Amint gazdái, Suvikszcipőék elmennek dolgozni, a kíváncsi Claude szintén útnak indul Bolyhos Zokni urasággal. Ezúttal tél van, adott tehát, hogy aranyos főszereplőnk lényegében szánkón és sítalpon siklik a kalandok felé. Bolyhos Zokni uraság ezúttal – és ez valóban meglepő – igencsak fázik.   A kalandok javát a közeli szállóban vészeli át némi forró ital társaságában, de Claude nem riad vissza egy kis hidegtől, és boldogan veti bele magát a tél és a hó örömeibe. Természetesen, mire Suvikszcipő uraság és felesége hazaér, a két jó barát már fáradtan pihenget a kutyakosárban, és gazdáik szokás szerint elcsodálkoznak rajta, hogy miben fáradhatott el a kutyuskájuk, ha egész nap otthon volt? Mert ők így tudják.   Az előző részekhez hasonlóan a Claude a sípályán is egy szerethető könyv, amely a szokásos franciás beütéssel folyamatosan adagolja az édes szellemi nassot, amit a felnőttek talán nehezen viselnek el hosszabb távon, de a gyerekeknek nem okoz lelki gyomorrontást. Akinek tetszik, az garantáltan a „többszörolvasós” kategóriába fogja besorolni.