A hiábavalóság, a feleslegesség, a kilátástalanság érzése alighanem mindenkit meglegyint, kit milyen időszakban, de a többség általában előbb-utóbb kikerül a hullámvölgyből és folytatja az útját. Kyle viszont megfeneklett, az ingovány egyre húzza lefelé, és olyan haverok kerülnek az ismeretségi körébe, akikre ezt szokás mondani: rossz társaságba keveredett.   Aztán megjelenik Zack, ez az enyhén tenyérbe mászó modorú, szája sarkában állandóan somolygó, zakót viselő szélhámos, aki mindenkinek megtalálja a gyenge pontját, és "addig szorongat, amíg bele nem roppansz". Úgy tűnik, Zack valamiért Kyle társaságát keresi, többször a segítségére siet húzós ügyekben, és az a nagy rejtély, hogy miért - talán a barátja akar lenni?   A regény másik nagy hiányosságának az éreztem, hogy az író nem nagyon fejtette ki Zack karakterét és háttértörténetét, mintha a történet egy részét kimetszették volna a kötetből. Honnan jött ez a srác, és mit akar elérni? Mindenkit az ujja köré csavar, az anyjától kezdve - akivel egyébként nem is találkozunk, csupán a fiú említi meg egyszer - az iskolaigazgató titkárnőjéig, de mik az indítékai és a céljai? Nagyon hiányoltam egy másik nézőpontkaraktert, valakit, aki által jobban ráláthatunk Zachary jellemére (mondjuk pont őt), ugyanis a történet egyedüli elbeszélője Kyle, mindent az ő szemén keresztül látunk – egyes szám második személyben, nagyon egyszerű stílusban –, márpedig az nem sok. Számomra az tűnt a legfurcsábbnak, hogy abszolút nem érdekli, Zack miért kel a védelmére. Pedig (még ha némileg paranoiásan hangzik is) úgy gondolom, azok alapján, amiket megtud róla, ez még egy ennyire életunt kamasz riasztóberendezését is be kellett volna kapcsolja. A regény befejezése viszont meglepett, annak még használt is az eseményekre való töredékes rálátás, azt pedig nagyon szeretem, ha a lezárás nem teljesen egyértelmű, hanem van benne némi bizonytalanság.   Összességében elég vegyes olvasmányélmény volt, talán azért, mert nem hiszem, hogy én lennék a Tabu Könyvek sorozat célcsoportja – ha néhány évvel korábban olvasom, valószínűleg nagyobbat ütött volna. Hollóssy Andrea