Ők ketten a kilencvenes évek végén született ún. digitális (de)generáció tipikus képviselői. A kütyükben élnek, a kütyük által és a világhálón keresztül léteznek, az FB-n alakítják ki a személyiségüket, pontosabban egy avatart, ami védeni, takarni igyekszik valódi énjüket. A velük egyidős fiúk nem ennyire kütyüfüggők (vajon miért?), e korosztály lányai között viszont már én magam is találkoztam olyannal, aki – mikor szülei elkobozták tőle az okostelót és letiltották a netről – szabályos elvonási tüneteket produkált.   Németh Eszter első regénye kőkemény pofánvágás, gyomorszájra mért ökölcsapás, villámgyors tökönrúgás! A Móra gondozásában megjelent Kötéltánc című történet, miként azt maga a szerző fogalmazta meg, igazi „anti-lányregény”. Hiperrealista, torokszorítóan őszinte próza, ami csak látszólag könnyed blogolás.I "Nem bírom, ahogy szenvednek a hősök, csak teszetoszáskodnak, döntésképtelenek, nem bírják felvállalni az akaratukat." – írja a főszereplő blogjában néhány klasszikus irodalmi alakról, miközben ő is pontosan ezt teszi a saját életében. Képtelen dönteni, a döntései mellett kiállni, önmagáért harcolni. Az író, aki egyébként Grazban él és ott tanít, mint német nyelvű gyermek- és ifjúsági irodalmi referens, továbbá a Könyvmutatványosok online gyerekirodalmi portál alapítója, és a Librarius munkatársa, olyan főhőst teremtett, akinek valós alteregóját sajnos nagyon könnyen megtalálhatjuk a magunk mai, magyar valóságában. Konrád Lia csinos, szép, okos, és népszerű a suliban, ám mindezt a jót képtelen elhinni magáról. A negatív szülői háttér, a saját lányát már-már zsigerből gyűlölő, életunt anya, és a papucsférj apa, valamint a szélesebb családban látható katasztrofális kapcsolati rendszerek mind arról győzik meg a lányt, hogy ő senkinek nem kell, senkit nem érdekel, létezése pusztán hiba a világmindenségben (a mátrixban). Van ugyan fiúja, a kifelé elbűvölően sármos, minden felnőtt (főleg Lia anyja) által „álompasinak” hitt Erik, aki valójában erőszakos, durva és közönséges pszichopata (az a típus, akinek ötven éves korára már van egy titokban rendre terrorizált felesége, meg persze alibinek egy vak komondora), s aki Liát csupán szexbabaként tartja. A lány azonban, akire rámosolyog a sors, elébe hozva (szinte rátukmálva) a valóban tökéletes és igaz szerelmet, képtelen elhinni, hogy vele végre valami jó is történhet. A magyar kisváros nyomasztó légköre, a „mindenki ismer és kipletykál mindenkit” alaphelyzet, a gimis diáktársak viselkedése, a „csak a szomszédok meg ne tudják” szülői attitűd, s még sorolhatnánk, mind egy-egy mérgező csöpp, mely egyre csak telíti a poharat, ami aztán túlcsordul… Németh Eszter regénye kegyetlenül nyílt, szókimondó, igaz. Nem próbálja magát jópofi, édeskés, és ezáltal tökéletesen hamis tiniregénynek eladni, mint a mostanság oly népszerű, témájában is hasonló (hisz magyar gimikben, magyar tinik közt játszódó), ám pusztán szórakoztatásra törekvő kortárs történetek. Németh nem szórakozik: a képünkbe vágja az igazságot, ezzel figyelmeztetve minket, felnőtteket, hogy törődjünk végre a gyerekeinkkel is, különben nagy baj lesz. Németh főhőse antihős, miként a valóságban és a virtuális térben egyaránt bajba keveredett mai gyerekek legtöbbje. Lia csak akkor tud határozott lenni, ha mást kell megmenteni, önmagát viszont nem tartja megmentésre érdemesnek. Egyénisége ki sem alakulhatott, s már szét is hullik darabjaira: szertebombázzák a szülei, a rokonai, a barátai, és a vele tárgyként bánó fiúja, míg végül már az FB-re feltett fényképe alól elmaradó egyetlen lájk is képes őt a legmélyebb depresszióba sodorni. Németh rendkívül jól és hitelesen ír. Ezt a regényt nemcsak a tiniknek, de bizony a felnőtteknek, a szülőknek, a pedagógusoknak is kötelezővé kéne tenni. Az utóbbiaknak különösen, hátha akadna végre néhány közülük, aki nem intézi el annyival végtelenül magányossá vált gyermekének szorongató gondjait, hogy „hát igen, ez a tinikor: majd csak túl lesz rajta”. Nem, drága együgyű felnőttek, nem minden tizenéves képes egyedül átvergődni azon az olykor pokolbugyorra hajazó időszakon, ami a felnőtté válást kíséri. Tessék elolvasni Németh Eszter rendkívül érzékeny, hiteles és nagyszerű regényét, mert bizony van mit tanulni belőle! Böszörményi Gyula Forrás: librarius.hu