A mi nyulunk, értsünk szót, közepes nagyságú volt. Bár csak úgy körülbelül, Mivel nem áll, hanem ül. Üres az út délelőtt, így nem vették észre őt, se mozis, se fagyis (málnát kutyul a hamis) se közértes eladó, se rikkancs, a rikkantó, se rohanó emberek, se a szájtátó gyerek, (nem is csoda, háttal állt, lekötötte a plakát), se az álmos trafikos, mikor jött egy villamos. Csikorogva, csattogva, jött a 6-os kattogva, üvegablak, pléhtető, elől ült a vezető, hátul ült Cső Bendegúz, a nagybajszú kalauz, ölében a táskája, fejében a sapkája, nadrággombot, sárgarézt, számolta az aprópénzt, az ablaknál utasok élvezték a huzatot. "Nocsak vonal, átszálló, feltételes megálló!" Nem kaptak több huzatot, felálltak az utasok. Majd előre mentek mind hogy mi baj s mért állnak itt? A vezető mutogat: nézzétek csak a nyulat, ott ül, lenn a sínen, hogy zavarjuk el innen? "No - mordul Cső Bendegúz, a nagybajszú kalauz. - A nyílt pályán megállat e torzonborz vadállat! Biztos cirkuszból szökik, és azóta körözik! Tán harap is! Jobb lenne ha magától elmenne!" Felijedt a trafikos, mért állt meg a villamos? Odanéz a közértes, a fagyis is (bár mérges, sehogyse fogy a málna, pedig nagyon kínálja) s mert baj lehet, komoly is ajtóban áll a mozis, néz a rikkancs, szó, mi szó, ez itt egy szenzáció, nézik bárgyún szó nélkül: a sínen egy nyuszi ül! Végre jött egy kisfiú, iheg-liheg, nagyon fú, két kezével integet, "Enyém a nyúl emberek! Már mióta kergetem, lukat fúrt a ketrecen, és a lukon megszökött, hét és nyolc óra között! Legyen tanúm a világ, nem csinál több galibát!" S nem tétovázott sokat, fülöncsípte a nyulat. Mindenki megkönnyebbült, minden szembe mosoly ült, szabad lett immár az út, a villamos elindult.