Rém a szobádban
Mészöly Ági 2015.05.25. 00:17
Írta: Majoros Nóra, illusztrálta: Szabó Levente. Móra Könyvkiadó, 2014
A Móra Kiadó gondozásában megjelent képeskönyv nem kevésbé szellemes, de sokkal kevésbé vicces.
Szabó Levente illusztrációi nem nélkülözik a könnyed ötleteket, sőt, a gegeket sem, és mégis tudnak nyomasztóak lenni, és Majoros Nóra szövegének is súlya van – annak ellenére, hogy helyenként kifejezetten humoros.
Ám ebben a könyvben a szerző nem kedélyeskedik a rémekkel – és az olvasóval sem. Sokkal komolyabban veszi az egész szörnyesdit. Jól tudja, hogy vannak azok a szörnyek, amiket könnyedén elhessegethetünk némi szembenézéssel meg egy pár jó poénnal – de vannak sokkal makacsabb fajták.
|
És Majoros Nóra egy kifejezetten makacsról írt mesét. Monoton, egymásra épülő rövid mondatokkal mutatja be nekünk Hrrgrrhút (minden oldalpáron szigorúan egy aspektusból, többet ugyanis, félő, nem tudnának feldolgozni a gyengébb idegzetűek), egyszerű, olykor egyszavas kijelentésekkel fokozza a gyomorszorongatós félelmeket. Aztán, minden egyes végletekig feszített fokozás után egyetlen csattanós mondattal nyugalomra inti az olvasót: a rém is fél, a rém is szánalmas, a rém is magányos. Tényleg félelmetes. Hogy mennyit tud Majoros Nóra a szörnyekről.
Tudja, hogy bizonyos rémekkel nem lehet megbarátkozni. Elzavarhatjuk őket, de mindaz, amivel magunkhoz vonzottuk őket: a szorongásaink, a bizonytalanságaink velünk maradnak. (Szerencsére Majoros Nórára is pontosan illik a néhány bekezdéssel feljebb kifejtett gyermekek és irodalom ismeretére vonatkozó mondat, tehát ő sem ír le semmi effélét.)
Nem meglepő a kérdés: nem fokozódnak-e esetleg csak egy kicsit bátor kisgyerek félelmei egy-egy ilyen mesekönyv miatt? Jó-e nekik Nyálgyulákról, Hüjetikről és főleg Hrrgrrhúkról olvasni?
A rossz hír az, hogy, az anyukák és a tántik minden reménye ellenére az igazán szorongó gyerekek nem fognak kevésbé szorongani pusztán e remekművek miatt (viszont új tárgyakat találhatnak alaktalan félelmeiknek).
Jó hír viszont, hogy ennek ellenére szívesen fogják nézegetni, olvasgatni-felolvastatni ezeket a rémes könyveket. Sőt. Lehet, hogy ezek után a saját külön bejáratú rémeikről is beszélnek majd. És akkor egy kicsit talán mégis kevésbé lesznek félelmetesek azok a rémek. De ha így lesz, az legalább annyira betudható az együtt olvasásnak, a könyvek mellett eltöltött közös időnek. Mert kétségtelen, hogy az irodalomnak, főképp a jó irodalomnak (és itt mindhárom esetben kiváló művekről volt szó) van gyógyító hatása. Ám a gyermekeinkben rejtőző félelem sokkal makacsabb és mélyebbről...
Szerencsére jelen sorok írója is konyít valamennyit a gyerekekhez, és az irodalomhoz is talán. Abba is hagyja tehát ezt a cikket, mielőtt még óriási és helyrehozhatatlan hibákat követne el.
Mészöly Ági
|
|