kulturpara.hu   Az egerek, ha felnéznek a Holdra csak egy dolgot tudnak róla elképzelni: az egy óriási sajt, ami csak arra vár, hogy ők eljussanak oda és befalják az utolsó morzsáig. De nem mind gondolják így. Van egy kíváncsi, tudásra éhes kisegér, aki folyamatosan megfigyeli a Holdat és feljegyez mindent, amit lát. Hol kisebbnek tűnik, hol nagyobbnak, hol több látszik belőle, hol kevesebb. Rájön, hogy ez mitől van és úgy gondolja, hogy az egy hatalmas kráterekkel teli kőgolyó. "Kis lépés egy egérnek – hatalmas ugrás az emberiségnek."  Senki nem hisz neki, ezért elszomorodik. Míg egy nap érkezik egy titokzatos levél egy Smithsonian nevű helyről egy ismeretlen egértől. Kideríti a címet és megkezdődik kalandos utazása. Egy kis vonatozás, aztán a végállomás a hatalmas emberi találmányokkal teli múzeum. De egy eldugott helyiségben rábukkan a titokzatos levelezőtársra, akit különös tárgyak vesznek körül, melyek mind repülésre alkalmas eszközök. Az idős egér megismerteti vele az egerek repülésének történetét és ekkor döntött úgy, hogy ő lesz az első egér a Holdon... Kuhlmann nemcsak szerzője, de illusztrátora is ennek a csodás mesekönyvnek. A kisegér űrutazásával Neil Armstrong és az Apollo–11 legénysége előtt tiszteleg, akik elsőként jutottak el a Holdra. Újra gyerek lettem kicsit miközben olvastam, olyannyira, hogy még egy forró csokit is készítettem hozzá, hogy tökéletes legyen a nosztalgikus élmény. A képek egyszerűen fantasztikusak. Az egér és az összes többi szereplő szinte fotorealisztikusan, egyszersmind mégis kissé nosztalgikus stílusban jelenik meg a kötet oldalain, miközben mozifilmszerű, szokatlan látószögeket is használ Kuhlmann. Sajátos bájt ad a könyvnek az a kontraszt, hogy a valósághű képekkel szemben a történet persze a szó szoros értelmében is fantasztikus. A meglepő és kalandos fordulatok között sor kerül egy érdekes találkozásra is egy idős egér professzor és főhősünk között, mely megható visszautalás az első könyvre, egyszersmind főhajtás a repülés mindenkori úttörői előtt. Ahogy, persze, mindkét könyv is. Most is kapunk a végén ismeretanyagot (Az űrrepülés története dióhéjban), pont csak annyit, ami nem fekszi meg a gyerekolvasók gyomrát, de segít elindulni a többre kíváncsiaknak. Szintén jellemző a második kötetre is, hogy a képek nem feltétlenül a szöveg illusztrációi, hanem önmagukban viszik előre a történetet, bár olyan is van, hogy az egyszerű, rövid mondatokra épülő narrációt teljesítik ki további részletekkel vagy akár poénokkal. Torben Kuhlmann sokat tanult az első részből. Az Armstrong egy picit feszesebbnek, izgalmasabbnak, ugyanakkor még fantasztikusabbnak tűnik (bár vannak olyan részletek, amiket szinte egy az egyben ismételt meg, épp csak itt bagoly vagy macska helyett kutya van). Hanem azt nem tudom, hogy innen tovább. Persze, ha marad a repülés témájánál, akkor is bőven vannak még elmesélendő hősök, arról nem is szólva, ha az emberi történelem és tudomány más nagy vívmányai és eredményei felé is nyit. Viszont a Holdra szállásnál látványosabb és izgalmasabb dolog nem is tudom, történt-e azóta… Akárhogy is, már most várom a következő nagy hírű, zseniális és kiváló egér meséjét!