"Beindul a képzelet-mozi - … mert olvasni jó!"
2020.02.24. 17:03
„Gyerekkoromban, amikor megtanultam olvasni, és az első könyvet becsuktam, úgy éreztem, másik ember lettem. Mintha kinyílt volna előttem az egész világ. Ma sem tudok nagyobb csodát elképzelni, mint amikor a fehér papírlapon megelevenednek a fekete betűk.
Beindul a képzelet-mozi, és a kicsi fekete pöttyök életre kelnek. Ha valaki látja a fejében pörgő filmet, jó úton jár. Az olvasás élménye persze csak akkor teljesedhet ki, ha már megtanultunk olvasni. Amikor már nem jelentenek akadályt a mondatok, amikor már nem esünk pánikba egy-egy vastagabb könyvtől.
Aki nem tud olvasni, nem élvezheti az olvasás adta örömöket. Az olvasás megszerettetésében is nagy szerepe van például az újságoknak. Az újságok, a napilapok nagy előnye a könyvekkel szemben, hogy naponta számolnak be érdekes dolgokról. Újságot böngészve frissen tarthatja az agyát az ember. A jó újság olyan fontos, mint a friss levegő, amit vesz az ember. Nagy szükség van rá.
|
Magam, amióta megtanultam jól olvasni, elmondhatom, egyetlen igazán nagy szenvedélyem van, és ez az olvasás. Élvezet, de szakmai gyakorlat is számomra. Olyan, mint amikor Liszt Bachot játszott. Gyakorolt, de közben újabb dallamok születtek meg a fejében. Az olvasás segít abban, hogy a fejünkben alvó szavak életre keljenek és szórakoztassanak, elgondolkodtassanak minket.”
Forrás: Beindul a képzeletmozi – Csukás István az olvasásról a Sajtófesztiválon
(csodaceruza.hu)
„Aki gyerekeknek ír, megérinti a halhatatlanság”
„Sok hősömet az életből vittem át a meséimbe. Egy írónak nem kell mindent kitalálni, olykor elég, ha csak figyelek. Gyerekkoromban például Kisújszálláson tényleg volt egy Bagaméri nevű fagylaltos. Nekem már csak a mondókáját kellett hozzá költeni, hogy "Itt van, megjött Bagaméri, a fagylaltját maga méri."
Ennek az embernek még ma is élnek leszármazottai, akik borzasztó büszkék, hogy a nevük regényben és filmben is szerepel. A Nagy Horgász figurája is részben gyerekkori emlék. Emlékszem, elloptuk otthonról a zsákvarrótűt, meghajlítottuk, rákötöztük egy madzagra, azt meg egy nyírfavesszőre, és így fogtunk halat. Most is sok horgász barátom van, az ő történeteiket meg az én pecás élményeimet gyúrtam össze egy mesehőssé.
A népszerű író nem tartja játéknak, ahogy a mai fiatalok a számítógépen szórakoznak:
„Gyerekkoromban csavarogtunk, fára másztunk, madártojást ettünk, egyszóval olyan szabadok voltunk, amilyenről egy mai gyerek talán már nem is álmodhat. Azzal játszottunk, amink volt. Nem vitatom, hogy a mostani gyerkőcök sokkal tájékozottabbak és okosabbak, mint amilyen én voltam az ő korukban, de sajnos az érzelmi életük lényegesen szegényesebb. A komputer előtt ülő gyereknél nincs magányosabb. Játszani csak két vagy több lurkó tud. Lehet, hogy most megharagszik rám néhány pedagógus, de én azt mondom, hogy a játék még a tanulásnál is fontosabb. Hiszen ez is egyfajta okítás: minden játékban ott van a versengés, a győzelem, a vereség és a bajtársiasság próbája. A játék maga az élet.” (nagykaroly.szatmar.ro)
|
|