Az utóbbi húsz évben nagyszerű dolgok történtek a gyerek- és ifjúsági könyvekkel kapcsolatban Magyarországon: míves gyerekkönyvkiadók, gyerekkönyvekre specializálódott könyvesboltok, könyves műhelyek alakultak, szakképzett és lelkes gyerekkönyvtárosok vannak, és a szülők részéről is megjelent egyfajta igényesség – van egy színvonal, amelyet a gyerekkönyvszakma és a szülők is elvárnak a gyerekkönyvek esetében. Ennek a folyton mozgásban lévő, tettvágytól hajtott „hangyabolynak” a hazai összefogására viszont nem volt szervezet. Az utóbbi években ugyanakkor volt néhány kellemetlen szituáció is, gondolok itt az Év Gyermekkönyve-díj körül kialakult polémiára, vagy az IBBY magyarországi szervezetének helyzetére (tavaly kérdőjeleződött meg először az IBBY magyar szekciójának létjogosultsága a díj odaítélésére – a szerk.), amelyek jogos kérdéseket vetettek fel a magyar gyerekkönyvek iránt elkötelezettek körében. Ezek a pozitív hatások és aggodalmak adtak lökést, hogy elindítsunk egy rég várt szakmai összefogást. Zoli (Jeney Zoltán) elkezdett a Nemzetközi IBBY központjával levelezni, engem meg mindenki nyaggatott, hogy az Év Gyermekkönyve-díj kihirdetése miért olyan, amilyen. Nem akartunk új egyesületet alapítani, eredeti szándékunk az IBBY magyarországi tagszervezetének a megújítása volt. Végül nem találtunk közös hangot velük, így saját útra léptünk, és egyesület alapításba fogtunk. Úgy tűnik, a gyerekkönyves szakma is együtt érez velünk, ezt mutatja az alapító közgyűlésen megjelent több mint száz szakmabeli. PRAE: Mi az egyesület rövid- és középtávú célja? Első és legfontosabb célunk újra IBBY-taggá válni, visszakerülni a nemzetközi vérkeringésbe. Célunk az is, hogy minél több könyv eljusson országhatárokon belül és túl oda, ahová amúgy nem vagy nehezen jutnának el. E célunk megvalósításának első állomása már a pénteki alakuló közgyűlés kezdeményezése volt, a Református Szeretetszolgálat együttműködésében a háború miatt most eléggé nehéz helyzetbe került kárpátaljai magyarok számára lehetett könyvadományokat hozni. További terveink közé tartozik, hogy hiteles információval lássuk el a szülőket, pedagógusokat, könyvtárosokat a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalomról. Lobbi tevékenységet szeretnénk az egyesületen keresztül véghezvinni, olyan programokat szeretnénk kezdeményezni, amelyeknek a célja a kortárs gyermekirodalom népszerűsítése. Célunk, hogy olyan műhelybeszélgetéseket szervezzünk, ahol a nagyközönség találkozhat könyves szakemberekkel. Fontosnak tartjuk a minőségi gyerekirodalom promotálását is, díjakkal, ajánlólistákkal, honlappal. Távlati cél, hogy a határontúliakat, a vidékieket is megszólítsuk, vidéki kezdeményezéseket is felkaroljunk, integráljunk egyfajta ernyőszervezetként. PRAE: Ha az egyesület működését honlapon képzelnénk el, akkor úgy nézne ki, mint egy információs portál, amelyen gyermekirodalmi programok szerepelnek könyvtáros kezdeményezéstől könyvbemutatón át külföldi konferenciák híranyagáig? Nem tudom még megmondani, mert ez az operatív része a tevékenységünknek, az elnökségnek illetve a tagságból erre jelentkezőknek lesz a feladata ennek kidolgozása: ki kell találni azt is, melyik lesz a leghatékonyabb kommunikációs forma, hogy például Facebook-csoport legyen-e, blogos kommunikáció vagy kör e-mail – ezt még nem tudjuk, de elkezdtünk rajta gondolkodni. Ebben az esetben is fontos a sorrend: először ki kell találnunk a konkrét célt, és ahhoz kell majd megtalálnunk a megfelelő kommunikációs csatornákat. Az lenne a jó, ha munkacsoportok alakulnának – amint erre már vannak is jelek –, és nem az elnökség találna ki és valósítana meg mindent. PRAE: Bizonyára most sokakban felmerül, hogy szeretne jelentkezni az egyesülethez. Hogyan teheti meg, lehet-e, mi a módja? Alapszabály határozza meg a tagfelvételt, a közgyűlésen lehet újabb tagokat felvenni, ami legközelebb szeptemberben lesz. Amúgy a tagokkal szeretnénk tartani a kapcsolatot, aki most csatlakozik, alapító tag már nem lehet, de mindenképpen várjuk a jelentkezőket. A kiadványról még nem beszéltem, mert szerintem ez is hiányzik, egy olyan szakkiadvány, ami gyermekirodalomról szól, olyasmi, mint ami régen a Csodaceruza volt (amely ma már átment gyereklapba), ami segíti az érdeklődő tájékozódását a kortárs gyerekirodalmi fronton. PRAE: Az biztos, hogy a szülők, gyerekkönyvtárosok, pedagógusok számára óriási segítség lenne egy online vagy offline elérhető, megfelelőm szakmai grémium által összeállított ajánló- és kritikai szaklap; nagyon sok szülő, nagyszülő és könyvtáros, pedagógus, bár nyitott, érdeklődő, mégis tanácstalan, hogy mely gyerekkönyvet vásárolja meg illetve dolgozza fel a gyerekekkel. Igen, mert van ugyan néhány honlap, ahonnan lehet tájékozódni, ilyen a prae.hu, a pagony.hu, a gyermekirodalmi intézet honlapja, a gyermekirodalom.hu vagy a konyvmutatványosok.hu, de jó lenne, ha ezeket a honlapokat, illetve az ezeken a felületeken megtalálható információkat be lehetne csatornázni az egyesület honlapjához. Nem egy mindenekfölött álló honlapot képzelek el, inkább olyat, amely rövid összefoglaló szöveggel ellátott válogatott linkeket ajánl a frissen megjelent irodalomról vagy programokkal kapcsolatban. Jó lenne egy hetente frissülő sajtófigyelő hírlevél, amely szintén a tájékozódást segítheti. Izgalmas lenne egy, a gyerekkönyvekkel foglalkozóknak szóló szakmai kiadvány megjelentetése, olyan, ami segíti az érdeklődők tájékozódását a kortárs gyerekirodalomban. PRAE: Mire számíthat, aki tagnak jelentkezik? Illetve miben merül ki a tagság? Amit föntebb is említettem, információhoz jutást, illetve lehetőséget műhelymunkára, szakmai fejlődésre. De fordítsunk egyet a kérdésen: vajon aki tag vagy tagnak jelentkezik, mit vár el az egyesülettől? Valószínűleg készítünk majd egy közvélemény-kutatást is erről, ki miért gondolja, hogy be szeretne lépni, illetve hogyan, milyen szakmai munkával tudna hozzájárulni az egyesület munkájához. Érdemes megvizsgálni a külföldi társszervezetek példáit, ott milyen működési formák léteznek. A Magyar Református Szeretetszolgálattal való együttműködést is jó kezdeményezésnek tartom, és keressük a további hazai és külföldi szervezetekkel való együttműködési lehetőségeket. Terveink szerint minden közgyűléshez kapcsolódhatna majd valamilyen adományozás. PRAE: A Károli Gáspár Református Egyetemen tavaly szeptember óta működik egy gyermekirodalmi szakértő szakirányú továbbképzési szak, velük van-e, lesz-e együttműködés? Én magam érintett vagyok, tanítottam ott Pásztor Csörgei Andreával egy félévet az olvasóvá nevelés tárgykörében, de inkább azt tartanám fontosnak, hogy általában a felsőoktatásban jobban érvényesüljön a gyermekirodalom-tanítás. A hajdúböszörményi, kecskeméti, kaposvári, veszprémi műhely létezik, de ezek pontszerű jelenségek, nincs egy összefogó szervezet, amely képes arra, hogy összekapcsolja a kutatókat, tanárokat, támogassa kezdeményezéseiket, promotálja a programjaikat. PRAE: Ugyanígy lehetne akár majd nemzetközi konferenciákat szervezni, szakembereket hívni stb. Igen, bár nem gondolom, hogy ez ennek az egyesületnek a feladata lenne, sokkal inkább az, hogy hozzunk össze embereket, jöhessenek létre szakmai kapcsolatok, mert az megint nem lenne jó, ha pénzosztó szerepben tetszelegnénk, vagy minden beérkező támogatás rajtunk keresztül áramolna a szervező szervezetek felé. A cél, hogy a HUBBY értesüljön ezekről a lehetőségekről, és szakmai támogatást nyújtson, kapcsolódási felületet adjon a szervezők számára. PRAE: Egy hónap múlva (március 30–április 2.) kezdődik az évente megrendezésre kerülő Bolognai Nemzetközi Gyerekkönyvvásár, a gyerekkönyvpiac legnagyobb nemzetközi eseménye. Van-e elképzelésetek egy ottani megjelenésről, mint frissen megalakult egyesület, és egyáltalán, mi a terv az IBBY-be történő felvételi kérelemmel? Bolognában találkozunk az IBBY nemzetközi központjának képviselőjével. Azt gondolom, hogy ilyen társadalmi támogatottsággal, lelkesedéssel a hátunk mögött esélyünk van arra, hogy – a tagsági díj befizetésével – Magyarországot képviselő partnerként ránk, a HUBBY-ra tekintsenek.