a tudósok megmondják. Ennek a kis halnak ezernyolcszáz testvére volt, egyforma idős valamennyi. Nem ismerték se apjukat, se anyjukat, ahogy a világra jöttek, mindjárt maguknak kellett megkeresni a kenyerüket. Úszkáltak hát a mindennapi betevő falat után, s ez inkább mulatságos volt, mint fáradságos. Annyi vizet ihattak, amennyi jólesett, övék volt az egész tengeri világ, ennivaló került itt is, ott is; ki-ki úgy élt, ahogy a kedve tartotta, ki-ki a maga útjait járta.
A napfény átsütött a tiszta vízen, levilágolt a tenger mélyére, a vízi birodalomba, amelyet csodálatos lények népesítettek be; egyik-másik olyan roppant nagy volt, a szája olyan óriási kapu, hogy egyszerre benyelhette volna mind az ezernyolcszáz testvért. De azok nem féltek, mert még egyikük se járta meg.
|
|
A nagyhatalmú sündisznócska |
Móra Ferenc |
2017.03.26. 18:34 |
 Írta: Móra Ferenc, illusztrálta: Reich Károly. Holnap Kiadó, 2014., 16 oldal
Kerek erdő közepében, jegenyefa tetejében vidoran munkálkodott a pirossapkás Harkály mester. Kis baltácskájával sorra megkopogtatta a hernyóházacskák ajtaját:
- Gyertek ki egy kicsit a friss levegőre, hernyócskák. Fogadom, vissza sem mentek többet, ha egyszer az orrocskátokat kidugjátok.
S amilyen jóakarójuk Harkály mester a hernyócskáknak, még most is költögetné őket, ha föl nem dörmög hozzá valaki a fa tövéből:
- Hallod-e, te erdei ács, ki az úr az erdőben?
Harkály mester máskor erre a kérdésre mindig leugrott a legalsó ágra, szárnya alá dugta a piros sapkáját, s azt felelte alázatosan: - Tányértalpú, lomposfarkú, tipe-topa Mackó!
Most azonban meg se billentette a sapkát. Csak úgy félvállról vetette oda a fahegyről.
|
|
A nyulacska harangocskája |
magyar népmese |
2016.10.24. 12:46 |
 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája a fán van. Kérte a fát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza.
Ekkor a nyulacska elment a fejszéhez, és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fejsze nem vágta ki a fát.
Most a nyulacska elment a köszörűkőhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fát, hogy a fa adja vissza a harangocskát. De a köszörűkő nem fente meg a fejszét.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
Hol volt, hol nem volt, volt egy kevély kiskakas,
Volt egyszer a tenger mélységes mélyében egy halacska; igen derék családból származott, a nevére már nem emlékszem, talán a tudósok megmondják. Ennek a kis halnak ezernyolcszáz testvére volt, egyforma idős valamennyi. Nem ismerték se apjukat, se anyjukat, ahogy a világra jöttek, mindjárt maguknak kellett megkeresni a kenyerüket. Úszkáltak hát a mindennapi betevő falat után, s ez inkább mulatságos volt, mint fáradságos. Annyi vizet ihattak, amennyi jólesett, övék volt az egész tengeri világ, ennivaló került itt is, ott is; ki-ki úgy élt, ahogy a kedve tartotta, ki-ki a maga útjait járta.
