OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Az évtized legizgalmasabb gyerekkönyvei - 4. rész
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2024. December
HKSCPSV
25
26
27
28
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KÜLFÖLDI IFJÚSÁGI IRODALOM 13-14 ÉVESEKNEK
KÜLFÖLDI IFJÚSÁGI IRODALOM 13-14 ÉVESEKNEK : Minden - A török szőnyeg (1)

Minden - A török szőnyeg (1)

  2013.07.26. 11:01

Finom szövésű szőnyegek– Az ott!

Apám a szőnyegre mutat, amit utolsónak hozott be a kereskedő. Leguggolok a szőnyeg mellé, és nagyon óvatosan megérintem a szegélyét. Sima és meglepően puha a kezemben, mint az édesvíz. Arany és kék színű, keskeny sötét szegéllyel. Az állat figurákat bonyolult minta keretezi: a struccot, tevét, kígyót meg a különféle furcsa, piros, narancssárga és világos zöldesbarna színű fantázialényeket. Némelyik állat és minta ugyanolyan kávészínnel körülrajzolt, mint a szőnyeg szegélye; a többi minta átmenet nélkül lesz arany és kék, mintha a színek fejest ugrottak volna a szőnyegbe és furcsa állatokká folytak volna össze.

– Akar venni? – kérdezi tört angolsággal a kereskedő.

– Olcsó ár… Nagyon szép…

A szőnyegárus alacsony és vékony; ráncos, keskeny arca sötét és széltől barázdált. Az orra ferde, mintha egyszer eltört volna és nem egyenesítették volna ki. A karja vékony és göcsörtös, mint egy almafa legvékonyabb ága, de úgy hozza-viszi a szőnyegeket, mintha semmi súlyuk nem lenne. A lába is olyan könnyedén mozog, hogy a lépései különös balettelőadásra hasonlítanak. A szeme sötétbarna és nagyon barátságos, de a barátságosság mögött valami furcsa büszkeség is villan benne. Mintha becsületbeli ügye lenne a kedvesség, s ez látszana a nagyon egyenes válla közt. Pedig pénze az apámnak van, nem neki.

 

– Igen, ez a legszebb – mondja megint az apám, és odabólint az eladónak. – Ugye, Inga?

A szőnyegárusról az apámra nézek, és érzem, ahogy fölkúszik az arcomon a bizsergető arcpír.
Szeretnék gyorsan igennel válaszolni. Nincs szükségünk szőnyegre, mondaná az anyám. Egyébként sincs sok mindenre szükségünk, mert mindenünk van. A szüleim ugyan nem így gondolják, de az anyám inkább távoli utazásokra és a konyha átépítésére költené a pénzt, nem török cuccokra meg szőnyeg re.

– Nem, Inga? – ismétli apám, és felém fordul, kicsit fölemelte a hangját, és már majdnem ott tartok, hogy emlékeztetem anyám szavaira, de kiszáradt a nyelvem, és nem akar megmozdulni, hogy mondjon valamit. Talán jobb is így, mert örülök, hogy kikérte a véleményemet. Ez nem fordul elő gyakran, most együtt kirándulunk, csak mi ketten, ilyen sincs túl gyakran. De a bátyám és a két húgom inkább strandolni szeretnek, minthogy romokat nézzenek, úgyhogy ők a parton maradtak, ahol vízimotorozni és strandröplabdázni lehet a többi gyerekkel. Anyukám is legszívesebben csak napozik.

Apám vékony szájjal, hunyorogva mosolyog, úgy ahogy már láttam tőle, de nem rémlik, mikor vagy hol. Amikor így mosolyog, vissza kell tartanom a lélegzetemet, akkor is, ha nincs már több hely annak a sok levegőnek a tüdőmben.

– Igen – mondja hangosan a kereskedőnek, anélkül hogy kivárná a válaszomat. Ebben a pillanatban mégiscsak engedelmeskedik a nyelvem. Bólogatok és egy suttogott igen kijön a számon a levegővel együtt, amit egész lassan, hang nélkül kiengedek a szám jobb sarkán.

De az apám már elfordult, szóval csak az eladó hallja a válaszomat. Nemcsak a szeme mosolyog széltől barázdált arcán, hanem a válla is, de nem akarok visszamosolyogni, hanem inkább előhalászom a mobiltelefonomat a kis táskából, és úgy teszek, mintha nem létező üzeneteket olvasnék.

A kereskedő hátraszólt valakinek, s bár én senkit sem látok, nemsokára mégis bejön két fi ú egy tálcával. Teáskannát és szép kis poharakat hoznak, aranyszínű mintákkal díszítve. A fiatalabbik fiú, aki velem egyidősnek tűnik, teát tölt, és apám felé nyújtja a tálcát, hogy vegyen egy pohárral. A kereskedő int, hogy én is vegyek egyet, de nem szeretem a teát, és megrázom a fejem.

– Nem, köszönöm – mondom pár szavas angoltudásommal.

Ülünk a padon egy féltető alatt. Olyan, mint egy terasz, egy nyitott szőnyegüzlethez tartozik. Egy kis tér egyik sarkában van, a tér közepén kiszáradt szökőkút. Fárasztó nap volt. Korán el indultunk ma reggel a panzióból, először taxival mentünk Bodrumig, majd busszal a többi dánnal együtt Milászon át Epheszoszig. Megálltunk egy étteremnél reggelizni; tojást és fehér sajtot adtak, ami nem ízlett. Azután vehettünk vizet és pisztáciát. A buszon émelyegni kezdtem, de egyetlen egyszer se panaszkodtam. Akkor sem, amikor több órán keresztül a régi romok között gyalogoltunk a tűző napon. Epheszosz valaha óriási város volt, könyvtárral, templomokkal, teraszos házakkal, síremlékekkel és diadalívre emlékeztető építménnyel. Még színházuk is volt. Amfiteátrumnak hívják, mondta apukám. Epheszosz először görög volt, aztán római – ezért európai és egyáltalán nem török, magyarázta apám. Mindent sokkal jobban tudott, mint az idegenvezető, és jó volt vele sétálni, akkor is, ha nem nagyon érdekel a történelem meg ilyesmi.

Apukámmal kettesben lenni, nos, ez szinte lehetetlen, ha az ember négy gyerek közül a második.

Általában csak akkor fordul elő, ha a saját számba harapok, hogy ne aludjak el, és ha szerencsém van, akkor néha, ha lemegyek a földszintre, már mindenki aludni ment, anyukám is, csak az apukám ül egy pohár bor mellett vagy újsággal a kezében, és akkor tudunk beszélgetni kicsit, ha olyan kedvében találom. De ez nem túl gyakran fordul elő, szóval a mai szinte ünnepnap, igen, még jobb, mint amikor betöltöttem a tizenegyet és az egész osztály meglátogatott.

Ezért igyekszem annyira, én, aki egyébként gyakran, majdnem mindig, rossz fát tesz a tűzre, mosolyogni és nem panaszkodni és mindenben egyetérteni apámmal. Még akkor is, amikor megbotlottam egy több ezer éves lépcsőfokon, és vérezni kezdett a lábam, akkor se szóltam egy szót se. Rubin, rubinkövek, suttogtam csak magamnak olyan halkan, hogy én is alig hallottam, miközben néztem, ahogy rácsöpög a vér a kókadt gyomra, ami kevésbé volt antik. Aztán odafutottam apámhoz, és megfogtam a kezét.

A koromhoz képest nem vagyok kicsi, de kisebbnek tudom tettetni magam, ha kell. Ha csaknem felejtem el, ami gyakran előfordul. Visszafele Bodrumba más úton ment a busz, keskeny utakon, amelyek kígyószerűen föl-le tekeregtek a hegyormon, egyik a másik után, és én megint majdnem rosszul lettem. De végre megérkeztünk a faluba, amelyik a túra utolsó állomása volt, és ahol bőséges ebédet kaptunk egy étterem teraszán, ahonnan egy olívaligetre, apró vályogházakra és völgyekre láttunk, melyek nyugtalan barna-zöld tengerre emlékeztettek.

Rajtunk kívül mindenki más a teljes családjával jött, vagy házaspárok, és a jelek szerint aranyosnak találták, hogy az apám egyedül kirándult velem. Főleg a nők nyüzsögtek körülöttünk, az anyukák noszogatták a gyerekeiket, hogy kínáljanak meg az édességükkel és üdítőjükkel, és én igyekeztem a helyes arányban igen, köszönöm-mel és nem, köszönöm-mel válaszolni.

A legszívesebben senkivel nem osztoztam volna az apámon, úgyhogy minden kérdésre olyan röviden válaszoltam, ahogy csak tudtam, akkor is ha azért igyekeztem udvarias lenni. De az ebédnél mégis egy nagy közös asztalnál ültünk. Az apukám és egy vékony, nagyon barnára sült nő között ültem, aki úgy gondolta, hogy minden olyan aranyos rajtam: a sárga nyári ruhámtól kezdve a rózsaszín szandálomon át a szőke, totál idegesítő göndör hajamig minden, pedig a hajam sose akar engedelmeskedni, ahogy én magam sem, de ma legalább összetartja egy hajgumi. A néni szerint persze főleg az a tény, hogy apámmal egyedül jöttem el kirándulni, olyan, de olyan aranyos.

– Inga mindent megeszik – dicsekedett az apám a nőnek és a többi turistának, miközben rágtam a garnélarákot, aminek a páncélja a fogam közé ragadt. És ettem mindenfélét, aminek nem tudtam kiejteni a nevét, például ikembe corbasi, guvec és köfte. Ha lehúzom a függönyt a szemem mögött, és azt képzelem, hogy sakál vagyok a sivatagban, és egész nyáron nem ehetek mást, akkor bármit le tudok nyelni. Ebéd után még volt másfél óránk a busz indulásáig, és megnézhettük a templomot meg a kis üzleteket a téren, vagy bármit csinálhattunk, amihez kedvünk támadt. Az idegenvezető ugyan nem mondta, de világos volt, hogy szerinte leginkább vásárolnunk kéne ezt-azt, hogy ezért és nem másért álltunk meg ebben a faluban. És ez szerintem is jó ötlet volt, mert szeretek képeslapokat, teáscsészéket és ékszeres dobozokat nézegetni, vagy bármi mást.

Miután gyorsan meglátogattunk egy nagyon-nagyon régi templomot – ami közel sem volt annyira régi, mint Epheszosz, és egyébként is zárva tartott és csak kívülről lehetett megnézni –, megálltunk apukámmal a szőnyegkereskedő boltjánál.

Hihetetlen meleg van a téren, ahol a levegő és a nap valahogy úgy keverednek egymással, hogy az ember karja és fejbőre rögtön viszketni kezd, és alig kapni levegőt. De az árnyékot adó féltető alatt, az üzlet teraszán ventilátor keveri a levegőt, ezért ott jól el lehet üldögélni a hűvösben.

Az apám és a kereskedő hangosan és furcsán kapkodva beszélnek, és én nem tudom követni, mit mondanak, csak örülök apám lelkes hangjának, akkor is, ha kicsit nyugtalanná is tesz. Ezért kis idő múlva nehezemre esik nyugton ülni, és elkezdem ide-oda hintáztatni a lábamat, nehogy felugorjak és olyasmit csináljak, amit nem szeretnék. De aztán mégsem bírok nyugton maradni, lecsúszom a padról, megint leguggolok a szőnyeg mellé, és bevésem a mintákat az emlékezetembe: struccok, kígyók, krokodilok, fantázialények, vastag gyík vagy inkább vékony teknősbéka, tevék és szamarak. Meg egy csomó vonal, ami valami labirintusos játékot juttat eszembe, csak a bábuk hiányoznak hozzá. Némelyik állat rénszarvasra emlékeztet, pirosak meg zöldesbarnák, bár nem hinném, hogy élnek rénszarvasok Törökországban, úgyhogy valami másoknak kell lenniük.

Vagy lehet, hogy a törökök azt képzelik, vannak náluk rénszarvasok, mint ahogy mi Skandináviában napsütésről és meleg strandokról képzelődünk sötét téli napokon, miközben a havas eső mindent elcsúfít, és minden csupa latyak és nyirkos hidegség?

A szőnyeg olyan szép, hogy szinte ragyog. Tudom, hogy anyukám mérges lenne érte, mégis azt remélem, hogy apukám meg tud egyezni a kereskedővel az árban, és magunkkal visszük a szőnyeget.

Ha valakinek van otthon egy ilyen szőnyege, az olyan, mintha valahogy minden tökéletes lenne, akkor is, ha nem az. Mindig így vagyok a szépséggel, a puha és sima holmikkal, és ezért szeretném azt is, hogy egyenes hajú és jól nevelt legyek, mint a testvéreim, mert ők mindhárman rendesek és nem vadak és kuszák, mint a hajam meg én, aki ok nélkül furcsa dolgokat csinál, szóval a testvéreimet mindenki könnyebben a szívébe zárja, mint engem.

Néha a saját szívemben sincs elég hely magamnak.

De a szőnyeg… a szőnyeg az arany és kék és hihetetlenül finom meg sima, s ha csak ránézek, repes a szívem.

Az árus elmond ezt-azt a szőnyegről, hogy honnan való, mit jelképez a mintája, és hogy milyen különleges a fonál, én meg unatkozni kezdek. A fi ú, aki a teát hozta, a másik sarokban ül egy halom szőnyegen. Egyfolytában felém sandít, és én lenézek a ruhámra, hogy nem koszos-e vagy nem maradt-e vér a lábujjamon, de nem látszik semmi. Bár nem a lábamat nézi, azért lehúzom a ruhámat, hogy a térdemet is eltakarja. Majd végigsimítok a hajamon, és úgy meghúzom a hajgumit, hogy már fáj, hogy legalább az elülső tincsek hátrasimuljanak valamennyire.

Hátul a copfból összevissza kibuggyan a hajam: kezelhetetlen és túl meleg. A vastag copf melegíti a hátamat, megizzad tőle a nyakam. Anyukám nem engedi, hogy levágassam a hajam, ezért egyszer levágtam magamnak. De úgy meg csak égnek állt, úgy néztem ki, mint egy sündisznó, és még hajpánttal se tudtam lesimítani, úgyhogy még mindig jobb, ha hosszú, és hajgumival össze lehet fogni legalább egy részét.

A nagyobbik fiú, aki követte az alkudozást, felénk jön, és mond valamit az öccsének, aki erre föláll.

Integetnek nekem, hogy menjek velük, és két ékszeres vitrinre mutatnak az üzlet végében, majd rám néznek. A vitrinek sötét fából és vastag üvegből készültek, s teli vannak mindenféle színű ékszerrel.

Nem is tudom annak a sok különböző, csillogó drágakőnek a nevét. Aranyból is sok van, láncok és karkötők. Meg kagylóból fűzött láncok is, némelyik apró kővel és gyönggyel díszített. Az idősebbik testvér kinyitja az első vitrint, és kivesz pár aranyláncot, felém akarja nyújtani, de én megrázom a fejem.

Valahogy túlságosan finomak, felnőtt nőnek valók, nem nekem. Nem, nekem jobban tetszenek a kagylós láncok, főleg a színes kövesek. Az egyik szürke, fehér és kék színű kagylókból készült, és a közepén óriási, rovátkákkal és mintákkal díszített kék színű kő van, és biztos vagyok benne, hogy ez a legeslegszebb.

A kövön is látszik, mert egyszerre sima, kemény és selymes tapintású, akkor is, ha a mintától érdes, de ez csak csikizi a tenyeremet, ahogy az egyik kezemből a másikba csúsztatom. Valahogy az arany-kék szőnyegre emlékeztet a lánc.

Más láncokat is fölpróbálok, de csak a látszat kedvéért, mert megtanultam, hogy nem szabad túl érdeklődőnek mutatkozni, és közben egyre csak a kék köves láncot lesem. Még egyszer fölpróbálom.

Kétség sem fér hozzá: ez a legszebb. A tükörben kéknek és tisztának látszik a szürke szemem, és mintha a kő vonzana magára minden figyelmet, nem a hajam, ami a melegtől összevissza áll, mint a szögesdrót, és még az átlagosnál is göndörebb.

A tükörtől elfordulva apámra nézek, szólni akarok neki, hogy nézze meg a láncot, de miközben nyitom a szám, meggondolom magam. A kereskedőt figyelem, aztán megint apámat. Valami készülődik, csak nem vagyok benne biztos, mi. Mintha párbajoznának, de persze nem igazából.

– Apa – mondom végül mégis, suttogva és túl halkan, mert nem fordítja felém a fejét. 
Még egyszer megpróbálom kicsit hangosabban: 

– Apa! –, de még mindig nem hallja, és harmadszorra se: – Apa!

Tovább

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?