Simon Krisztina   Könyve olvasása után könnyen válaszoltam egy fiatalember kérdésére. Melyik volt előbb, az írás vagy az olvasás? Az arcán ülő huncut mosolyon látszott, azt gondolta, most megfogott.  De elkerekedett a szeme, amikor kapásból válaszoltam: Az olvasás, és megosztottam a Béres Judit által közvetített gondolatokat. Előbb elmosolyodott, majd nevetni kezdtünk... Kiderült, hogy ugyanazt olvassuk, és mindkettőnkben megmozgatott valamit, már az előszó. Pedig más szemszögből közelítettük meg a témát. Ő szociális munkásként, én könyvtárostanárként. A továbbiakban tehát egy könyvtárostanár szemüvegén keresztül ismerkedhet a könyvvel az olvasó. Az olvasás fogalma Alberto Manguel idézete már az előszó nyitásaként elgondolkodtatja az olvasót Béres Judit Azért olvasok, hogy éljek! című könyve kapcsán. „Mindannyian olvassuk magunkat és a világot avégett, hogy megragadhassuk, mik vagyunk és hol vagyunk. Azért olvasunk, hogy megértsünk valamit, vagy hogy elinduljunk a megértés útján.” És valóban, e sorok vezérfonalán elindulva új értelmet ad a szerző az olvasás fogalmának, kiszélesíti annak spektrumát. Az első fejezetben bemutatott programok ablakot nyitnak a világra. Hogyan népszerűsíthetjük az olvasást az iskolás kor előtt, hisz abban egyetértünk, nem lehet elég korán kezdeni. Fontos az összefogás a szülők, családsegítők és könyvtárosok között. Így nevelhetünk olvasót, majd fejleszthetjük gyermekeink, diákjaink kritikai gondolkodását. Persze a tudatosság érdekében érdemes tisztázni magunkban a kritikai gondolkodás fogalmát, elemeit, melyeket pár oldalba összefoglalt a szerző mielőtt újra a gyakorlatra fókuszált volna. Ez a fajta megközelítés jellemzi az egész könyv felépítését. Egy-egy témának olvashatjuk egy rövidebb, érthető elméleti bevezetését, majd jó gyakorlatokat, programokat külföldről és hazánkból, melyeket később a saját helyi adottságainkhoz igazítva próbálhatunk ki. Bizonyos területeken pedig azt is bemutatja a szerző, hogy ők hogyan adaptálták az adott jó gyakorlatot, és annak milyen eredményei lettek. Amikor változunk mi magunk is Mely témákon kalauzol így végig bennünket? Megismerhetjük a kritikai gondolkodáshoz is szorosan kapcsolható „Élő könyvtárak” gyakorlatát, amikor is a másikat olvashatjuk, és ezáltal megváltozhatnak előítéleteink, sztereotípiáink, változunk mi magunk is. Ezt a belső változás és mások változásainak segítőjévé való válásunkat támogatja a könyv további része, mely a biblioterápiáról szól. A szerző maga is biblioterapeuta, valamint a Pécsi Tudományegyetem biblioterápiás képzésének alapítója. Elméleti és gyakorlati tudása ötvöződik könyvében.  Azok számára, akik most ismerkednek a biblioterápiában rejlő lehetőségekkel, a könyv sokrétű és tartalmas megközelítése stabil alapot ad a témában való elmélyüléshez. Akik pedig már foglalkoztak biblioterápiával, több gyakorlati ötletet, tapasztalaton alapuló tudást meríthetnek a könyv soraiból. Költészet csendje a váróban, Az olvasás és te, Tematikus biblioterápiás csoportok: babaváró, hátrányos helyzetű középiskolások, nők, Benned a Cél és nálad a Kulcs, Könyvpatika, A könyv a képzelet játszótere… csak néhány izgalmas cím és téma. A képzelet játszótere Az utóbbi – A könyv a képzelet játszótere – engem, mint könyvtárostanárt nagyon elgondolkodtatott, hisz részletes leírásából betekintés nyerhetünk a hátrányos helyzetű, de tehetséges diákokkal való biblioterápiás foglalkozások kulisszatitkaiba. A könyv nemcsak bemutatja, elemzi a gyakorlatokat, hanem egy-egy program értékelése után igyekszik irányt is mutatni. Komoly hozadéka továbbá az utaló linkek, gyakorlatban alkalmazható mellékletek és a témához kapcsolódó felhasznált szakirodalmi és felhasználható irodalmi adatbázis közlése.  Béres Judit könyvével a hónom alatt indulok is a könyvtárba, hogy elolvassak néhány felhasználható irodalmi alkotást. Egyelőre magamnak. Forrás: Könyvkultúra